A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-04-07 / 14. szám

ASzovjetunió határain túl is ismerik Georglj Moszolov re­pülőalezredes berepülő pilótának, a Szovjetunió hősének nevét.. Moszolov tartja az abszolút magassági világrekor­dot (34 714 méteres eredménnyel), emellett — példátlan teljesít­ményt ért el — csaknem háromszoros hangsebességgel repült. Je—166 típusú vadászgépével 3000 kilomőter/óra sebességet ért el. Veszélyes hivatása a berepülő pilótát többször állította rend­kívüli helyzet elő. Megtörtént már az is, hogy egy új gép bere­pülése közben elromlott a kormányszerkezet. A pilóta húsz végtelennek tűnő másodpercen át küzdött a gép „életéért", és végül ő lett a győztes. Talán éppen az utolsó pillanatban, mert csak 300 méterre volt a föld. Amikor később a repülőtéren megkérdezték tőle, hogy „miért nem ugrott ki, miért nem hasz­nálta a katapultáló szerkezetet" csak ennyit mondott: — Azokra gondoltam, akik majd követnek engem, A sors azonban úgy hozta, hogy Moszolovnak egyszer mégis használnia kellett a katapultáló szerkezetet. A kipróbálás alatt levő új gép könnyedén „vette az akadályt", átlépte a hang­sebesség határát, és egyre gyorsabban repült. Hirtelen azonban fülsiketítő csikorgás hallatszott a turbinából. A pilóta rettenetes ütést érezett, amelytől egy pillanatra elvsztette az eszméletét. Amint magához tőrt, az első gondolata az volt: „Csökkenteni kell a sebességet...“ De hiába próbált meg mindent, a gépet már nem tdta újra egyensúlyi helyzetbe hozni. A repülőgép lán­gokban állt. Minden pillanatban bekövetkezhetett a robbanás. Odalentről már ki tudja hányadszor érkezett a parancs: „Klug­­ranil" Ilyen sebesség esetében azonban nagyon veszélyes a ka­taputálás. A félelmetes légáramlatnak olyan ereje van, hogy még a fémet is meghajlítja. De más kiút nem volt... Moszolov egy erdőben ért földet. Barátságtalanul fütyült a szél. A pilóta elviselhetetlen fájdalmat érzett a testében, moccanni sem tudott. Szerencsére éppen arra járt egy ember, az tüstént a helyszínre sietett, bekötözte a pilóta lábát, és tüzet rakott. Hamarosan a pilóta keresésére küldött helikopter is megérkezett. Kemény küzdelem kezdődött Moszolov életéért. Az első diagnózis ez volt: baloldalt nyílt medencetörés, jobb lábán zárt csonttörés, bal vállán zárt törés, súlyos fejsérülés. A pilótát a moszkvai Botkln-kllnlkára szállították. Sürgősen a helyszínre érkezett Ioszif Irger professzor, a kitűnő Idegsebész, és Kszenyija Vincentíni docens, akik több órás bonyolult mű­tétet hajtottak végre rajta. Noha a műtét után Moszolov vissza­egy másik világból Tízezer számra élnek köztünk. Első te­kintetre olyanok mint mi, a többiek. Ve­lünk sétálnak, dolgoznak. Abban különböz­nek a normális embertől, hogy a szemüket furcsa fátyol takarja és az agyuk tompa. Ok ugyanis agykérgükben a sejtek egy ré­szét tönkretették ivással. Az emberi gé­niusznak, az értelemnek azt a részét pusz­tították el, amely az embert megkülönböz­teti az állattól. Egyiknél egy, másiknál öt milliárdra rúg a megsemmisített sejtek száma. Az ilyen emberek egyre gyengéb­ben látják, figyelik környezetüket, meg­szűnnek örülni a szépnek, nekik a Hrad- Cany is csak világítótorony, amely a Malá Stranán keresztül valamelyik ivó felé mu­tatja az utat. Az alkohol mámorító gőzé­ben minden színtelenné válik számukra s ha vannak világosabb pillanataik, a szép Ingerli, provokálja őket, visszaköveteli az értelmüket. Földünkön 25 millió a nyilván­tartott alkoholisták száma. És ha ehhez hozzávesszük azt a sok 10 és 100 millió iszákost, aki nincs kartotékolva, de egyik napról a másikra válhat notórikus alko­holistává — lehangoló a kép. Az alkoholizmus a kapitalizmus undorí­tó terméke és hagyatéka. Szocialista ha­zánkban széles körű harcot folytatunk elle­ne. Nemrég jött ki egy új törvény e káros szenvedély elleni harcról, de érvényesíté­sének addig nem lesz semmi eredménye, amíg közvéleményünkben a notórius al­koholistákkal erélyesen le nem számol. Ma még természetesnek veszik, hogy a baráti segítségért itallal mondanak köszö­netét. Az egyéni élet sikereit és a mun­kahelyen elért eredményeket is rendsze­rint alkohollal ünnepeljük. Az italt gyak­ran mint jutalmat kínáljuk fel és ezt az emberek nemcsak hogy szívesen fogadják, de legtöbb esetben el is várják. Gyűlése­ken például lángoló szavakkal ostorozzák az alkoholizmust, aztán teljes lelkinyuga­lommal elmennek kiszáradt torkukat szesz­szel öblíteni. Ha akármilyen élelmiszerért sorbaállnak, hangosan elégedetlenkednek, 12-es pilzeni sörért viszont a sorbaállás senkit sem bosszant. Prágában a Pinkas, Sojka, jelinek, Tigris

Next

/
Thumbnails
Contents