A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-24 / 12. szám
Megvolt a közgyűlés Hanoin _ls. '• Tóma József azonban arról panaszkodik a levelében, hogy a nagy úf kultúrházban elveszett az összegyűlt altg ötven ember, s tólünk kérdi, hogy ugyan hol maradt a Csemadok többi tagja. De néhány sorral lejjebb maga felel a feltett kérdésre, mikor azokat a fiatalokat vádolja, akik estéiket rendszerint a kocsmában töltik a kártya mellett, s következésképpen „ntncs Idejük" holmtféle Csemadok közgyűlésre, vagy CSISZ-ben való ténykedésre. De ezért nem minden olyan sötét, kilátástalan Hanván, mint ahogy azt Torna József látja. Mert Igaz, ugyan, hogy az évzáró gyűlésen kevés volt a nép, s az Is Igaz, hogy a karácsonyra bemutatott „Érettségi előtt* óta nemigen mozog a Csemadok, de ottjártunkkor Katona Lajos, az új elnök olyan tervekről számolt be, amelyek könnyen megvalósíthatóknak, s ugyanakkor értékeseknek tűntek. Olyan színdaraboknak Kép a Csemadok nagypakal helyi szervezetének évzáró közgyűléséről (Prandl ’Sándor' felvétele) a betanulását forgatják fejükben, mint az Anya, a Nők tskolája, vagy Molnár F. Ltllomja. Március végére Tompa-estet terveznek, s nem sokkal utána álarcosbált. S hamarosan sor kerül a Hanván született Tóth Elemér fiatal költö Itthoni bemutatkozására ts. Fentt képünk az új elnökkel s a tánccsoport legaktívabb tagjával folytatott beszélgetésünk során készült. A másik évzárón az osszonyok vlt• ték a szót. Illetve vitték volna, ha beszéltek volna, dehát úgy látszik, Vükén még nem szokták meg a nyilvánosság előtti szereplést. De hát, ahol tettekkel beszélnek, ott még nem olyan nagy baj, ha hallgatnak a gyűléseken. Danes Pál, a szervezet elnökének a beszámolójából pedig az derült ki, hogy a vtlketek jó munkát végeztek a múlt évben. A tömött művelődést otthon, s a színvonalas kultúrműsor bizonyítékként hatott az eredményekről beszámoló beszédhez. A műsor folyamán Rácz Ibolya és Stnka Eszti szép énekszámai, Pócslk László és Kelemen Kató jelenete, s a konferáló Rácz Agl hívták magukra fel a figyelmet. (sz) Műsorban a harmadik évzáró köz- 3* gyűlésen, ögyallán sem volt hiány. Annyira nem, hogy az arról levélben beszámoló Bobrocsányt Viola úgy ír róla, mint „évzáró kultúreströl“. _De ögyallán, ahol az elmúlt évben volt is Csemadok meg nem Is, már ez Is eredmény. A múlt évi sikertelenség miatt levelezőnk főleg az ógyallal fiatalokat okolja, akik nemigen hajlandók a Csemadokkal együttműködni. A levél derűs hangja $ a jól sikerült évzáró azonban arra enged következtetni, hogy az ógyallatak hamarosan ktkerülnek a válságból. . A negyedik közgyűlésnek Nagypakán voltunk tanút. Érdekessége három ts volt: először ts a dunaszerdahelyl járásban ez volt sorrendben az utolsó közgyűlés, másodszor: Itt esett meg, hogy kultúra Ide, kultúra oda: a gyűlés Ideje alatt csaknem végig a szövetkezet dolgairól vitatkoztak, s harmadik érdekessége az volt, hogy kiderült rajta: a nemzetiségi ellentétek a kultúra olvasztó lángjánál tűnhetnek' el Igazán. A nagypakal Csemadok szervezet jelentős része ugyanis szlovák nemzetiségű. ... és egy példás szervezet Nemrég adtunk hírt róla, hogy Borsiban is megalakult a Csemadok szervezet. E napokban hírt kaptunk az új csoport nagyszerű eredményeiről. A lelkes színjátszó együttes a „Boci-boci tarkát“ karácsonyra játszotta először. S azóta már tizenegyszer léptek fel vele a környéken. A kör harminchat szereplője