A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-04-28 / 17. szám

A festői rizsföldek terméséből még kivitelre is jut Bal1 szépség ... A pokollá változott paradicsom Báli szigete Indonézia gyöngye. Csupán vagy kétszar akkora, mint Luxemburg; rom­busz «lakú, nyugatról keletre vulkanikus ere­detű hegygerinc vonul rajta végig, melynek legnagyobb tűzhényél; Batur, Bratan, Tavz­­nan és a hírhedt Agnng; az ntébbl katasztro­fális kitörése a nemrégiben felkeltette az egész világ figyelmét. Az említett hegylánctól délre termékeny síkság teröl el, melyet buja és tarka trópust vegetáció borit. A rizsföldek felett, ame­lyeken gyakorta egyldöben láthatjuk a rizst minden vegetációs stádiumában: a vllágoszöld hajtásokat, a nekizarjadt sötétzöld rlzsföldet. a súlyos sárga kalászokat s az épp leara­tott földet, merészen nyúlnak égnek a kar­csú pálmatörzsek. A szigetről teát, kókusz­diót és cukornádat szállítanak ki. A rizsföl­dek tükrei kávé, kakaó és bors filtetvények­­kel váltakoznak, termelnek még Balta do­hányt, földimogyorót és Indigót. A trópusi természet szépségét meghatványozza még a narancsszínű, feketesárga, feketezöld és bl­­borszln-szárnyú óriási pillangók tarkasága, amelyek óriási élő virágokként vitorláznak növényről növényre. Jóllehet Ballt Jávától csupán egy keskeny tengerszoros választja el, a szigetnek mégis egész sajátos kultúrája van. A hinduizmust, amelyet Időszámításunk kezdetén vittek el Indonéziába a hindu tengerészek, a XV. szá­zadban az egész szigetcsoporton kiszorítotté az 4yab kereskedők terjesztette izlám. Cso­dálatosképpen egyedül Balta tartotta fenn magát a hinduista enklávé, amely ellenállt a szigetet körülvevő minden kulturális be­folyásnak. Noha a sziget területe apró ki­rályságokra oszlott, a melyek egymás között szünet nélkül hadakoztak, és e kis államok szociális struktúrája a hinduizmus szellemé­ben négy áthathatatlan kasztban rétegező­­dött, a sziget lakossága kifelé egyöntetűen lépett fel, s megvédte magát minden meg­­tzálláa elő). Csupán a hollandoknak sike­rült erőszakkal meghódítaniuk a szigetet a lakosság minden elkeseredett ellenállása el­lenére, melynek során számos család Inkább az önkéntes halált válasstotta, mint a gyar­mati rabszolgaságot. Ball szigetének lakói híresek a kézműves­ségben tanúsított ügyességükről és képzőmű­vészeti tehetségükről. Hires ezüstmfives Ipa­ruk, fafaragásuk, fazekasságuk, s párjukat ritkítják maguk szőtte tarka szöveteik. Épí­tészeti alkotásaikat a buja trúpusi termé­szettel vetekedő szobrok díszítik. Két váro-Tengerl rák-halászat sokat — Szingarádzsát, a sziget északnyu­gati részének fővárosát és Dempasszart, a délkeleti rész fővárosát pormentes aszfaltút köti össze. Az út sok tucat deszának ne­vezett beli falun halad át, amelyeket gya­korta egész három méter magas fal övez. Minden falának legalább három templomának kell lennie: a púra puszlhnak — a falu nem­zetsége őseredeti tmplomának, amely köré a falu épült —, a púra deszának — a mindennapi kultikus szertartások színhelyé­nek — és a púra dalamnak — a holtak emlékének szentelt templomnak. Ezen kívül minden háznak megvan a maga családi ol­tára, ahol a szigetlakos a maga választotta Isteneknek áldozik, amelyeket azonban min­den további nélkül elhajít, ha áldozataiért nem jutalmazzák megfelelő haszonnal. Ugyancsak van áldozóhelye minden szántó­földnek, keresztútnak, hegyoldalnak, forrás­nak és ligetnek Is. Ezekhez az áldozó helyekhez gyakorta mérföldnyl bosszú utakon zarándokolnak el a sziget bájos asszonyai és lányai; fejükön viszik áldozatul a bőkezű természet adta, trópusi virágokkal díszített ajándékokat. Az áldozat sokszor 25 sőt 80 kilót is nyom, a nők azonban hihetetlen könnyedséggel vi­szik a dzsungel ösvényein és a rizsföldek keskeny gátjain. Minden falunak megvan a maga tánc és