A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-26 / 21. szám
E nek a boldogságról Talán csak az kell, hogy meglássalak. Talán csak annyi, hogy ne lássalak. Talán csak az kell, hogy szeresselek. Talán csak annyi, hogy keresselek. Talán csak annyi: eltűnsz, elveszel. Talán: jobb, hogyha én pusztítlak el. Talán jobb az, ha önként nyújtod át sugárzó lényed (minden vagyonodj. <u Cß pH 0} > O Talán úgy jobb, ha betyárbandaként, ösztöneimmel reádr onthat ok. Ének a tisztaságról CÖ Lefekvés előtt megmosod az arcod és a homlokod. jz Csak azt nem éri vízsugár, amit a homlokcsont bezár. • p H Zuhany alá állsz meztelen, csobog a víz a testeden, s a port, mit nappal felszedel, gőzölgő harmat' mossa el. * Cß íme, a lomhán duzzadó dunna, hullámzik, mint a tó. Konok búvárként elmerülsz, N de álomba nem szenderülsz. Érzed, amint ott, legbelül, a szenny sziklává mereviil, Tisztán élni í. Csapzott magányod mélység és magasság hullámain, új törvények szerint ússzon, akár a sápadt csillagok; és ne lássanak, akik nem szeretnek, akik szeretnek, ne keressenek — gyerünk, madár, a boldogság után .. .1 2. f Ne, mégse szökj a jellegek fölél Ha hűvös szélben táncol a bokor, acélcsőrű társakat keress, és borzolt tollal, deres hajnalon, összebújva énekeljetek, reszkető, rezgő, kopasz gallyakon. Nincs isten már, aki jeloldaná, — ha ránk tapad — a szennyet: bűneinket. Hát zengjétek a boldogság dalát — s tanítsatok meg tisztán élni minket,,./ Jótékony tüzek í. Örüljetek! Örüljetek a jótékony füzeknek. A tavaszi kertben metsszük a fákat, , Ollóval, lombfűrésszel, szigorú szeretettel. Örüljetek...! Fényes a láng, messzire látszik. Száraz gallyak hullnak rakásra. Fényes a láng. Tisztul a fák koronája. 2. Rakjunk a tűzre mindent, ami csak árt a Kertnek, EvőéI Örüljetek a tavaszi füzeknek! Jusson sok égi harmat, jusson sok égi harmat a gyermeteg rügyeknek! Télidőben Zizegve hull és hull és hull a hó, A sapkám alatt sincs már menedék, elrejtőzöm hát álmaim mögé. De jön apám, homloka olajos ráncaiban fekete hópihékkel, — Gyerünk fiam! — szól, és én indulok neki a* télnek, hóhérként — fűrésszel. 11
