A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-24 / 12. szám
amelyeket fáj kimondani kai szemben. De Jártunk olyan faluban is, ahol huszonnyolc tanerős Iskola van, s az előadásunkat csak négy tanító látta. Legyen hát Csontos Vilmos fájó szava Intő a tanítóság számára Is, hogy ezután legjobb tudásukkal s a legnagyobb lelkesedéssel Jentkezzenek arra a „frontszakaszra“, ahol a helyük van: a kultúrforradalom szakaszára. SIPOSS JENŐ, Komárom ■ Hallom, hogy a Csemadok-központ műsor-mintákat kíván szerkeszteni irodalmi színpadjaink számára. Kétségtelen, hogyha jól megszerkesztik ezeket a műsorokat, jelentősen megkönnyítik a vidéki szerkesztő bizottságok munkáját. Az irodalmi színpadhoz azonban más is kell. Elsősorban jó szavalókra van szükség. A szereplőket csak a helyi Csemadok vezetők s ügyes pedagógusok kutathatják fel, kovácsolhatják állandó együttessé. S tovább: rátermett rendező nélkül, jó zenei szerkesztő, ügyes technikai munkatárs (és felszerelés) nélkül az irodalmi színpad nem ér sokat, sőt a komolyabb munka meg sem indulhat. Ezeket a személyeket nem jelölhetik ki fővárosi emberek. A szervezés munkáját a helyi vezetőknek kell elvégezni, akik úgy ismerik a lehetőségeket, mint a tenyerüket. A központ elsőrendű feladata szerintem az, hogy a meglévő együttesek vezetőit a munka tökéletesítésére buzdítsa, ahol pedig még nincs irodalmi színpad, (noha a feltételek kedvezőek), ott szünet nélkül „gyúrni“ kell a funkcionáriusokat, hogy alakítsák meg. Az említett műsor-minták csak ezzel a lelkesítő „hadjárattal“ párhuzamosan érhetnek valamit. Azt hiszem, jó lenne az irodalmi színpadok leendő állandó rendezői számára tanfolyamot szervezni. Ezen elsősorban ügyes, bevált rendezők és pedagógusok vehetnének részt. A tanfolyamot — mely a tapasztalatcserére is kitűnő lehetőséget nyújtana — az utóbbiak kedvéért a nyári vakáció alatt kellene megrendezni. Ha a tanfolyam nem valósítható meg, kézikönyvet kell szerkeszteni a rendezők részére. Azt mondják, olyan műsor is létezik, melynek teljes anyagát egyetlen szerző Írja. Érdekes próbálkozás lehet, ám nem hiszem, hogy a mi viszonyainkhoz mérve célszerű lenne. Ugyanis az irodalmi színpad egyik fő feladata az, hogy minél több költőt, írót Ismertessen és szerettessen meg a közönséggel. A műsorminta készítésénél ezt a követelményt figyelembe kellene venni. Jó lenne, ha a mintát a rendezőnek, technikai munkatársnak címzett utasításokkal látnák -el. Azokon a helyeken, ahol a vezetők külső segítség nélkül is megfelelően el tudják készíteni évi tervünket, nem szükséges, hogy az együttes bármiféle műsor-mintához alkalmazkodjék. Úgy vélem, üdvös lenne, ha a jól működő színpadok tagjai községük Iskolai ifjúságát irodalmi klubok alakítására buzdítanák, s a megalakult klubokat patronálnák. (Nálunk erre talán hamarosan sor kerül.) Ezekben a klubokban többek közt remek Irodalmi vetélkedőket lehetne rendezni, melyek bizonyára kedveltté válnának a diákok körében. Végül: lehetővé kellene tenni, hogy a már rendszeresen működő irodalmi színpadok egy-egy műsorukkal más városokba, községekbe is ellátogassanak. A vendégszereplésnek a hírverésen kívül más haszna is lenne: a szerkesztő és a rendező tanácsokkal láthatná el a vendéglátókat, akik esetleg szintén irodalmi színpadot akarnának szervezni. (Gyönyörű lenne, ha megérhetnénk irodalmi színpadjaink országos fesztiválját!) Persze, ez csak néhány gondolat; az irodalmi színpadok ügye nagyon bonyolult, nem lehet pár szóval elintézni. A színdarabok kiválasztása körüli megkövesedett felfogást meg kellene végre