A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-31 / 13. szám
PETROCI BÁLINT: (Részlet a szerző közeljövőben megjelenő regényéből) Határváro§ Jolán mint a télybolyodott, úgy futott haza. Az utcai kaput nyitva találta. Olyan zaklatott volt, szíve a torkában ugrált, nem is tudta felfogni, miért van nyitva az utcai kapu. A konyhaajtóhoz futott. Amikor kis táskájából előkotorta a kulcsot, keze alatt megzörrent valami. A kilincsre valaki papírt tűzött. Matildra gondolt, lehet, hogy itt járt, üzenetet hagyott ... A konyhában széthajtogatta a papirost. Hamuszürke lett az arca. MEGDÖGLESZ, MINT A KUTYA! HALÁL A KOMMUNISTÁKRA! — olvasta a papiroson. A szálkás, balra dűlő betűket bal kézzel Irta valaki... Jolánt szédülés környékezte. Lába remegett. A konyhaszékre rogyott. Vérvörösen ugráltak szeme előtt a betűk. Megdöglesz, mint a kutya!... Halál a kommunistákra!... Anyja életét akarják..'. Magyarok írták ezt az üzenetet... Miért kell neki meghalnia? Lovász miatt? Kozma miatt? ... A magyarok miatt? De milyen magyarok miatt? ... Jolán felkapta a fejét. Valami derengett benné. Ojra elolvasta az üzenetet és nézte a szálkás balra dűlő betűket. — Lehetetlen! — suttogta. — Lehetetlen, hogy ő kívánja anyám halálát! Ilyen betűkkel ír, csak most balra dőlnek a szálkás betűk. Nem lehet igaz! Kirohant a konyhából. Meg akart róla győződn., csakugyan Tomi írta-e az anyjának szóló halálüzenetet. Tudta, hol lakik Tomi. Abban az utcában, ahol a városháza állott. Az utca közepe táján, egy magas homlokzatú földszintes ház udvari szobájában. Jolán szorongó érzéssel sietett Tomi lakása felé. Csak most döbbent rá, hogy azokat segíti, akik meg akarják ölni az anyját. Hogy lehetne ő anyja gyilkosa?! Mégis az lenne, ha ... Reggel is úgy érezte, szokatlan terhet cipel, amikor Matildéknál karjára húzták a gyászszalagot és kezébe nyomták a megboldogult Kozma öreganyó imakönyvét. De akkor még nem tudta, mi ez a teher. Csak érezte, szokatlan dolgot tesz, mert még életében nem volt kezében imakönyv, még életében át nem lépte a templom küszöbét. Mégis ment, hóna alá szorítva az imakönyvet, hogy áldozzon a fiatal magyar szabadságharcosok emlékének. Nem tudta, kik voltak azok a halott fiatalok. Kiért, miért haltak meg? Csak azt érezte, amikor a templomba belépett, hogy bűnt követ el. A hűvös csarnokban didergett, s a búsan búgó orgona szomorúságot ébresztett benne. Azt hallotta, hogy mások, a bűnösök, akik ide járnak, megszabadulnak bűneiktől, megkönnyebbülve távoznak az isten hajlékából, ahol a vén Pataky plébános osztogatja a feloldozást. Hogy szabadulhat meg itt az ember a bűneitől? Hogy moshatják tisztára mocskos lelkűket? Jolán ezt nem tudta megérteni, csak azt érezte, hogy bűnt követett el, amikor átlépte a templom küszöbét. Súlyos kődarabként húzta kezét a Vaskos imakönyv. De nem tudott szabadulni terhétől. Hedvigtől kapta, és neki kell visszaadnia ... Most, ezen az éjféli órán még súlyosabb teher nehezedik rá. Meg tud-e szabadulni tőle, ha Tomi mégis beismeri, hogy ő írta a szörnyű halálüzenetet? Meg meri-e mondani az anyjának? Ha megtartja magának a titkot, ö is bűntársuk lesz. Vajon feloldozná-e bűne alól Pataky, a plébános? Hedvigtől hallotta