A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-28 / 17. szám
Mindenütt milliók figyelmét vonja magára. Vitatkoznak róla, töprengenek rajta, rágalmazzák, elragadtatással szemlélik, próbára teszik, gondoskodnak róla, Irigyllk. S mindenki keresi a választ a kérdésre: vajon milyen Is a fiatalság a XX. század derekán, milyenek is a földgolyó leendő gazdái? A XX. század bonyolult kor. Forradalmakat és világháborúikat látott, a szocializmus kora lett és a gyarmati rabszolgaság csődjének kora, a világűr és az atom századának nevezik, de ugyanakkor a termonukleáris bomba kora Is. Ml, a ma élő emberek, felelősek vagyunk a világ jövőjéért, jobban mint eddig bármikor. Ml, a ma élő emberek... Maurice Nadeaux francia kritikus az „elkallódott nemzedékek századának" nevezte a XX. századot. Jól látja, miként vonják kétségbe a „dühöngő fiatalok“ Angliában és Japánban mindazt, ami szent és értékes az értelem és a lélek számára, hogyan fecsérelik el napjaikat a „raggarok" Skandináviában minden cél és eszmény nélkül, milyen kegyetlenül csalta meg az élet Franciaország fiatal „csalóit", milyen/ erőtlenül ős elkeseredetten tiltakoznak a „beatntk”-ek az Egyesült Államokban a társadalom rústágal és az atompszichózis ellen. Persze, szörnyű dolog, amikor Tennessee Williams amerikai drámaíró hőse ezt mondja: „Mindnyájan életfogytiglan tartó börtönre vagyunk ítélve, mindenki saját bőrének magánzárkájában van.” Lesújtó és téves szavak ezek. A „bőr magánzárkájáról” beszélni annyi, mint önként börtönbe vonulni. Vajon beleegyezik-e ebbe az ifjúság? Nem, nem egyezik bele. Az utóbbi években tanúi lehettünk annak az aktív harcnak, amelyet egy egész sor ország fiatalsága folytatott a reakciós rendszerek ellen. Törökországban például a diákok játszottak nagy szerepet a Mendereskormány megdöntésében. A kubai forradalom a fiatalok forradalma. A volt gyarmatok felemelkedéséért küzdő szervezetekben fiatalok alkotják a túlnyomó többséget. Az Egyesült Államokban dühöngő fajelmélet elleni harc újabb szakaszának is az ifjúság állt az élére. A XX. század valóban „elkallódott nemzedékeket” szült. Megtette a magáét az atompszichózis és a nyugati propaganda, amely módszeresen veri a fejekbe a „Ragadj el még ma mindent az élettől 1” gondolatot. De az emberiség sohasem állt csupán gyenge és egoista egyénekből. Az ifjúkor mindig csupa energia és keresés. Az orosz, az amerikai, az afrikai, a francia, a kubai, a japán fiatalok, ugyanazokra a kérdésekre keresik a választ: ki vagyok a világban, mire fordítsam energiámat, hogyan találjam meg a helyem az életben, milyen legyeik, vajon azt kapom-e örökbe a múlttól, amire szükségem van? IA kérdések egyformák, a válaszok különbözők. Sok nyugati fiatalember átélte a második világháborút, harcolt a fasizmus ellen, és megértette, hogy félrevezették. A „társadalom oszlopainak” szájából csak reklámszólamként hatottak a magasztos szavak és eszmények. Hazugság a .jelenben, sivárság a jövőben — ezt látják az „elkallódott nemzedékek”. A szovjet fiatalember Is átélte a háborút, tapasztalta a .pusztulást és a nélkülözést. -De forradalmi eszményei érintetlenek maradtak. Teljes mértékben összefügg a Kommunista Párt XXII. kongresszusán kitűzött céllal, a Komszomol tevékenységével, az egész társadalom kívánságával az az Óhaja, hogy megteremtse az emberi boldogságot. A szovjet fiatalok Igyekeznek meggyorsítani az Idő múlását, 'közelebb hozni a jövőt. Amikor a szovjet fiúk és leányok azon gondolkodnak és vitáznak, milyenek Is legyenek, egy dologban mindig megegyeznek: abban, hogy a mai nemzedéknek van egy közös hivatása, ez pedig az építés, az új, a kommunista élet építése. Éretten, kipirult arccal áll előttünk a munka őrömét megismert új nemzedék. Megszületett nálunk egy fogalom, az Ifjúsági építkezések fogalma. Az ifjak — az idősebbekkel együtt négy esztendő alatt 300 nagyüzemet építettek fel, 5000 