változtatni. A városi közönség ízlését átalakította, klflnomította a televízió, melyben szinte hétről hétre nagy szerzők szólalnak meg, Dürrenmattól Millerig, Shakespearetől Illyésig. Ideje, hogy mi is értékes színdarabokat adjunk színjátszóink kezébe. A hazai új művek kiválasztásánál pedig ne csupán Időszerűséget nézzük, helyezzünk több súlyt az újszerű formára, átfogóbb mondanivalóra. A falusi csoportoknál talán nehezebb a helyzet, de biztosra veszem, hogy gondosan kiválasztott darabokkal Itt is megdönthetjük a giccsek, semmitmondó operettek egyeduralmát. VERES JANOS Csernő hármashatáron, a Szovjetunió, CSSZSZK és Magyarország találkozási pontjában fekszik. Mivel pár száz méterre lakunk csak a tlszacsernől szárazföldi átrakodó állomástól, a lakosság zöme ott keresi a kenyerét. Három műszakban dolgoznak, Így hát egy részük mindig munkában van. Kulturális munkánk pangásának ez az egyik oka: nehéz az embereket összehozni. De van itt más baj is. A Csemadok szervezet községünkben ugyanis nagyon gyenge szervező munkát végez. A múlt évben még vezetőségi és tagsági üléseket sem tartottak. A taglétszám tizennyolc volt, amely szám a község összlakosságához viszonyítva nagyon kicsi. Ezért határoztuk el a járási bizottság titkára s elnöke jelenlétében, hogy az évzáró közgyűlésen új vezetőséget választunk, a taglétszámot pedig lényegesen növeljük. Már az előkészítő vezetőségi ülésen foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, s az évzáró közgyűlésig sikerült is mindenkinek egy új taggal növelni a helyi szervezet taglétszámát. A jövőben pedig még annyit szerzünk, hogy az meghaladja az ötvenet. Láthatjuk, hogy a taglétszámot lehet növelni, csak meg kell találni a közeledés módját. Sajnos, az értelmiség bizonyos része még így is távol marad tőlünk. Faluhelyen ugyanis a Csemadok szervezet vezetésével legtöbb helyen a (anltót bízzák meg. így aztán az egy-kőt tanerővel rendelkező községekben a ^anltó „mindenes“: Iskolaigazgató, propagandista, a szqkszer.vezet megbízottja, a "spprtegyesület titkáVtdékl kulturális életünk eléggé elhanyagolt területe a sanekari moxgalam. A Csornáitokra még esen a téren Is nagy feladatok várnak. Képünkön az érsekfi|váriakat látjuk (Prandl Sándor felvétele) ra, a Csemadok elnöke stb. Nagyban megkönnyítenék a tanítók munkáját a falusi értelmiségiek, ha nem lennének olyan paszszlvak. Konkrétan: a mi Csemadok évzárónkra meghívót is kaptak, tehát tudták, mikor lesz, de elvből nem jöttek el. Talán ehhez az is hozzájárul, hogy a tanítók Csemadokban végzett tevékenységét se igen értékelik a felettes szervek. Bármi más tömegszervezetben végzett munkát, vezetést jobban értékelnek, mint ezt. Talán ezért is van, hogy a tanítók bizonyos részén kívül az értelmiség is húzódozik tőle. NÉMETH DEZSŐ, Cternő Rasl Árpádnak a Hét 51. számában megjelent cikkéhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy falunkban a kultúrmunka pangásának legfontosabb okát abban látom, hogy a vezetőség nem tudja bekapcsolni kellőképpen a fiatalságot. Igaz, hogy a fiúkat, akik közül sokan eljárnak a faluból dolgozni, nagyon nehéz összehangolni, de lehetetlen, hogy ne akadna megoldás. Törődjünk többet az öregekkel is, karoljuk fel jobban a még esetleges aktivitásukat. Én pl. hatvannyolc évem ellenére is szívesen közreműködnék falunk kulturális rendezvényeiben. Sajnos, közeledésemet a Csemadok vezetői nem fogadták a legnagyobb lelkesedéssel, s Így visszavonultam. Az olvasók Ítéljék meg, hogy helyes volt-e ezeknek a funkcionáriusoknak az eljárása velem szemben. WETZLER GYULA, Ipolykeszi 19
