A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-26 / 16. szám
Miskö József: „Azt mondtam nekik, emberek, én maguknak semmit nem adhatok .. Duba Gyű,a: KÖbÖl óta szilvetkezeti kSzség, azóta nincsenek magángazdái, csak helyben lakó, de az országát járó vasutasai, különféle Szemekben ós vidékeken dolgozó fiataljai fis idfis szövetkezeti parasztjai. Olyan kSzség, amelyről mindig érdemes beszélni. Azelőtt is érdemes volt, amikor még gyenge eredményeket firt el a szövetkezete, és most még inkább érdemes, bogy a járás egyik legjobb szövetkezete lett. Az égószben az a legérdekesebb, hogy Köbölkút ugyanúgy kfitlaki életet élő fain maradt, mint azelőtt. A fiatalok most Is máshová járnak, a szövetkezetben jobbára csak idősebbek dolgoznak (ha éppen nem betegek), s a szövetkezet mégis kiválóan mőködlk. Mindez hihetetlenül hangzik, az ember önkéntelenül is valami rejtett hátteret szimatol az egész dolog mögött. Vannak faluk, ahol a lakosság 70—80 százaléka a szövetkezetben dolgozik, mégsem tudnak eredményeket felmntatnil Talán valami gazdasági csoda rejtőzik az egész mögött? Kezdjük az elején! ßgy gondolom, 1953-ban nem voli nehéz Köbölkátból szövetkezeti községet csinálni (porsze lehet, hogy tévedek!). Említettem már, hogy a férfiak nagy százaléka (Varga elvtárs, a szövetkezet agronómnsa szerint talán 40 % Is) az államvasutak alkalmazottja. Azelőtt is az volt, ma is az. Van a faluban egy nagy élelmiszer- fis terményraktár, amely, nagyobbrészt a faluból 120 alkalmazottat foglalkoztat. Ahogy felcseperedik, a fiatalság otthagyja a falut, városba, Szemekbe Igyekszik. Ki dolgozott hát évek folyamán a szövetkezetben? Mint annyi más helyen — az öregek. A fainban bevált gyakorlat, hogy a családok beálltak a szövetkezetbe, a földeket beadták, egy ffirfltagjuk, a háztáji miatt el is járt dolgozná a közösbe, de a többi ffirtlnép máshol kereste a pénzt, mert azelőtt a szövetkezetben ugyan keveset talált volna. Így volt. .. Ma már nincs Így, bár a köbölkúti férfiak még mindig az országot járják, és közben a szövetkezetük mégis aranybánya lett. Szinte tolakszik az ember ajkára a kérdés: az öregekkel? Igen, de azért nem egészen ... A szövetkezet mérlege, alnelyen addig a negatív serpenyő bizonyult nehezebbnek, 1960- ban inogni kezdett, egy éven belül kiegyenlítődött, aztán átbillent a pozitív oldalára. S mindezt egyetlen adminisztrációs Intézkedés Indította el. Kövlden ez történt: Megszüntették a párkányi járási gépállomás kőbölkútl részlegét. A garázsokat, a műhelyt és a gépeket megvásárolta a szövetkezőt. Ezzel egyldőben a gépállomás dolgosát (traktorosok, szerelők, szervező és Irányító szakemberek) Is átmentek a szövetkezetbe. Kovács Ferenc, a gépállomás könyvelőle, a szövetkezet főkönyvelője maradt, Varga jézsef diszpécser pedig «gronómus lett. Mlské (ézsefet szinték a járás helyezte a szövetkezet élére, elnöknek. Enynylt tettek az adminisztrációs Intézkedések. A többi, ami történt az emberek érdeme. £s a köbölkátl szövetkezet eredményei ennél á többinél kezdődnek.................... Az okok és okozatok bogozását kezdjük mindjárt az elnöknél! 