A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-26 / 21. szám
/* Szabol Judit: A KUSNYÍR-ÜGY kor a járásbíróság szenátusának elnöke az ügyészség vádiratát felolvasta a tárgyaláson. Az ügyészség azzal vádolta Kusnyír András szövetkezeti tagot, hogy anyósa és neje ellen egészségüket veszélyeztető bűncselekményeket hajtott végre. Kórházunkban mentőautón egy idősebb falusi asszonyt hoztak be. Soros orvosunk már értesült az esetről, mert azonnali gyomormosást rendelt el. Mikor a kórterembe lépett, a nő fején félretolta a kendőt, és felém fordult: _ Látja a koponyán ezt a dudort? A kopasz női fe láttára akaratlanul is meghökkentem. Haj nélkül a legszebb női fej úgyszólván csúnya — mondta Rousseau. Azóta gyakrabban nézegetem magam a tükörben és hajam épségére nagy gondot fordítok még ma is. Néhány nap múlva, amikor a „páciens” rendbe jött, behívtak az irodába, és közölték velem, hogy a kopasz asszonyt Nova Vesbe kísérem el, és ott átadom őt a nemzeti bizottságnak. Megvallom, kissé idegenkedtem a dolgogtól, mert a nő anatómiai szempontból is visszataszító jelenség volt, és gyanút keltett bennem az is, hogy az orvosok koponyatani vizsgálatot végeztek rajta. Egy csöppet sem kellemes dolog egy őrült nővel együtt utazni. Igazgatónk határozott utasítására a kíséretet vállalnom kellett. Megnyugtattak, hogy az asszony nem bolond. Autóbuszba ültünk, Indulásunk menetrendszerű pontossággal történt. Útközben beszélgetni akartam védencemmel, de ő a kórházban is csak akkor szólalt meg, ha vizet kér* ápolóitól. Mikor a faluhoz érkeztünk, észrevettem, hogy útitársam egyre türelmetlenebbül bámészkodik k: az ablakon, és kezével olyan mozdulatokat tett, mintha legyet fogosna. Aztán fejkendőjét előreugró hegyes álla alatt feszesre gúzsolta öszsze, s lebiggyedt szájaszélét többször megnyálazta, mintha belső láz gyötörte volna őt. Kocsink vezetője közvetlenül az iskolaépület udvara előtt fékezett le. Mikor a buszról kiléptünk, az iskola udvaráról nagy zsivajjal fiúk és lányok tódultak ki az utcára. Vitáztak s látszólag ügyet sem vetettek ránk. De egyszer csak két macskaszem villogott felénk, az iskolatáska felrepült a magasba és a kéksapkás fiú olyat üvöltött, mint egy éhes tigriskölyök. Csönd és porfelleg támadt a faluban. Az autóbusz pihenője után eliramodott előlünk, útitársnőm pedig kezét hirtelen lapos melléhez szorította és a közeli gyalogjárón a füzesbe menekült a fiúk dühe elől. Göröngyös, kavicsok és a szitkok áradata szóródott a kopaszfejű nő után. A lányok egymáshoz simultak, és az út szélen csoportba verődtek. Néhány percig földbegyökerezett lábamat alig tudtam megmozgatni. Értelmetlenül néztem a füzesben lejátszódó eseményeket, de végtére is valamint tennem kellett és a lányokhoz mentem: — Mondjátok, a fiúk miért üldözik az öregasszonyt? ... Meghűlt bennem a vér. A bakfiSok szemüket a földre szegték, és olyan csöndben illantak el, mint a hajnali ködfelhő. Egy biciklis férfi vezetett a nemzeti bizottság épületéhez. Mikor az irodahelyiségbe léptem, sűrű cigarettafüst csapott az arcomba. Észrevettem, jövetelemet nem nagy lelkesedéssel fogadták a tanácsbéliek. Köztük volt a közbiztonság tisztje is. Bemutatkoztam és spártai egyszerűséggel mondtam el sorjába a dolgokat. A bizottság titkára maga mellé ültetett le, miközben a tiszt, akinek vállpántját két csillag díszítette, fürkésző szemmel vizsgálja arcomat, majd papírt tett az írógépbe és fontoskodó hangon mondta: — A kórháztól semmiféle értesítést nem kapunk. Ennek a mulasztásnak súlyos következményei lehetnek. Egyébként azért vagyok itt, hogy a Kusnyír-ügyet kivizsgáljam. Ö az a férfi... Szokványos, napbarnította, borotvált arcú paraszt férfi mosolygott felém, szándékaimat kutatta, először bizalmatlankodott, de később jelenlétemet a szempontok helves elbírálása érdekében szükségesnek tartotta. — Mióta nős?... — kérdezte a tiszt a férfit. _ — Ezelőtt három esztendővel nősültem meg... — válaszolt a kérdezett. — Hol dolgozott és hol dolgozik most? — A földművesszövetkezetben ... — Jó munkásember — szólt a falu titkára, miközben egy kékfedelű füzetet kapozott fel. Tavaly 725 munkaegységet dolgozott le. — Gyermekük van... — volt a nyomozótiszt további