A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-12 / 19. szám
Arn TÖZSÉR ÁRPÁD: Nemzedékek Milyen Idős az apák és fiúik, a derékhad és a derékhadba feltörekvők ellentéte? Szophoklész Oidipuszának a tanulsága szerint minden bizonnyal egyidős az emberi társadalommal. A irodalom később is bizonyít : a Rómeó és Júlia, a Nápolyi testvérek — mind a nemzedékek ellentétére épülnek. Csak a hősök változnak bennük mindig a kornak megfelelően. Az Oidipuszban még a király áll szemben fiaival, a Nápolyi testvérek-ben már a polgár nem túri fiai felvilágosultabb szellemét. S a magyar irodalom legújabb izgató nemzedék-regényében, a fiatal Fejes Endre Rozsdatemetőjében már egy proletár család válságának lehetünk tanúi. A különbség lényege persze nem a hősök királysága vagy polgársága, de indítékaik, gondolkozásuk, környezetük, egyszóval elsősorban az általuk hordozott kor. Hogyan tükröződik a mi korunk az örökké érvényesnek látsző ellentét tükrében, s hogyan tükröződnek a mi nagyon is friss mindennapjaink? Ugyanezen a helyen hetekkel ezelőtt azt fejtegettem, hogy miért viszolyognak a mezőgazdaságtól a fiatalok: mért nem mennek szívesen dolgozni a szövetkezetekbe, s akik ott vannak, mért vágynak el belőle. S mit kell tennünk, hogy a Párt határozatát, amely szerint 1970-ig minden évben negyvenezer fiatalt kell megnyerni a mezőgazdaság száméra — teljesíthessük. Ezúttal azt szeretném bizonyítani, hogy nem elég őket megnyerni, de a már megnyerteket meg is kell tudnunk tartani. Az apák és fiúk évezredes ellentéte ugyanis továbbra is kisért. Teljesen más formában persze, de ha nem akarjuk, hogy az előbb említett nagy fontosságú határozat csak határozat maradjon, fórumon kell kijelentenünk, és bizonyítanunk: hogy több türelemre és megértésre van szükség a fiatalokkal szemben, több segítséget kell adni a frissen végzett szakembereknek. Nem, shakesjteare-i tragédiák ellentéteinkből nemigen születnek, de a fejlődés lelassul, ha nem állunk idejében a sarkunkra. Mert a múltkor azt is megállapítottuk, hogy a mezőgazdaság 1970-re tervezett színvonalának elérésénél a mostani fiataloknak lesz a legnagyobb szavuk. S az egész gondolatsort két levél s egy felszólalás indította meg bennem. Az első levél névtelen, Hanván keltezték, s a szövetkezet vezetőségének címezték. A kézzel Írott, szenvedélyes hangú egyoldalas írás tele van váddal és gyalázkodással. S az egésznek az éle egy fiatal szakember, a könyvelő ellen irányul. A levélíró szerint ő a hibás, hogy „az évzáró gyűlés már régen elmúlt, s a vezetőség még most sem működik“, hogy „a szövetkezetben már három hónapja nem tudnak fizetni“, s még sok minden másért. S küldi ezért egyenesen „villanyélre, vagy disznókat etetni. Mert hogy állítólag a jő könyvelő egymaga elintéz mindent, s ilyen Jó könyvelő volt az, aki eddig intézte a szövetkezet dolgait, aki azonban a tagságnak nem kellett stb., stb. S ml az igazság? A disznókhoz küldött fiatal könyvelő nemrég végezte el a tornaijai mezőgazdasági műszaki középiskolát (ökonómiai irányzat) kiváló eredménnyel. Munkáját lelkiismeretesen végzi napi egy munkaegységért. Ugyanezért a munkáért az elődje két munkaegységet kapott, s amellett még máshol is alkalmazásban volt. Napi két óra Jutott idejéből a könyvelésre, érthető hát, hogy nem bírt a sok munkával. Pedig a feleségével együtt csinálták a könyvelést, amiért persze szintén fizetést kapott. A tagság az évzáró közgyűlésen szakiskolát végzett új könyvelőt választott, s így a régi elesett a kétszeres fizetéstől. Ezek után nem nehéz megállapítani, hogy ki sugallmazhatta a névtelen levelet. S a levélben felhozott vádak igazi indítékait? Az elfogulatlan, az erős rokoni érdekeltségeken kívül álló fiatal szakember belelátott, bizonyos kártyákba, s szóvá tett bizonyos dolgokat, ami persze egy csapás-A munkára készülő „nemzedék1 gátéi A tornaijai mezőgazdasági iskola egyik osztályának hall
