A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-31 / 13. szám
Súlyos léptekkel, nehéz csizmában csoszogva kiment, befogni a lovakat. — Tegyél ebédet a csíkos tarisznyába! — fordult még vissza a feleségéhez. — Nem jövök délre haza. Messze van, csak az időt vesztegetném, ha hazajönnék. Ott maradok, amíg ki nem szántom a Kövesdombot, holnap aztán bevetjük árpával. Mindketten nyugodtabbak leszünk, ha a földben a mag ... Alig múlt fél hét, hogy a szekerével kifordult az udvarból. A falu ilyenkor néptelen^ alig látni mozgást az utcán, A szövetkezeti kocsisok végeztek az etetéssel és reggelizni mentek, s a gyalogmunkások sem gondolnak még a műtrágyaszórásra. Csak a traktorosok vontatják egymás gépeit a köves úton, nehezen gyulladnak be a hideg éjszakán lehűlt Diesel-motorok. — Jó reggelt, Török bácsi! — kiabálnak | rá, ahogy elhajt mellettük. — Ilyen koj rán? Hová siet annyira? — Jó reggelt. — Visszaköszön, de a kérdésre nem felel. Mit is felelne? Neki nincs korán... 1 A traktorok sűrű, kékesszürke füstöt pöfögnek a levegőbe... taf ... taf... taftaftaf... zakatol a sötétzöld Skoda, ahogy beugrik a motorja. Füstpamacsait elkapja a nyers szél, ahogy előrobbannak a kipufogócsőből, gomolyogni sincs idejük__a szél megragadja, szétszórja és a Török Péter arcába vágja bodrocskáit. A fene egyen meg, gondolja, egyen meg a fene titeket is meg a füstötöket is... 1 Csupasz ágaikkal akácfák bólogatnak rá a patakpartról, és a kovácsműhely ajtajából fejcsóválva nézi csörömpölő szekerét a kovács. — Ez a Török — morogja a kovács, — ez csak nem enged! Micsoda ember... keményfejű, mint az apja volt... 1 Három magángazda van még a faluban, s ő közülük a legmódosabb, Tízhekj táros, független paraszt. Kemény ember.. a fiai is haraggal hagyták el, annyira kemény, akár a bőrszíj, mint a gyeplő, amelyet a kezében tart... Igaz, Pista, a fiatalabb fia néha hazalátogat, és levelet is gyakran kapnak tőle, de az idősebb fiú nem tudja elfelejteni a pofont. Minden hetedikén pénzt küld, ám levelet csak nagyritkán ír és nem jön haza. Azt Írja, jól érzi magát ott, ahol van, Motorkerékpárra gyűjt, azon majd hazajön, eddig nem.. . Meg akarja mutatni, hogy Vilié valamire... A határból kiérve erősen a fejébe húzta sütés sapkáját, mert a szél dühösen beiéin art. Télikabátot kellett volna hoznom, jutót! az eszébe, komisz ez a szél, hiába Süt a nap, szélárnyékban érezni csak a melegét. ötven hektáros felszántott tábla mellett zötyögött a szekér, a szövetkezet ötven hektárja mellett. A lovai: szaporán kocogtak. Szorgalmasak a lovai, mint «5 maga ... Ahogy a szekérülésről végignézte a barna ötven hektárt, amely beboronálva várta a vetőmagot, és szemé, ve! a tábla végét kereste, furcsa dolgot észlelt. Valahogy mindig rosszabbul lát.. Azelőtt, ha a lovai bólogató feje felett elnézett, látta a dűlő végén a fűzfabokrokat, távolabb, a mező túloldalán folyó patak partján a topolyafákat, még a varjúfészkek apró, barna pöttyeit is megkülönböztette ágikon. Látta a messzeségben a szomszéd falu templomtornyát... Tudta, hogy jé szeme van, élesen lát, és igyekezett is mindig messzire maga elé nézni. Most meg valahogy elhomályosodik előtte a messzeség, a tárgyak körvonala szétfolyó szürkeségbe olvad, és a szomszéd falu felől csak a reggeli harangszót sodorja feléje a szél, de a templom tornyát nem látja! Pedig nincsen köd ... A furcsa jelenséget néhány hete észlelte először. Hogyan is kezdődött? ... Váratlanul jött, minden előjel nélkül, alig fczrevehetően. A horizont határát jelentő világos fal vibrálva megmozdult, megindul!. feléje és lépésről lépésre közelebb kúszott hozzá. Érthetetlen módon egyre szűkült a szőlődomb felett — ahol éppen nyitott — a ragyogó, nagy kupola, amelynek gyújtópontjában dolgozott... Különösen a jobb szeme számára rövidültek meg a távolságok, hetek alatt annyira meggyengült a látása, hogy ha behunyta a balszemét, maga előtt is alig látta az u!flt. Sosem tartott sokáig ez a jelenség, néhány perc múlva kitisztult a szürkeség, a szűkülő határok megtorpantak és újra messzire futottak tőle... E furcsa dolog megdöbbentette és erősen nyugtalanította. Mi ez? Az öregség jele? Valóban gyengül a szeme, vagy csak a tavaszi napfény űz vele csalóka játékot? Játékszer nem leszek, gondolta... és a ti játékszeretek sem leszek, morogta a barna szövetkezeti földek felé, mintha gazdáikhoz beszélne ... Gondoltátok, hogy ha kiűztök a Kövesdombra, végleg elintéztek, ugye? Cigarettára gyújtott, hogy leküzdje hirtelen támadt