A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-28 / 17. szám
VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ: Május elseje Mi| Emberiség! Közösség! Tömeg! Ne ingjunk soha meg. Röpítsen május friss szele!x Az utca hív! Lábhoz a láb! Rombold I talpaddal a jeget! Olvaszd a tél havát! Május elseje. Minden lépés utak kőburkát döngöli, minden rádió — Páris is zeng bele, minden dal-sor, minden vers-láb — \ kürtöli a nemzetköz szolidaritás m Május elseje Még nem t ^ ^ jazda és gazi Még nem vetettük A fekete, a fehér, a sá: Hogy umba az utolsó tróntt ga front ellen magad qgy frontban védd —> Vörös Front Május elseje. A föld egyharmadán inegtört már a jég. kihányhassuk szenpetét a télnek, tséget. erősítsétek a világ fotradalmi őrhelyét, a sarló-kalapácsos azS^tsé A mai nap neve: Május elseje. A mi zászlónk a földön szétterül, szívesen szálasán, szélesen, zárkózz a sorba te TMa munkások és parasztok körül. Május elseje. Mi! Emberiség! Közösség! Tömeg! Ne ingjunk soha meg. Röpítsen május friss szele! = Az utca hív! ✓ Lábhoz a láb! Rombold talpaddal a jeget! Olvaszd a tél havát! Május elseje! ~ .Gáspár Endre fordítása ~ Lövi esek Béla: Útkeresés Tavaly ősszel töltöttem be negyvenhatodik életévemet. Anyagbeszerző vagyok egy nagyobb vállalatnál. Mint minden hasonló beosztásban lévő ember rengeteget utazom. Ügyszólván az egész országot bejártam már. Jól Ismerem minden zegét-zugát. Tudom, hol, melyik szállóban kényelmesek a szobák, ismerem a portásokat, lifteseket, takarítókat, — egyszóval otthonosan mozgok mindenütt. Mások azt állítják rólam, semmit nem öregszem és hogy még mindig meglehetősen jóképű vagyok. Azonkívül magabiztos a fellépésem, jó á modorom. Állítólag kellemesen el lehet velem szórakozni. Az üzleti ügyekben jól kiismerem magam, a legbonyolultabb kérdések sem hoznak zavarba. Szeretem a színházat, filmet, zenét. Valamikor festegettem, hegedültem. Leginkább mégis színész szerettem volna lenni. A sorsom ezt is, azt is kiütötte a kezemből, és besorolt az egyszerű, hétköznapi emberek közé. Életem szilárd világnézeti és erkölcsi alapokon nyugszik. Illetve csak nyugodott, amíg nem jött a vihar és bele nem túrt az életembe ... A sorsommal elégedett vagyok. Nyugodt, kiegyensúlyozott családi életet élek. Három gyerekem van. Feleségem nagyon csinos, rendkívül érzékeny és finomlelkű teremtés. Egyszerűen, de ízlésesen öltözik. A gyerekeket nagy szakértelemmel neveli, konyhaművészet dolgában pedig úgyszólván utolérhetetlen. Szereti a jó könyvet, s gyönyörűen énekel. 0 az én kicsi csalogányom. Húsz évvel ezelőtt kerültünk öszsze, mint két szürke veréb. Szegényesen éltünk, de nagyon szerettük egymást. Ma már van egy szép és jól berendezett családi házunk. Talán egyetlen villamos háztartási gép se hiányzik belőle, nem beszélve a rádióról és a televízióról, amely megkönnyíti és megszépíti az ember éleiét, ha némelyik olykor-olykor bosszúságot okoz is. Mondottam már, hogy rendkívül sokat utazom, vagyis életemnek nagy része családomtól távol töltöm. Eleinte nyomasztóan hatottak rám a hosszú utazások. Valahányszor útra keltem, az egyedüllét lehangoló, kesernyés érzése hatalmasodott el rajtam. Az ablakon túli ismeretlen vidék, fülkémben a sok idegen arc és hang még inkább megerősítette bennem az otthoni utáni vágyat, s minden porcikámban éreztem varázsos vonzását. Igen. Eleinte így volt. Aztán lassanként minden megváltozott. Egyre gyakrabban vetődött fel bennem a* kérdés: mért vagyok én annyira egyedül, mikor körülöttem százak, ezrek nyüzsögnek, nevetnek, vagy bosszankodnak, szórakoznak vagy alusznak, és nemcsak férfiak utazgatnak, hanem nők is. Nők is! Fiatalok, üdék, csinosak és kívánatosak! A gyakori utazások lassan, de biztosan felőrölték erkölcsi gátlásaimat. Új ismerettségek szövődtek, izgalmasan édes kalandok születtek Az első kalandok után perbe szálltam önmagámmal. Dühöngve lázadozott a lelkiismeretem. Hitegettem és igyekeztem mágam meggyőzni: hiszen alapjában véve jő ember vagy! — súgta egy belső hang.- Számodra egyetlen nő létezik, akit igazán szeretsz: a feleséged Egyetlen célja és értelme az életednek: a gyerekeid akiket szintén nagyon szeretsz és akikért dolgozol. Kit rövidítesz meg, kit csalsz meg? Senkit. Éled a magad életét. Dolgozol a családodért és a társadalomért. Hogy közben a hasznosat összekapcsolod a kellemessel? Hát aztán! Röpködsz az országban, mint a szorgalmas méhecske, egyik harmatos virágról a másikra szállsz, és gyűjtögeted az élet édes nektárét. Bűnt követsz el? Bűnt? Nem, nem követsz el? Bűnt? Nem, nem követsz el semmi bűnt! Mert nézd csak, milyen boldog a feleséged, a szeretett asszony! Nézd a szemét! Látod, milyen tűrhetetlen hűség ragyog benne!? Nem érzed, milyen édes a csókja, mennyi szenvedély parázslik benne? Nem érzed az éjszakák mindent feledtető örömét? Nem érzed azt a szelíd és meleg asszonyl bájt, amivel körülfon, amit sehol másutt és senki mástól nem kapsz meg? Mindazt láttam és éreztem, éppen azért nem tudtam megnyugodni. Ha odahaza voltam, erősen kiabált bennem a vádló hang. Csak akkor nyugodtam meg némileg,, amikor ismét útra keltem. Minden utazás előtt megfogadtam, hogy nem: soha többet! Hiába. Alig távolodtam el hazulról húsz kilométernyire, egyszeriben megtört az akaratom, meggyöngült az ellenállásom. Egyik kocsiból a másikba menve kerestem, kutattam az új szőkeséget vagy barnát, a még ismeretlen Zsuzsikát, Erzsikét vagy Klárikát... Olyan végkövetkeztetésre jutottam, hogy teljesen meggyöngült az akaratom, és többé már nem tudok parancsolni magamnak. Merre, hová vezethet a gyengeségem? Zsákutcába? A vesztembe? Megrémültem. Hova tovább mind jobban idegesített feleségem nyugodt, kiegyensúlyozott magatartása. Legjobban talán 1