muzsikus csoportja. A táncok vallásos tár­­gyúak, vagy egy óra hosszat tartanak és csu­pán 8—12 éves gyermekek adják elő őket. A táncszertartásokat a gamelan nevű zene­­együttes stfátságos muzsikája kiséri, dobokon, sípokon és xilofonra emlékeztető ütőhang­szereken. Ball szigetén a legkedvesebb szórakozás a kakasviadal. A több győzelmet aratott kakas tulajdonosa meg is gazdagodhat rajta. Egész napi foglalkozása aztán nem áll egyébből, mint hogy ellenfelet keressen kakasa szá­mára. Az álet-halálra menő véres viadalt gyakorta több száz néző Izgulja végig, akik egymás között fogadásokat kötnek. Ball szigetének lakói tökéletes öntözőrend­szert létesítettek, amelyen az európai mér­nökök ! sem javíthattak semmit. A «fagazda­ság vált társadalmi szervezetük ökonómiai alapjává, mivel a kezdetleges eszközökkel épített csatornákat csupán a összlakosság kollektiv munkája hozhatta létre, amely aztán megválasztotta azokat a funkcionáriusokat is, akik a csatornarendszerre és az életadó víz igazságos elosztására ügyelték. Ball lakói kiváló fesxészetl iskolának ve­tették meg az alapjait. Autodidaktáik művei díszére válnának bármelyik európai képtár­nak, s a Puelangban épült sajátságos ham busz-galériában csodálhatók meg. Nem lephet meg bennünket, hogy a rej­telmes természettel körülvett lakosság fan­táziája az alpesi magasságú hegyek csúcsait is istenségekkel népesítette be, s ezért el­képzelhetjük a szerencsétlen szigetlakók apokaliptikus rémületét, mikor néhány hét­­*" tel ezelőtt kitört a már kihunytnak tar­tott Agung tűzhányó. MIROSLAV KUBlN Beszélő Az asztal rossz, szák rossz, ágy rossz, szekrény nincs, függöny nincs, mosdó nincs, kályha nincs, levegő nincs, a fal koszos, a padló koszos, ágynemű koszos, másnak hat szobát súrol és kefél, sajátja koszosam gubbaszt. Egy atomi, kát elemi sir ezekben a lyukakban, sokszor gazdájuk Is velük zokog, ne sírjatok, cselédszobák, fogtok ti még fejkendősen egyetemre Is járni. (Pernekl Mihály: Cselédszoba) M ■ ■ it lehet még a cselédszobákról, a cse­lédsorsról Illyés Gyula és Darvas léleg­zetelállító vallomásai után Írni? Mit lehet Illyés Gyula döbbeneté után, aki megleste, hogyan vágott pofon a jóval fiatalabb ura­ság egy öreg bérest, s hogyan tűrte az el az ütést szó nélkül. Pernekl József „verse“ Is ezekkel az Írásokkal egy idős. Művészi értékéhez, illetve értéktelenségéhez nem fér kétség, de naplónak, jegyzőkönyvnek megrendítő. S a szerző a befejező sorban a népköltő találékonyságával, fordulatával és képötletével jósolja meg a cselédszoba jö­vőjét: „Fogtok ti még fejkendősen egye­temre is járni“. A béres, a cseléd ezer éves ösztönferdülések, sorsnyomorltások ered­ménye. Egyetemet jósolni neki olyan nagy bátorság volt, amely szinte megszépíti a formailag gyenge versikét. A verset az 1938-as A magyar nép naptárá-ból másoltuk ki. 1938 — ma már történelem előtti kor­nak, ősállapotnak tűnnek a síró cseléd­szobák. Pedig még nem egy áll belőlük. Sőt nem egyben még laknak is. Mint pél­dául Runyán a Soldos-féle volt cselédlaká­­sokban. Sofrankó Sámuel 1937-ben lett runyal lakos, s ha eszébe jutott volna a versírás Pernek! Mihály versét ő Is megírhatta vol­na. Az egykori cselédlakás, amelyben a ti­zenkét Sofrankó-gyerek született és nevel­kedett, még ma Is áll. Most özvegy Szabó Lászlóné lakik benne két lányával és fiá­val. Harmadik lányát már férjhez adta. — Sofrankóék úgy Jöttek ide, de nekem már az apám is ebben a. házban született, s itt születtek a gyermekeim Is, azzal a különbséggel, hogy most már mind a két szoba a miénk. A Soldos-ldejőben még min­den házban két család lakott. Ez a „pitar“ közös volt, s ebből nyílott egy-egy szoba, s ha összevesztünk a szomszéddal, akkor elfeleztük krétával a pltart, s mázolta, Az uradalmi kastélyban most a Gazdaság székal

Next

/
Thumbnails
Contents