olyan, mint egy nagy család. Kiérlelni közülük valakit nehéz, de g fajtl szerepét alakító Polák István és a Csuhainét látszó Polák Istvánná nevét mégts meg szeretnénk említeni. A kjtűnö rendezés fgbján Zoltán érdeme. A porstgk most teaestre készülnek. Minden próbájuk egy élmény. Próbák után sem oszlanak szét, megbeszélik az előadás tapasztalatait, pltréfálkoznak, pofáznak. (t) Gimnazista koromból Jól emlékszem, hogy a negyedévi és a háromnegyedévi konferencia után nem olvasták fel mindenkinek az osztályzatát, csak azoknak, akik Intőt vagy róvót kaptak. Tehát csak a hibára hívta fel az osztályfőnök a figyelmet, a Jót, a megfelelőt nem emlegetve. Így nézek én valahogy Csontos vitaindító cikkére; Intőt, róvót küld azok számára, akiket Illet és ugyanakkor tudja, hogy vannak a falun eredmények, szépen működő kultúrházak is — de ami Jó, dicséretes, arról felesleges írnia. Így maradnak hát cikkében a negatívumok, melyekről — igenis — kell beszélni, amelyeket — bármenynyire fá] — ki kellett mondani. Ki kell hát mondani azt is, hogy tíz év óta Járom a falvakat, városokat a Magyar Területi Színház művészegyüttesével, és falvalnkban, városainkban sok-sok forró színházi estnek voltam boldog részese, mint szereplő — és sok száz lelkes néző szemében láttam: örülnek, hogy eljöttünk. De — fáj, hogy sokszor ásított felém üres, s félig telt nézőtér is. Éspedig modern, nagyszerűen felépített kultúrházban, ahol élvezet lett volna Játszani. S mi lehet annak az oka, hogy színházunk előadásain nem telik meg mindig a kultúrhéz? — „jöjjenek olyan darabbal, amilyen nekünk tetszikl“ — felelik egyesek. Csakhogy nekünk kitűzött céljaink, s gondosan felépített müsorpolitikánk van, s csak olyan darabokkal megyünk vidékre, amelyeket feladataink szempontjából hasznosnak vélünk. De van Itt más érthetetlen dolog Is. Néha üres a kultúrház a ml előadásunkon, de ugyanakkor tele van esetleg egy műkedvelő előadáson. Ennek a Jelenségnek már csak egy oka lehet: A „magamét“ megnézem, a komáromiakat nem, mert a múltkor is Ilyen meg olyan darabot Játszottak. A szomszéd falubeliekkel viszont Játszik az unokahugom meg a sógorom fia. Ml hát a teendő? Szerintem a közönségszervező munka megjavítása, a kultúrház vezetőinek nagyobb aktivitása darabjaink érdekében. A plakátot csak kiragasztant és a Jegyek eladásával addig várni, míg csak azt valaki meg nem veszi — ez vajmi kevés. Személyesen kell propagálni a darabot, mint sok művelődési ház vezetője teszi. És ha erre, sok munkája miatt a vezető nem képes, miért nem bízza meg a helybeli iskola valamelyik tanítóját, akinek hivatása a kultúra terjesztése, ős aki ezt bizonyára szívesen el is vállalja. Ehhez persze az szükséges, hogy a helyi szervek ne vonják el a tanítóságot a kulturális munkától. A tanító ne legyen a falu mindenese, hanem csak az, amire hivatott: a kultúra munkása. Ha könyvtárat, ha tánccsoportot, ha énekkart vagy színkört vezet — munkáját végzi. Ha előadást tart érdekkörben, könyvvitán vagy ismeretterjesztő előadáson: helyén van. De nincs helyén, ha a kultúrmunkás hivatásával nem összefüggő megbízatással van túlterhelve. Tudok sok helyet, ahol a tanító példásan bekapcsolódik a kultúrmunkábá. Sókszelőcén Horáőek Vilmos szlovák tanító a magyar szlnházkultúja fő propagátora. S tudok, sajnos, sajnos, sok qlyan helyet, ahol bizony a tanítói kar passzívan viselkedik a kulturális munkák-Négy évzáró közgyűlés...
