A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-03-24 / 12. szám

Buddha nagy, de nagyobb a rizsarató, a felszabadult munka I szimbóluma Legszebb ruhájukat vettek fel a nők az aratási ünnepélyre. Ami né lünk a kenyér, az a burmalaknak a rizs Minden rizskalász értékes, ezért folyik ma a harc, sok katona ismét földműves lett Szonaparanta — Aranyország — így hívták régi korok kró­nikásat a mat Burmát. Szín­arannyal volt teli a királyt kincstár Paganban, a .régi fő­városban, sárga arany csil­log még ma ts sok-sok pago­dán, aranyos fényben látszik évről évre decemberében az érett rizs — az ország leg­főbb ktncse. Ebben az időben — Európában a karácsonyt ünnepelték éppen az embe­rek — csöngött a telefon ran­­gooni szállodai szobámban. Régi Ismerősöm, a burmai hadsereg most leszerelt őrnagya jelent­kezett: „Van kedve kijönni ve­lem Peguba? Nem bánfa meg ..." Kíváncsi lettem ... Most itt ülök vele már órák óta a rázós jeepen, A leszerelt őrnagy még a hadsereg khaki egyenruháját viselte, fejére azonban egy egészen civil for­májú kalapot tett a kegyetle­nül tűző nap ellen. — Pegu 30 00 lakosú város Rangoontól északkeletre> az egyik leg­fontosabb rizstermelő vidék középpontja. Az egész város kint volt az utcákon, hogy részt vegyen a rizsaratás ün­nepén. Mindenütt szórakoz­tak, kiabáltak, zajongtak az emberek, mintha Burma vala­mennyi muzstkusa összejött volna itt dobjával, nádsípjával, kürtiével. Fantasztikus öltöze­tű táncosnők mozogtak kecse­sen a ritmikus melódiák üte­mére. Ünnepló fehérbe öltö­zött, vörös turbános és selyem­­öves jól megtermett férfiak meneteltek a tömeg éljenzésé közepette. Hosszú, kardszerü sarlóval a kezükben vonultak ki a mezőre... A kormányke­réknél ülő őrnagy hozzám for­dult, és igyekezve túlklábálni a fülsiketítő zajt, odaszólt: „Látta Őket, Stewart, a sarló­sokat? Azok az én katonáim voltak ...“ Büszkén folytatta: „Csaknem valamennyi bajtár­­sam ide települt. Most ismét parasztok, forradalmi kormá­nyunk földet adott nektk egy termelőszövetkezet megalapí­tására.“ Egyenletes, össze­hangolt léptekkel meneteltek, de nem hordtak már géppisz­tolyt ... A burmaiak hivő buddhisták, de ezen a napon nem mentek a pagodákba, ha­nem a rizsaratókat ünnepel­ték, akik annyi háború és testvérharc után lólétet te­remtő munkával akarják vtsz­­szaszereznt hazájuk ősi nevét — Szonaparanta, Aranyország, mely saját erejében bizakodik. PERCY STEWÁRT Polgári ruhát visel ma egyen­ruha helyett Ne Win tábornok, a forradalmi kormány feje. Az ország visszatért a békés mun­kához (Zentralbild felv.) (Mimim i$Unek n &piÁí

Next

/
Thumbnails
Contents