A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-05-26 / 21. szám

/* Szabol Judit: A KUSNYÍR-ÜGY kor a járásbíróság szenátusának elnöke az ügyészség vádiratát felolvasta a tár­gyaláson. Az ügyészség azzal vádolta Kus­­nyír András szövetkezeti tagot, hogy anyósa és neje ellen egészségüket veszé­lyeztető bűncselekményeket hajtott vég­re. Kórházunkban mentőautón egy idősebb falusi asszonyt hoztak be. Soros orvosunk már értesült az esetről, mert azonnali gyomormosást rendelt el. Mikor a kórte­rembe lépett, a nő fején félretolta a ken­dőt, és felém fordult: _ Látja a koponyán ezt a dudort? A kopasz női fe láttára akaratlanul is meghökkentem. Haj nélkül a legszebb női fej úgyszólván csúnya — mondta Rous­seau. Azóta gyakrabban nézegetem ma­gam a tükörben és hajam épségére nagy gondot fordítok még ma is. Néhány nap múlva, amikor a „páciens” rendbe jött, behívtak az irodába, és kö­zölték velem, hogy a kopasz asszonyt No­va Vesbe kísérem el, és ott átadom őt a nemzeti bizottságnak. Megvallom, kissé idegenkedtem a dol­­gogtól, mert a nő anatómiai szempontból is visszataszító jelenség volt, és gyanút keltett bennem az is, hogy az orvosok koponyatani vizsgálatot végeztek rajta. Egy csöppet sem kellemes dolog egy őrült nővel együtt utazni. Igazgatónk határozott utasítására a kí­séretet vállalnom kellett. Megnyugtattak, hogy az asszony nem bolond. Autóbuszba ültünk, Indulásunk menet­­rendszerű pontossággal történt. Útközben beszélgetni akartam védencemmel, de ő a kórházban is csak akkor szólalt meg, ha vizet kér* ápolóitól. Mikor a faluhoz érkeztünk, észrevet­tem, hogy útitársam egyre türelmetleneb­bül bámészkodik k: az ablakon, és kezé­vel olyan mozdulatokat tett, mintha le­gyet fogosna. Aztán fejkendőjét előreug­­ró hegyes álla alatt feszesre gúzsolta ösz­­sze, s lebiggyedt szájaszélét többször megnyálazta, mintha belső láz gyötörte volna őt. Kocsink vezetője közvetlenül az isko­laépület udvara előtt fékezett le. Mikor a buszról kiléptünk, az iskola udvaráról nagy zsivajjal fiúk és lányok tódultak ki az utcára. Vitáztak s látszólag ügyet sem vetettek ránk. De egyszer csak két macs­kaszem villogott felénk, az iskolatáska felrepült a magasba és a kéksapkás fiú olyat üvöltött, mint egy éhes tigriskölyök. Csönd és porfelleg támadt a faluban. Az autóbusz pihenője után eliramodott előlünk, útitársnőm pedig kezét hirtelen lapos melléhez szorította és a közeli gya­logjárón a füzesbe menekült a fiúk dühe elől. Göröngyös, kavicsok és a szitkok áradata szóródott a kopaszfejű nő után. A lányok egymáshoz simultak, és az út szélen csoportba verődtek. Néhány percig földbegyökerezett lábamat alig tudtam meg­mozgatni. Értelmetlenül néztem a füzes­ben lejátszódó eseményeket, de végtére is valamint tennem kellett és a lányok­hoz mentem: — Mondjátok, a fiúk miért üldözik az öregasszonyt? ... Meghűlt bennem a vér. A bakfiSok sze­müket a földre szegték, és olyan csönd­ben illantak el, mint a hajnali ködfelhő. Egy biciklis férfi vezetett a nemzeti bi­zottság épületéhez. Mikor az irodahelyi­ségbe léptem, sűrű cigarettafüst csapott az arcomba. Észrevettem, jövetelemet nem nagy lelkesedéssel fogadták a ta­nácsbéliek. Köztük volt a közbiztonság tisztje is. Bemutatkoztam és spártai egyszerűség­gel mondtam el sorjába a dolgokat. A bi­zottság titkára maga mellé ültetett le, miközben a tiszt, akinek vállpántját két csillag díszítette, fürkésző szemmel vizs­gálja arcomat, majd papírt tett az írógép­be és fontoskodó hangon mondta: — A kórháztól semmiféle értesítést nem kapunk. Ennek a mulasztásnak sú­lyos következményei lehetnek. Egyébként azért vagyok itt, hogy a Kusnyír-ügyet kivizsgáljam. Ö az a férfi... Szokványos, napbarnította, borotvált ar­cú paraszt férfi mosolygott felém, szán­dékaimat kutatta, először bizalmatlanko­­dott, de később jelenlétemet a szempon­tok helves elbírálása érdekében szüksé­gesnek tartotta. — Mióta nős?... — kérdezte a tiszt a férfit. _ — Ezelőtt három esztendővel nősültem meg... — válaszolt a kérdezett. — Hol dolgozott és hol dolgozik most? — A földművesszövetkezetben ... — Jó munkásember — szólt a falu tit­kára, miközben egy kékfedelű füzetet ka­­pozott fel. Tavaly 725 munkaegységet dol­gozott le. — Gyermekük van... — volt a nyomo­zótiszt további kérdése. — Nincs... És