az este, hogy Pataky plébános titokban eskette meg a templomban Lovászt Cecillel. De ha Pataky plébános Kozmáék, Lovászék pártján áll, akkor ő is gyűlöli az anyját, s nem oldozná fel a bűn alól... Jolán belezavarodott. Már nem is tudta, miket gondol összevissza. Elhatározta, most Tomihoz megy, és megkérdi tőle: ő irta-e anyja halálos ítéletét! Az utca alig volt kivilágítva. Jolán körül mintha megritkult volna a levegő. Fulladozott. A köves utca közepén ment. Nem mert a járdára lépni. Eszébe jutott a májusi nap, amikor Matlldékkal moziban volt. Hogy tapadt a combjára Tomi keze. Fuj! Jobb volna visszafordulni! Mit gondol majd rólam? És ha rám zárja az ajtót?! Mit csinálok? Megrémült a gondolattól. Kezét a keblére szorítva állt az út közepén. Mégsem mert visszafordulni. Kezét hirtelen zsebredugta. Megrezzent a halált hirdető papiros... Jobb lett volna, ha anyjához megy. De hátha nem Tomi írta? Ártatlanul bajba sodorná. Ekkor egy férfi lépett ki a házból, melyben Tomi lakott. Jolán felé tartott. Széles vállát ringatva közeledett. Jolán most már nem mert visszafordulni, attól félt, hogy az idegen férfi követné. Futásnak eredt a ház felé. Felfutott a járdára, hogy kikerülje a szemben jövő embert. Az meg eléje ugrott, útját állta. Ráismert. Borzas volt. Ez a csúfneve. Ismerte az egész város. Féltek vele éjszaka egyedül találkozni. Tíz év alatt háromszor ült börtönben verekedés és lopás miatt. Köpcös, erős legény volt. Sűrű, bodros, kócos haja miatt hívták Borzasnak ... — Eresszen ell — rebegte ijedten Jolán. De hiába kapálózott nem tudott kiszabadulni az .erős kéz szorításából. A férfi az arcába hajolt. Pálinkaszag áradt belőle. — Merre jársz ilyenkor, kis madárkám? — kérdezte gúnyos mosollyal. — Eresszen el, Borzas, megmondom az anyámnak! — Az az egy szerencséd, hogy olyan fejes anyád van! — és Jolán szeme közé nevetett. — Pedig nem is volna olyan rossz egy kicsit elmókázni. De mondd csak, kis galambom, hová futsz ilyen későn? Már neked is csók kell? Milyen egyformák vagyunk, hiába vagy a polgármester lánya ... hahaha ... Ha adsz egy csőkot, elengedlek! — és magához szorította Jolánt. Jolán félrerántotta a fejét. — Eresszen el, mert megbánja! — De miért, angyalocskám? Nem kényszerítlek semmire. Ismerem a törvényt. én csak kértem, s ha nem adsz, úgyis jó, pedig sajnálhatod, a lányok mind dicsérnek ... Nos, ha megmondod, hová mész, elengedlek .. — Keller Tomihoz — vallotta be. Borzas füttyentett és röhögni kezdett. — Jobbkor nem is mehetnél hozzá! Ez aztán jó móka ... — s elengedte Jolánt. Jolán elfutott. Borzas utána hahotázott, s amikor Jolán befordult a ház kapuján, újra füttyentett. — Ki hitte volna, hogy Bodóné lánya is odajár..-. Hehehe... De jő móka lesz Tominál ... — s fogai között sercentve a járdára köpött és továbbment. Fütyülte a dalt: Kislány, vigyázz . .. Fiatal este volt, amikor Borzas Tomihoz ment. Már Matild is ott volt, ő adta át apja üzenetét Borzasnak. Neveket sorolt fel, tudja, hogy hol laknak? Bcrzas bólintott. Tomi egy csomó papirost nyomott a zsebébe. — Menj, Borzas, intézd el. — Hát a guba? — Majd ha visszajössz, megkapod... — Ha ezeket mind meg akarnátok dögleszteni — csapott papírral teletö-14