kérdése. — Nincs... És emiatt kezdődött az egész... — A gyermektelenség miatt? ... A férfi zavartan nézett körül a szobán, majd a beállott csönd után köhintett és így szólt: — Látszólag igen... Anyósom isten büntetését látta a dologban. Hatalmába kerítette a feleségemet is. — Ön előtt ez az állapot miért csak látszólagos?" — Mert van meggyőződésem is. — ön kommunista? A titkár papírgalacsinnal játszott az asztalon, de később íves homlokát felszegte és megszólalt: — Kusnyir András pártonkívüli, de a mi emberünk. Jól megfigyeltem, a nyomozó tiszt biccentett ugyan, de a titkár szavai nem nagy visszahangra találtak benne. S hogy ne maradjon alul ő sem, rácáfolt a titkár megállapítására: — Igen ám, de a dolgoknak általában két oldaluk van — a szándék és a tett! Ekkor Kusnyir András a szék támlájának vette széles vállát és egy kerek dobozt emelt ki a zsebéből: — Az anyós és leánya meg akartak ölni? Tessék, itt a bizonyíték! Ebben a dobozban méreg van! Megbüntettem őket! A nyomozó izgatottan kopogott az asztalon, és emelt hangon mondta: — Vegye tudomásul, i büntetés a társadalom és az állam joga! — Nyugalom, nyugalom, elvtársam! — nézátt farkasszemet 3 nyomozóval a falu titkára — Kétségtelen, a két elvetemült nő a legaljasabb tűntett elkövetésére szövetkezett egymással. Patkányméreggel embert ölni! * 1» * A Kusnyír-ügy komplexuma csak akkor vált Ismeretessé a falu népe előtt, ami-Kusnyír András mikor megnősült, házába vette anyósát is, aki lányával együtt azon fondorkodott, hogy a férfit megmérgezze, mert szerintük a vő istentelensége volt a magtalanság oka. Templomba nem járt, nem imádkozott és vasárnapokon is a szövetkezet istállóiban töltötte el szabad idejét. Hónapok múltán bebizonyosodott, hogy Kusnyir András ebéd után rendszerint rosszul lett, szédült és munkaképessége is csökkent. A körzeti orvos nem találta el a bajt és diétás kosztot ajánlott a betegnek. A vádlott anyósa hajlandó volt diétásán főzni, de a gyomorgörcsök és a rosszullétek most rém szűntek meg. A vádlott többször önkívületi állapotba esett. Június ötödikén, amikor Kusnyir András a pitvarban elhelyezett ládafiókban fűrészelőjét kereste, valami dobozka került a kezébe s mikor beleszagolt, — rájött, hogy anyósa és neje főzteiben Is hasonló szagot észlelt — patkányméreg szagát. A vádlott abban a hiedelemben, hogy a két nővel szemben a büntetés jogát saját maga érvényesítheti a következőket cselekedte: Sertéshúst vásárolt és nejét megkérte, ebédre süssön belőle fasírozottat. A javaslat különösen az anyósnál talált lelkes visszhangra és mindketten fogadkoz-tak, hogy az ebédet kitűnően elkészítik. Úgy s történt. A vádlott, mielőtt munkahelyéről otthonába tért volna vissza, a postahivatalban telefonbeszélgetést bonyolított le, s mikor a házba lépett, csak az anyóst találta otthon. Az asszony veje megérkezésekör rendkívül figyelmességet tanústott, rögtön asztalt terített és a levest feltalálta. A vő azzal a kifogással, hogy csak fasírozottat akar enni, nem kívánta, hogy tányérját anyósa megmerítse húslével, hanem inkább a fasírozottat szorgalmazta. Néhány perc múlva az is terítékre került. A vádlott villájával beleszúrt a sültbe — épp akkor érkezett a ház elé a kórház mentőautója, amelyet a póstán megrendelt. Erre a vádlott gyorsan cselekedett, felállt az asztaltól s az előre elkészített törülközővel bekötötte anyósa száját. Aztán hajnyírógépet vett elő, s szinte pillanatok alatt levágta a haját. Mikor már ez is megtörtént, a törülközőt lekapta anyósa arcáról, szájába fasírozottat tömött, amit az anyós szerencsére — menten kiköpött. Az előre elkészített terv szerint minden sikerült, csak az asszonynak a mentőautóba történt betuszkolása körül történtek némi zökkenők. A késő délutánon megérkezett a vádlott neje is, aki a szomszéd faluba egyik rokonhoz ment lűdtojást cserélni. Még annyi ideje sem volt, hogya lócára tegye a tojással megrakott szakajtót, férje egy bőszálú széles zsákba bújtatta. Vádlottunknak könnyen ment a dolga, mert neje az ijedelemtől elájult és azt sem tudta, hogy mikor került a zsákkal együtt az utcai telefonoszlopra. A zsákon cédula is volt ezzel a felírással: Csak alkonyaikor szabadítsátok ki, addig hadd izzadja ki vétkeit! 10