felindulását, amelyet a széles szövetkezeti földek és homályosodé látása keltett benne. Szétnézett maga körül; egyedüli élő ember a határban, futott át az agyán egy pillanatra, de nem törődött vele. Megszokta és természetesnek tartotta, hogy a faluban legelsőnek ő fogja be a lovait, hogy csikorgó szekerével új nap ébredéséről tudassa a határt ... Felhajtotta kabátgallérját és összehúzódott az ülésen. Három cigarettát szívót! el, amíg a Kövesdombra kiértek. A földje végén megállította a lovakat és leszállt a szekérről. Két holdnyi földje gázosán, itt-ott száraz kórókkal a hátán mászott a domb teteje felé. Ügy magasodott föléje a meredek domboldal, mint egy gömbölyű kupolájú templom, amely minden pillanatban előre gurulhat és maga alá temetheti. A szekérről levette az ekét, elébe állította a kétkerekű taligát és erős lánccal hozzá csatolta a gerendelyt. Jól felemelte a szlvalakú ekeágyat, hogy ne fogjon mélyet az eke, mert a tavaszi szántás sekélyebb, mint az őszi, különösen a Kövesdombon. S különben is, úgysem bírnák a lovai... — Na, Isten segíts! Gyí te... 1 — pattintott ostorával a levegőbe. A lovak már ismerték a Kövesdombot, meggörbülve nekidűltek és megfeszítették az istrángot. Az ekevas belemélyedt a földbe, tükörfényesre csiszolódott, kagyióalakű görbe kormánylemeze siihán átfordította a hantokat. Néha nagyokat csikordult, nyomában ökölnyi kövek fordultak ki a sárga földből, máshol meg mintha szappant hasítana, megragadt a márgás agyagban. S ráadásul még a perjegyökerek fehér szövevénye is összefogja a hantokat. A két ló úgy húz, majd megszakad, és orruk szinte a földet éri a parton felfelé. Török Péter lassan, nehézkesen lépked az eke után, sárga tehénbőr csizmái sárral tapadnak meg, és ólomnehéz súllyal húznák lefelé a parton, visszafelé... Mereven nézi maga előtt a földet, ott, ahol az ekevas beléhatol, ahol a felsebzett föld, amely kiszedi ember és állat ereje legjavát, és amely mégis olyan fukarul termi a magot. Egész nap nem néz fel, csak nagyritkán, ha a lévait pihenteti. Nem akar felnézni, mert a horizont újra szűk körülötte, néha már a dombtetőt sem látja tisztán. Inkább az ekét nézi hát, mert ilyen rövid távolságra azért még jó a szeme és világosan megkülönbözteti a sárga agyagtól a köveket. Délben kifogja a lovakat, megeteti, abrakot is ad nekik, mert megdolgoztak érte, aztán megebédel. Szalonnát eszik hagymával, meg juhtúróval és zöld literes üvegből bort kortyol hozzá. Ebéd után egy félórára hanyatt fekszik a szekérben, nézi a vonuló bárányfelhőket. A szelet már nem érzi, megszokta. Nem is olyan vadul harapós, mint reggel, gondolta, a nap mégis csak érezteti a melegét. Nem egészen egy órás pihenőt hagyott a lovainak, aztán újra a barázdába állt és keményen megszorította az eke szarvát. — Isten segíts! — mormolta maga elé. — Gyí, te ...! A barázdák egyre szaporodnak utána. Varjak szállnak elébe a friss szántásra, fólretartott fejjel megbámulják és rákárognak. Nem félnek tőle, pajorokat keresgélnek. Itt még pajorokat sem találtok, gondolja, ahogy elnézi komolykodó, szorgalmas lépegetésüket, itt csak nyomorúságot találtok. Rossz helyen keresgéltek, varjak! Menjetek a szövetkezet földjeire. De egy világért nem kergetné el a fekete sereget, mert életet jelentenek körülötte. Néha oldalra ^.slant és hátrales rájuk, ahogy igyekeznek közvetlenül az eke nyomában járni. • Szegényes varjak vagytok ti is, mondja nekik... Sötét este ér haza, a falu mér újra néptelen és nyugodt, mint reggel, amikor kifelé igyekezett a mezőre és végighajtott rajta szekerével. A nagy fakapuk szélesre kitárva várták, lovai megszokottan és gépiesen fordultak be az udvarra. — Felszántottad? — kérdezte a felesége. Lobogó lángú viharlámpával világított, hogy a gazda lásson kifogni a sötétben a lovakat. — Felszántottam. Holnap korán reggel vetni megyünk. 5. Magány A szövetkezet évzáró gyűlésén Török Pétert az elnök a legjobb dolgozók között említette. A legmegbízhatóbb és leglelkiismeretesebb kocsis, mondotta, havonta átlag nyolcvan munkaegységet dolgoz le. .. Nyolcvan munkaegység nagyszerű teljesítmény és Igyekeznie kell az embernek, hogy elérje. Becsületes, kémény munka áll mögötte, és a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szövetkezet, földjein legalább olyan lelkiismeretesen dolgozik, mintha a saját birtokán dolgozna. Török Péter a kultúrotthon bejárata mellett áll, a falnak támaszkodva és maga elé néz. Leülhetett volna, a fapadokon akadna számára szabad hely. Hívták is 12 l
