A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-28 / 17. szám
Vetnek ai állami gazdaságban sorsok meszelte mindenki a saját részét. így emlékezik az ötvenhat éves Erzst néni.' Most 607 koronás nyugdijat kap. Persze még dolgozik is, de a család is nagy. S a tizenhat éves Laci nem keres, a tornaijai mezőgazdasági technikumba jár, első éves. A jóslat tehát teljesülőben van: az Iskolák a cselédszobák előtt is megnyíltak. De azért még a cselédlakások is állnak. Tizenötből három. S mellettük már emelkednek az új „cselédlakások“, fürdőszobával és angol vécével. A régi Soldos-féle kastélytól számítva az első kettőben — a kastélyban egyébként most az Állami Gazdaság székel és a Gazdaság kultúrháza van — a televízió tulajdonos Lali István és Sofranko Sámuel fejőgulyások laknak. A negyvenhárom éves Lali István éppen betegállományban van. Jut Ideje a beszélgetésre: — A nagyapám nagyapja Is cseléd volt. Négyen voltunk testvérek, s nekünk az volt a karácsony, hogy anyánk felakasztott nyolc szem szaloncukrot- a mestergerendára, hogy kettő a Pistáé, kettő a Józsié, kettő a Béláé, kettő meg a Julcsáé. S ml úgy örültünk a két szem cukornak, hogy a fiam az új televíziónak se. örült úgy, mikor megvettük. — 7 — 1700—2000 koronát keresek havonta — teszi hozzá a televízióhoz magyarázatként. Ezek a házacskák egyenként kb. 130 ezer koronájába kerültek az állami gazdaságnak. Kőt szoba-konyhás, kényelmes lakások, éléskamrával, előszobával, angol vécével és fürdőszobával. A 20 évvel ezelőttiekre Sofrankó bácsi emléksztk: — MI tizenkettőn voltunk testvérek, de csak hatan maradtunk életben. A másik hat biztosan nem a nagy jólétében halt meg, hanem a rosszultápláltság mellett elsősorban az egészségtelen, sötét, földes szobák miatt. Én nem Is Igen tudtam meg„ (Prandl Sándor felvételei) 0) ,,cseléd! akágok Lali István feleségével maradni bent soha. Mihelyt felcseperedtem, kihúzódtam az istállóba, Abban az időben a lógényembernek ott volt a helye. Legalább senkit sem zavartam, s engem se zavart senki. — A kereset? — Akkoriban még „kommenciót“ mértek. Évi 14 mázsa gabonát, 400 koronát, 8 méter fát, 1200 öl földet, szekér gallyat, 10 kiló sajtot, és napi egy liter tejet kaptunk. Fél négykor már szólt a „dóka“ (gong) s kelni kellett. A gulyások most Is korán kelnek, de meg Is fizetnek bennünket. A 900—1000 korona megvan télen Is, de nyáron kerestem már 2000 koronát is. — Cseléd voltál azelőtt is, meg az vagy most Is. Azelőtt se volt semmid, meg most sincs — torkolja le a felesége. S Itt meg kell állnunk egy pillanatra, el kell gondolkoznunk a hirtelen Jött replikán. Szabó nénlők 1950-lg művelték a földosztásnál kapott 4,5 ha földet. Utána átadták az állami gazdaságnak. Sokan még addig sem küszködtek vele. A kapott földtől megválni nem volt olyan nehéz, mint az áronként összevásárolt, összekapart klsbirtoktől. S a cselédeknél az életformaváltás sem volt olyan szembetűnő, mint a kis- és középparasztoknál. Érthető hát Sofrankó néni logikája: cseléd voltál azelőtt Is, meg most Is az vagy. Csakhogy a változást nem a „földtelenségben“ kéne látni. Hanem abban, hogy a Soldos-uradalom Idejében a 350 katasztrálls hold birtokot 24 család (tehát kb. hetven ember) és nyáron tizennégy pár arató-szezonmunkás művelte. Az uradalomnak csak egyetlen traktorja volt. A cseléd látástól vakulásik, átlag tizenhat órát dolgozott. S emellett a tizenhatórás munka mellett három és fél holdat tudott megmunkálni évente. (A tizennégy pár aratóval együtt 98 emberrel számolhatunk.] Az állami gazdaság dolgozói napfelkelte után kelnek. Kivételt képeznek persze a gulyások, akikről azonban már volt szó. A cslzl és velkenyel határral együtt, amely szintén a gazdasághoz tartozik, a 146 gazdasági dolgozóra 966 ha, egy emberre tehát kb. 7 ha, azaz körülbelül 14 hold esik. Csakhogy a birtoknak most van egy kombájnja, 15 traktora, három lánctalpas traktora, vetőgépe! és még sok gazdasági gépe. A változást, a különbséget hát Itt, a munkatermelékenységben, a három és fél és 14 hold között kéne látni. És persze még sok minden másban. Pl. abban, hogy a kézi munkák túlnyomó részét már gépek végzik, hogy akkor, amikor kézzel az aratás hat-hét hétig tartott, most nyáron a gépesített brigád mellett a tagság nagy része csak hallomásból tudja, hogy már vágják a gabonát, hogy országos méretekben kb. háromszor annyi gépi erő áll mezőgazdaságunk rendelkezésére, mint 1938-ban, s ennek megfelelően csak fele annyi ember dolgozik a földeken, mint akkor. Meg persze ott, hogy a tizenöt régi cselédlakásból már csak három áll, s tervezik már a további lakóházak építését is. A régi Soldos-kastőlyban kultúrterem, klub s benne televízió és vetítőgép áll a fiatalok rendelkezésére. S hogy Konkoly Béla vezetésével a gazdaságban tizennégytagú növénytermesztő szocialista munkabrigád működik, tagsága nagyobb részt fiatal lányokból áll. Tavaly Magyarországon voltak kirándulni, az Idén Lengyelországot szeretnék megnézni. Nagyon elvetettük a sulykot? A mérleg Innenső serpenyőjét nagyon lebillentettük? Nem tudatosan, a számok és adatok maguktól kínálkoznak. S a másik oldalon is. Mert erkölcsben és gondolkodásban az emberek még nem sokban különböznek a régi cselédlakások lakóitól, a három itt maradt cselédlakás hát szinte szimbólummá emelkedik, Runyáről a Pernek! Mihály megjövendölte egyetemekre ss Igen igyekeznek, s a kultúrterem bérendezése is nagyon szegényes, ebben az évben még egyetlen rendezvényre sem került sor benne. Nincs aki a fiatalokat irányítaná, kultúrmunkára serkentené. Mindezt Konkoly László gazdatiszttől s Pacek János zootechnlkustól és pártelnöktől tudom, akik maguk lelkes emberek, de talán egy 'kicsit a megengedhetőnél is tanácstalanabbak. S az olvasónak meg csak annyit: nem szokvány-összehasonlítást kívántunk csinálni, hanem gondolkoztam! akartunk. Azt akartuk, hogy az állami gazdaságokra se úgy nézzünk, mint sájátmaga céljára és eredményére, hanem mint lehetőségre, a cselédszobákból az ‘ egyetemekre vezető út lehetőségére. TÖZSÉR ÁRPÁD 7
