A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-06 / 1. szám

1.983 nyarán elkészül a kíjr« lyheimeni kórház

Befejezés elüti áll a kassal Hangverseny-palota

A múltkoriban, hogy otthon jártam, ki- melódiában fognak itt gyönyörködni a sebb társaság verődött össze egyik régi zenerajongó emberek. Ugyanis ez az kenyeres pajtásomnál. Búcsú napja volt. épület a kassai hangversenypalota, mely- Ezt csak azért mondom, hogy akik is- re nemcsak az itt lakók, de az egész ormerlk a falusi búcsúk hangulatát, meg- szág népe méltón büszke lehet, értik, hogy ilyenkor a traktétumhoz tar- Másnap mérföldes csizmákba lépve, 11- toznak a kedves évődések is. letve gyorsjáratú zöld autóbuszunkba ül-Azt hiszem, az én foglalkozásom az, ve rövid három óra múlva Ktrályhelmeamelyről a legtöbb tarka és csintalan cen termettünk. Menetközben hagyomáelképzelés születhet azok fantáziájában, nyos tízperces pihenőt tartottunk a darakik nem ismerik közelebbről ezt a gól emlékműnél, ahol tavasztól őszig szép, de könnyűnek és komolytalannak húszezer viruló rózsatő dicsőíti az itt egyáltalán nem mondható szakmát. Nem elesett húszezer hősi halott emlékét, akarom most felsorolni a szellemes csip- Királyhelmeci tartózkodásunk másnapkelődéseket, melyeken igazán jólzűket jón megtudtuk, hogy január elsején megkacagtunk. Csak azt szándékozom ki- nyílik a nagykaposl szálló, tehát ez átemelni, ami ennek az Írásnak az lndl- kálómmal utoljára szálltunk meg privát téka. Tudniillik megemlítettem, hogy pár helyeken. Azon meleglben levizítelünk nap múlva kéthetes kelet-szlovákiai túr- jüvendöbell lakhelyünkön. Nem kis örönéra indulunk. Ez aztán újabb viccelő- műnkre szolgált az egész modern bedések alapjául szolgált: „Ez igen, or- rendezés megtekintése, szágjárás ingyen! Kávéház, zene, tánc... A* legközelebb adódó alkalommal fel- Déllg alvás, este Jó nők társasága!... kerekedtünk Lacival, hogíy még egyszer Mindennap új élmények! De mivel is üt- körülcsatangoljuk a helmed dombokat, nétek agyon a rengeteg időt?!“ Szótlan egyetértésben az új kórház felé

Ilyen megjegyzések röpködtek, bár ke- vettük az Irányt, resetlenül, de ném sértő szándékkal. Bajusz Gyula, az építkezés mestere a Hadd meséljek most valamit arról, következőkben tájékoztatott az épitkehogy mivel „ütöttem agyon a rengeteg zés állapotáról: Jövő év júniusában készabad időm“ a kéthetes turnén. Kik szül el a 225, de szükség esetén 300 és mik azok, akik és amik engem leg- ágyas kórház, A betegszobák ablakai inkább érdekelni szoktak. mind délre néznek. A 9000 m2 lakterü-Az utat nem részletezem, csak álló- let mennyezetfűtésű lesz. Korszerüségmáshelyeinkről szeretnék bemutatni pár ben hazánk negyedik kórháza ez, ahol dolgot, melyek érdeklődésemet leginkább 200 alkalmazottat állítanak majd az felkeltették. egészségügy szolgálatába. Megint egy

Délelőtttl szabad időnket kihasználva olyan tény, amelynek örül a környék Nagy Nácival, színházunk fényképészé- népe, amelynek mindnyájan őrölünk, vei ellátogattunk egy befejezés előtt ál- Örökös hiányérzetünk maradt volna, 16 építkezésre. Ez az épület Kassa kul- ha Dobcsák Béla bácsi juhásztanyáját túréletének színvonalát fogja emelni. Ez meg nem látógatjuk. Fickó és Pali, meév decemberében adják át hivatásának, lyeknek „személyében“ két teregető pu- 840 személyt befogadó nézőtere van. A lit tisztelünk, ingerült csaholással fonézőteret csupa márvány és ízléses kép- gadott bennünket. Szülői féltésből erezőművészetí alkotások ékesítik. Megllle- dő barátságtalanságuk Indokolt, ugyanis tődve álltunk a félköralakú pódium előtt, két pulikölyökkel gazdagodott a tanyas arra gondoltunk, mennyi lélekemelő környéki állatállomány. Az utóbbiak még

A juhásztanyán

bíznak az idegen emberek jószámlékában. Le is hagyták magukat fényképezni a mesterség szimbólumával: a kampósbottal. Dobcsók Laci, a juhászlegény az egyik kost is a fényképezőgép lancséje elé tuszkolta. „Kár, hogy nincs szarvs! — jegyeztük meg ~ pedig ennél a fajtánál nem szégyen, sőt!“... No, de mindegy! Dicséretükre váljék, hogy tavaly óta 100 darabbal emelkedett a nyáj. Most tehát öszesen 800 juhot gondoz a két Dobcsák. Az sem csekélység, hogy az idén 9 mázsával több juhtűrót szolgáltatott be általuk a kiráiyhelmecí Állami Gazdaság. Pedig nem könnyű óm juhot fejni, mert azt csak egy kézzel csinálják. A másik kézzel erősen kel! tartani az állatot, hogy nyugton mar djon a művelet alatt. Elbúcsúzkodtunk a ház népétől, mert este Kístárkáuyban volt előadásunk.

Ott is akadnak jóbarátok és említésre méltó események.

— Hogy néznek a közelgő zárszámadás elé? — kérdeztük Fazekas Bélát, az EFSZ-elnökét, miközben a kóstolóul hozott almát eszegettük. Megsodorja bajuszát és mintha egy kicsit kihúzná magát, mosolyogva válaszol.

Az évvégi elszámolásnál tizenkét korona jut munkaegységenként. Jól jövedelmezett a 90 hektár gyümölcsös. Közel 20 vagon ilyen almánk termett. S a pirosán mosolygó jonatán almákra mutat. Persze, a szép eredményhez az egyéb területen elért sikereik is hozzájárultak. Nem utolsó sorban az is, hogy a kístárkányi szövetkezetben olyan jó munkaerkölcs uralkodik, mely az ország bármely szövetkezetének példaképül szolgálhat.

Ilyen és ezekhez hasonló dolgok megismerése szórakoztat minket, ha az o-szágot járjuk. Nem azért mondom ezt, mintha talán valamiféle dicséretre tartanánk Igényt, hanem azért, mert sokan még talán a Fedák Sári korából maradt előítélettel tekintenek ránk, mai színészekre!

Pedig ml az ország minden egyes dolgozójának problémáját, gondját és örömét magunkénak tekintjük. Minden idegszálunkkal Igyekszünk pozitiven reagálni arra a mérhetetlen erőkifejtésre, mely népünk boldogulását, szellemi fejlődését és a bfeke ügyét szolgáljál

Szöveg: KOVÁCS {OZSEl Foto: NAGY LÁSZLÓ