emiatt kezdődött az egész... — A gyermektelenség miatt? ... A férfi zavartan nézett körül a szobán, majd a beállott csönd után köhintett és így szólt: — Látszólag igen... Anyósom isten büntetését látta a dologban. Hatalmába ke­rítette a feleségemet is. — Ön előtt ez az állapot miért csak látszólagos?" — Mert van meggyőződésem is. — ön kommunista? A titkár papírgalacsinnal játszott az asztalon, de később íves homlokát fel­szegte és megszólalt: — Kusnyir András pártonkívüli, de a mi emberünk. Jól megfigyeltem, a nyomozó tiszt bic­centett ugyan, de a titkár szavai nem nagy visszahangra találtak benne. S hogy ne maradjon alul ő sem, rácáfolt a titkár megállapítására: — Igen ám, de a dolgoknak általában két oldaluk van — a szándék és a tett! Ekkor Kusnyir András a szék támlájá­nak vette széles vállát és egy kerek do­bozt emelt ki a zsebéből: — Az anyós és leánya meg akartak öl­ni? Tessék, itt a bizonyíték! Ebben a do­bozban méreg van! Megbüntettem őket! A nyomozó izgatottan kopogott az asz­talon, és emelt hangon mondta: — Vegye tudomásul, i büntetés a tár­sadalom és az állam joga! — Nyugalom, nyugalom, elvtársam! — nézátt farkasszemet 3 nyomozóval a fa­lu titkára — Kétségtelen, a két elvete­mült nő a legaljasabb tűntett elkövetésé­re szövetkezett egymással. Patkányméreg­gel embert ölni! * 1» * A Kusnyír-ügy komplexuma csak akkor vált Ismeretessé a falu népe előtt, ami-Kusnyír András mikor megnősült, házá­ba vette anyósát is, aki lányával együtt azon fondorkodott, hogy a férfit megmér­gezze, mert szerintük a vő istentelensége volt a magtalanság oka. Templomba nem járt, nem imádkozott és vasárnapokon is a szövetkezet istállóiban töltötte el szabad idejét. Hónapok múltán bebizonyosodott, hogy Kusnyir András ebéd után rendszerint rosszul lett, szédült és munkaképessége is csökkent. A körzeti orvos nem találta el a bajt és diétás kosztot ajánlott a be­tegnek. A vádlott anyósa hajlandó volt diétásán főzni, de a gyomorgörcsök és a rosszullétek most rém szűntek meg. A vád­lott többször önkívületi állapotba esett. Június ötödikén, amikor Kusnyir András a pitvarban elhelyezett ládafiókban fűré­­szelőjét kereste, valami dobozka került a kezébe s mikor beleszagolt, — rájött, hogy anyósa és neje főzteiben Is hasonló sza­got észlelt — patkányméreg szagát. A vádlott abban a hiedelemben, hogy a két nővel szemben a büntetés jogát sa­ját maga érvényesítheti a következőket cselekedte: Sertéshúst vásárolt és nejét megkérte, ebédre süssön belőle fasírozottat. A ja­vaslat különösen az anyósnál talált lel­kes visszhangra és mindketten fogadkoz-­­tak, hogy az ebédet kitűnően elkészítik. Úgy s történt. A vádlott, mielőtt munka­helyéről otthonába tért volna vissza, a postahivatalban telefonbeszélgetést bonyo­lított le, s mikor a házba lépett, csak az anyóst találta otthon. Az asszony veje megérkezésekör rendkívül figyelmességet tanústott, rögtön asztalt terített és a le­vest feltalálta. A vő azzal a kifogással, hogy csak fasírozottat akar enni, nem kívánta, hogy tányérját anyósa megmerít­se húslével, hanem inkább a fasírozottat szorgalmazta. Néhány perc múlva az is terítékre ke­rült. A vádlott villájával beleszúrt a sültbe — épp akkor érkezett a ház elé a kór­ház mentőautója, amelyet a póstán meg­rendelt. Erre a vádlott gyorsan cselekedett, fel­állt az asztaltól s az előre elkészített törülközővel bekötötte anyósa száját. Az­tán hajnyírógépet vett elő, s szinte pilla­natok alatt levágta a haját. Mikor már ez is megtörtént, a törülközőt lekapta anyósa arcáról, szájába fasírozottat tö­mött, amit az anyós szerencsére — men­ten kiköpött. Az előre elkészített terv szerint minden sikerült, csak az asszonynak a mentőautó­ba történt betuszkolása körül történtek némi zökkenők. A késő délutánon megérkezett a vádlott neje is, aki a szomszéd faluba egyik ro­konhoz ment lűdtojást cserélni. Még annyi ideje sem volt, hogya lócára tegye a to­jással megrakott szakajtót, férje egy bő­szálú széles zsákba bújtatta. Vádlottunk­nak könnyen ment a dolga, mert neje az ijedelemtől elájult és azt sem tudta, hogy mikor került a zsákkal együtt az utcai telefonoszlopra. A zsákon cédula is volt ezzel a felírással: Csak alkonyaikor sza­badítsátok ki, addig hadd izzadja ki vét­keit! 10

Next

/
Thumbnails
Contents