18 Miskó jóise! nem köbölkúti, de ha figyelmesen megnézi őt az ember, különösen, ha beszél vele, úgy érzi, hogy érti, miért vállalta egy Idegen fainban az elnökséget. (Mert az ilyen kihelyezett vezetőembereket nem várja éppen tárt karokkal a falu). Határozott és kemény embernek látszik. A pápai (Magyarország) mezőgazdasági szakiskolán tanulta meg, hogyan kell ilyen 1700 hektáros gazdaságot vezetni. Tizennyolc évig volt intéző és gazdatiszt különféle állami birtokokon. Megkérdeztem, hogyan fogadták őt a szövetkezetben. — Azt mondták, hát ha Itt vagy, elnök elvtárs, csak legyél. Majd meglátjuk, mit tudsz adni a tagságnak. Csak néztem őket és gondolkoztam. Mi vagyok én, varázsló, honnan és mit adhatnék nekik. Azt mondtam aztán: Emberek, én maguknak semmit nem adhatok! Ahhoz, hogy adhassak, a maguk megértésére és közreműködésére is szükségem van. Az egyenes beszédnek, vezetőember szájából hallva erkölcsi ereje van, ugyanúgy, mint a tényeknek. — Erre bizonyítékom Is van — mesélte az elnök. — Volt a szövetkezetnek egy tehénistállója, amit nem tudtunk kihasználni. Nem volt mit belétanni. Kiadtam az istállót bérbe a Felvásárló Üzemnek, Ok állatokat helyeztek el benne, és a bérlet fejében nekünk adták az egy év alatt felgyülemlett trágyát. A tagságból és a vezetőségből sokan ellenezték az egészet. Nekünk Is elkelne az istálló, okoskodtak. Nem láttak bele a dolog lényegébe. Erre számolni kezdtem: Ennyi fis ennyi trágyára számíthatunk, mázsáját négy koronával számítva, bérlet fejében ennyi és ennyi korona a bevételünk. A számítás közel harmincezer korona bevételt mutatott. S ebhez járul még az a közvetett és koronában ki sem felezhető haszon, hogy még azon az éven húsz bektárt megtrágyázhattunk, amire különben nem lett volna lehetőségünk. Elnök elvtárs, néztek egyet az emberek, hát te Így gondolkozol? Számolsz magadban? Az istálló miatt azután már nem morogtak. A tagságot számokkal és logikus érvekkel kell meggyőzni, s akkor azt mondják: ezzel az emberrel érdemes beszélni és meg kell őt hallgatni, mert érti a dolgát. S azóta ellenszenv és rokonszenv terén milyen az arány? — A tagságnak körülbelül a 30 százaléka kedvel, a többi még mindig viszolyog tőlem. Érdekes, bogy ez a harminc százalék rendszeresen dolgozik is a közösben, a tübbi meg ha csak szerét teheti elkerüli. Komoly szavak, de Miskó József kissé mosolyogva mondja őket. Mintha tudná, hogy ez az arány lassan az 6 javára billen. Ezt Varga elvtárs, az agronómus mondta: „Egy Ilyen nagy gazdaságban minden mindennel összefügg. Bármilyen jó szakember tehetetlen lenne, ha a munkatársai nem állják meg a helyüket.“ Ez már összefügg a Brigád szerepével. A komplex mechanizációs brigádot úgy emlegetik itt, mint egy fogalmat, nagy B-vel, egyszerűen csak Brigádnak mondják. Errőt és biztonságot éreztem a hangjukban, amikor kimondták és hivatkoztak rá; a Brigád ... Mint amikor a tősgyökeres falusi ember azt mondta, a falum . .. vagy amikor a patriarchális érzelmű vidéki Így kezdi egy mondatát, a ml vidékünkön . .. Érdeklődtem, hogyan keletkezett a brigád? — 1961 januárjában, ahogy a gépállomástól átvettük a gépeket, gyökeresen megváltoztattuk a munka megszervezését. — Varga József emlékezik. — Azelőtt a növénytermelő csoportra és a lovakra volt alapozva a termelés, a gépállomás gépel csak amolyan kisegítőkként szerepeltek az Idénymunkáknál. Lovak és emberek dolgoztak, régi módon és kevés lelke-Leskó András, a brigádvezető motorkerékpárral jár a Brigád után Amire a Brigád irányítása épül: a számológép és egyik kezelője, Tóth Mária bérelszámoló
