A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-07 / 14. szám
Az üvegtetőn beömlő fénybén leánytestek fürödnek, a szürke fal hátteréből gipszfejek fehérlenek elő, a nyers agyagból alakok bontakoznak ki, s gyémántként csillog a vasöntvény. Műteremben vagyunk. Az állványon rajztábla, s rajta néhány odavetett vonal, két fej tanulmánya. Sok a szobor, Bártfay Tibor ui. szobrászművész. Nagyméretű teljes aktok, kis plasztikák — a női test szépségének őszinte csodálata árad belőlük. A szobor-portré dominál, de fej-portré is akad bőven. Nem hideg szépségek: valamennyin érezhető a meghitt érzések, a meleg arckifejezések keresése, az érzősvilágok feltárásának igénye. Bakflsos baj, szende mosoly, a szűz félénksége és a nőies magabiztosság keveréke, a „csakazértis szép vagyok". Nézzétek, gyönyörködjetek testem vonalaiban, simogatásra, szeretette, szerelemre vágyó szépségemben. Ezt jelzi az ajak dacos vonala s az egy kicsit riadt nézés, ezt formálja a szemérmes testtartás, a szendeség. Mi van ezekben a szobrokban? Töprengés, szomorúság? Nem, a fiatalság gondtalan szépségének varázsa, s a mégis nyugtalanító, a hideg gipszfehérséget is feszítő érzékiség. Bártfay Tibor a szép keresője. A néger nő fejportréja is a női bájt igyekszik kifejezni. A jellegzetes arcot, a göndör hajzatot, a rusztikusán kidomborodó húsos ajkakat lírai átszellemültség enyhíti. Ezeknek a klasszikáknak a fő eleme az egyszerűség, a formahűség. Am nemcsak ezeket találjuk a műteremben. Jelen vannak a modern idők, a gépek századának motívumai is. A nyersvas tömörségét szemléltető alapból emelkedik ki a gép. A Keletszlovákiai Vasmű számára készült a Gép című kompozíció, amely a föld mélyéből előkerülő vasérc megmunkálásának folyamatát ábrázolja. Egy másik motívum: atommag-hasadás. A két alkotás merőben eltérő egymástól, s a művész több irányú érdeklődését jelzi tematikában és stílusfelfogásban egyaránt. A szép keresője, az emberi test csodálója és megformálója tereli bennük más irányba alkotó kedvét ős tevékenységét. A gép, a vas, az érc, az atom a mát, a békés jelent, az őpítőmunkát, és a békére törekvő holnapot szimbolizálja s nem a pusztulást. A vasból itt gép lesz, az atömhasadás a békés termelőmunkát segíti elő, mert csak így maradhat meg a szép, a jó és az igaz. Csak így gyönyörködhetünk a képzőművészeti alkotásokban, a fejek, testek szépségében, csak így kereshetjük a szépet, kutathatjuk a csodálatosat. Bártfay Tibor alkotó művében a hagyomány és a korszerűség is találkozik. A művész a klasszikusokon tanulva jutott el a szocialista realizmusig s a kísérletezésig, habár alkotásaival kapcsolatban nehéz a kísérletezés szót használni, hiszen a kísérletezés korán, mint olyanon már régen túl jutott. Kísérletezésként hat azonban az újnak, a korszerű motívumoknak az az állandó, kitartó keresése, amely a művész munkáját jellemzi. « MÉSZÁROS JÓZSEF A szép keresője Bártfay Tibor műtermében Bártfay Tibor „Atommagbasadás** c. kompozíciójával A rúdugró Szemtói szembe Leányfej
