A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-02 / 22. szám
Itt fekszik előttünk egy maroknyi fénykép, amelyeket Stanislav Fischer mérnök küldött barátainak Prágába. A déli sarkkörről Jöttek ezek a képek. Abban az időben, amikor készültek, a 8. szovjet délsarki expedíció tagjai — köztük két csehszlovák is — már csaknem 20 ezer kilométer hajőutat hagytak maguk mögött. Pedig még csak a kezdet kezdetén voltak. Még várt rájuk az út neheze. Gyorsan kialudt a Déli Sark nyarának ragyogó, napfényes mosolya. Tomboló hóviharok tették életveszélyessé s csaknem teljesen járhatatlanná a 20 kilométeres parti jégsávot. Kényszerpihenők beiktatásával száz és száz tonna anyag vándorolt szánokon a Mirnij partmenti állomásra — tüzelő, élelmiszer, felszerelés és tudományos műszerek. Egyebek közt egy csak' nem öt utonnás neutrpn-monitor, néhány tucat ládába csomagolva. A legfontosabb tudományos mérőműszer két sarkkutatónk számára. Ez az idén januárban volt. Február első felében következett el az utazás utolsó szakasza Fischer és Slávik számára. Egy „ugrás“ a Mirnijröl a Vosztokra. 1410 kilométeres út a jégsivatagon keresztül, 3500 méter tengerszint feletti magasságban. A déli geomagnetikus sarokra. Ahol a legnagyobb hideget mérik a Földön. Egy IL—14-es, szántalpas repülőgép szállította oda őket. összesen 15 ember, Vaszilij Szidorov vezetésével, egyszerre a legvadabb jégkorszakban találta magát. A 40 fok körüli nyári fagyban helyre kellett állítani az egy éven át elhagyott állomást: üzembe helyezték a nyersolajmotoros áramfejlesztőt, kicserélték a központi fűtés fagytól szétvetett csöveit (addig a mi Club kályháinkkal fűtöttek), elraktározták a készleteket és felszerelték a tudományos műszereket — egy csomó dolgot, amelyet lánctalpas vontató szánokkal és repülőgépekkel szállítottak oda nagy keservesen. Most, amikor nálunk már minden virágzik, a déli féltekén beállt az ősz és lassan télbe megy át. A Vosztok 60 fokos hidegeket jelez, s a hőmérő borszeszszále feltartóztathatatlanul süllyed. A nappalok egyre rövtdebbek lesznek, és beáll a hosszú sarki éjszaka a csodálatos északi fénnyel. Egy maroknyi férfi — tizenlndulás előtt a Mirnij állomásra, egy GAZ—Í7 típusú lánctalpas vontatóval • •• Stanislav Fischer mérnök a sarkvidék első hírnökével, egy császárpingvinnel barátkozik Stanislav Fischer felvételei A 8. szovjet déli-sarki expedíció két hajója, az Ob és az Esztónia a déli sarkkörön, a parti jégnél horgonyoz három szovjet és Két csehszlovák kutató a kis Vosztok állomáson nyolc hónapon át teljesen el van vágva a külvilágtól, inkább holdbéli vagy marsbéli, mint földi körülmények között. A keleti Antarktisz belseje, ahol a Vosztok állomás fekszik, talán a világ legelhagyatottabb és legkegyetlenebb éghajlatú területe. Nem mindenki bírja ki ott. A tudomány szempontjából azonban messzemenő jelentőséggel rendelkezik. A déli geomagnetikus sarkon például egészen különleges kozmikus sugárzás méréseket lehet végezni. Ezért az amerikaiak is nagy érdeklődéssel kísérik az itteni állomás munkáját. Szovjet barátaink azonban a mi szakembereinket létesítették előnyben és lehetővé tették a számukra, hogy értékes kutatómunkát folytassanak nemcsak az idén, hanem 1964—65-ben, a Nyugodt Nap Nemzetközi Éve folyamán is, amikor majd Fischert és Slávíkot más csehszlovák szakemberek váltják fel. Szovjet tudósok most négy állomáson dolgoznak a Déli Sarkon, ezek a Mirnij, a Vosztok, a Novolazarevszkaja és a Mologyezsnyickaja, — amelyek száz és ezer kilométerekre fekszenek egymástól. Mindenütt tárt ajtók várják tudósainkat, mindenütt segítő baráti kézre találnak asztronómusaink, biológusaink, geológusaink, meteorológusaink és geofizikusaink. (sb) 5
