A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-19 / 20. szám
ff ngkongban állandó a rettegés. Ott leselkedik minden, utcasarkon, minden háztömb mögött, meghatározhatotnul, nyilvánvalóan és fenyegetőleg: rettegés a kikötőben állomásozó repülőgéphordozó-kolosszusoktól, amelyek félelemkeltő távolságra tartják vissza a kis sampanokat. Rettegés a rendőrségtől, amely vérebekkel tart őrjáratokat a városban. Rettegés a vérontásoktól, a besúgásoktól. Rettegés a kábítócsempész-bandáktól, melyek titokban egész Hongkongban uralkodnak. Félelem a számtalan kis gangtól, melyek fényes nappal nyílt csatákat vívnak egymással. \A rettegés belopódzik a korhadt deszkákból, öreg ládákból, kiszolgált reklámtáblákból, felszabdalt kartondobozokból öszszetákolt legprimitívebb kunyhókba is. Elég egy szikra, hogy az egész lakótelep porig égjen. Ezekben a nyomorúságos bódékban él a háromszázezer hongkongi munkanélküli legnagyobb irésze. S a többi lakosok? Azok félnek, hogy egyik napról a másikra ők is elveszthetik a kenyerüket. Mert Hongkong a szabadkíkötőből él s abból, amit a brit koronagyarmat 5000 üzeme produkál. Termelésük kilencven százaléka alacsony vámtételek mellett Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba vagy teljesen vámmentesen Angliába kerül. Ezt az exportot az év eleje óta magas amerikai védővám, s ugyanakkor az Európai Közös Piac vámemelési szándéka fenyegeti, s ezért hétről hétre jobban összezsugorodik — tehát Hongkong tömeges munkanélküliség előtt áll. És itt mutatkozik meg a félelem egy másik arca, amely elsősorban az európaiakra, a profitvadász menedzserekre és pénzadó gazdáikra mered fenyegetőleg. Ezek az ördögök, akik évtizedeken át rettegésben tartva a lakosságot uralkodtak, most maguk is megtanulták, mi a félelem. Féltik a jövedelmüket és reszketnek a hongkongi szegények haragjától, akik egy rosszul sikerült politikai propagandakampány következtében még mélyebbre süllyedtek a nyomorban. A múlt év ivégén a hongkongi rádió három nyelven adásokat rendszeresített a népi Kína felé, s ezekben rózsás színekben festette le Nagy-Brltannia utolsó koronagyarmatának életét. A propaganda sok kalandorban és elvakult emberben vérmes reményeket ébresztett. Éjjelente s ködös időben rengeteg kínai lépte át a határt. Most kiábrándulva és félelemtől űzve bolyonganak Hongkong utcáin. Egy dologgal mindenesetre nem számoltak a propagandahadjárat sugalmazói: ezek a „menekültek“ akaratlanul is agitátorok lettek, elmesélve, milyen is az élet valóban a népi Kínában s milyen nagymérvű itt az országépítés. Most a gyarmatosítók a félrevezetettek egyre növekvő kétségbeesésének kitörésétől rettegnek. —ta— Ez a rendőr szolgálata első napján megtanulta, hogyan kell suhogtatni a csuklójára szíjazott gumibotot. Tudja, miként kell odasóznia, hogy ujjvastagságú hurkák maradjanak a kuli meztelten hátán. Igen, kitűnően ért hozzá, hogyan lehet a gyorstüzelő pisztollyal „felírni“ monogramját valamely ház falára. S ez az ember, a brit gyarmati rendőrség homokszínű zsávoly-egyenruhájában, mégis ideges sietséggel sétál Lovu határállomás vasúti peronján. Rossz az előérzete? Azt hiszi talán, hogy a felkelés, amitől retteg, a erről a pályaudvarról? A kétvonatokban bujkál, amelyek ségbeesés vulkánja bármely naponta Hongkong felől be- nap, bármely pillanatban kivagy Hongkong felé kifutnak törhet. fű z é/'ú é'fő jb tg Honkongban mindenki fél — fegyveres érük vigyáznak a biztonságra az áruházakban, az Piszkos utcák — a tuberkulózis melegágyai; Prostitúció — az egyetlen megélhetési lebeékszerüzletekben egymillió ember szenved tuberkulózisban téség rengeteg hongkongi né számára