kilométer hosszúságú gáz- és olajvezetéket fektettek le, 13 000 kilométer hosszúságú vasútvonalat építettek és villamosítottak. Ha összeadjuk mindazt a földterületet, amelyen az ifjúság ebben, az esztendőben kukoricát termesztett, akkora területet kapunk, amely csak a Holdról tekinthető át: 15 millió hektárt I Minden társadalomban vannak hősök, a régiben is voltak, a maiban is vannak. Jelenünk hősei a fiatal űrhajósok, Gagarin, Tyltov, Nylkolajev és Popovtcs lettek. Ez a tény önmagéért beszél. A romantika, a hősiesség jellemzője az Ifjúkornak. Még csak nemrégen ejtette ámulatba a világot négy fiatal katona 49 napos hányódása a Csendes-óceánon, és máris arról a 68 órás küzdelemről olvasunk, amelyet a fiatal repülő, Ivan Kunylcín vívott a Jeges hullámokkal. A szovjet romantikának van egy Jellemző tulajdonsága: a teljes odaadás a nép boldogságéért, a jövőért. lMndenkí mindenkiért él. Több mint U millió szovjet fiú és leány vesz részt a kommunista munkáért indított mozgalomban. Meg akarnak tanulni úgy élni és dolgozni, mint a kommunizmusban. .Feltehetően nincs olyan ember, aki ne hallott volna Valentytna Gaganova fiatal textllmunkásnőről, aki élenjáró brigádjából egy elmaradottabba ment át, hogy ott átadja a többieknek tudását, megtanítsa őket ügy dolgozni, ahogyan ő maga dolgozik. Valentytna Gaganova a szocialista munka hőse. Ml a munkában elért eredményeket hőstettként értékeljük. A munka hősei között találjuk Kuzma Szeverinovot, a fiatal bányászt, Turszuno) Ahunova gyapotszedőt, Jurij Kuclj esztergályost, German Lamocskín építőmunkást, Tatjána Peresivko állattenyésztőt. Mindannyian fíataloik. A társadalmat az ifjúságon keresztül Ítélik meg. A maradlságtől és a szokások 'hatalmától mentes ifjú nemzedék, amelynek fejlett érzéke van mindenhez, ami új, ami most kerül az életbe, átveszi vagy elveti apai örökségét. És helyesen teszi, hiszen olyan körülmények közt kell majd élnie, amilyeneket maga teremt meg magának. A szovjet fiatalember átvette az 1917-es Októberi Forradalom örökségét, mégpedig ingadozás és kétkedés nélkül, sajátjaként vette azt át. „Bármely évben láttunk Is napvilágot, mi mindnyájan tizenhétben születtünk” — írja a fiatal költő, Jevgenyij Jevtusenko. Mit Is mondjunk a nemzedék arculatáról? „Az önök Ifjúsága nagyon tiszta lelkű” — Írja a szovjet fiatalokról Georges Douart francia író. „Szilárd, megingathatatlan eszményei vannak, amelyekben mélységesen hisz. Ez nagyszerű. Nyugaton ez nincs meg. Önöknél lelkesednek a munkáért. Érezhető az a határtalan óhajuk, hogy a társadalom üdvéért dolgozzanak”. A mai nemzedéknek Igen fejlett az igazságérzete, feltehetően ezért nem szereti a hangzatos szólamokat. „Nincs mit kiabálnunk, ha valami jó történik. Akkor kiabálj, ha rosszat látsz, hogy körös-körül mindenki meghallja; mindig csak önmagadat add, ne utánozz senkit, ne keresd senkinek a kegyelt I” — ez a fiatalok álláspontja. Ez a nemzedék elvetette az Illúziókat, de megőrizte hitét; van belső pátosza, programja, vannak jelszavai; szereti a pontos és világos gondólatokat. A nemzedékek arca nem hasonlít holmi raklámhtrdetményre. Időnként találhatunk a fiatalok között önlmádókat, karrieristákat, csalókat, iszákosokat Is, olyanokat, akik szeretnek könnyen élni. Kortársaik azonban azt akarják, hogy ilyenek ne legyenek. De ezért mindenkinek állandóan harcolnia kell, és senki sem mehet el szó nélkül a rossz mellett. Ha pedig a viták során az a kérdés vetődik fel, vajon ki e nemzedék „belső ellensége”, előbb-utóbb a közömbösséget nevezik meg első számú ellenségként, ez emberek, a társadalmi problémák, a munka Iránti közömbösséget. A passzív szemlélődés nem tartozik a mai fiatalok jelleméhez, ök nem tudnak félreállni, és nyugodtan élni. „Mindnyájan felelősek vagyunk mindenért, ami körülöttünk történik, minden rosszért és minden Jőért” — ez az Ifjúság álláspontja. A szputnyik kortársai J. KOTLER
