A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-24 / 12. szám
szeretkezek I. Elterültek egymással jóllakottan a csupavirág áprilisi földön fölöttük sok száz színarany pillangó duruzsolta a magasfezsültséget s megállt a perc mintha valaki kettétör egy karórát nézték az égi juhokat sisteregtek-siettek napnyugatnak Elterültek és élvezték a csendet a pillanat megrendítő csodáját tudták hogy nincs bocsánat a nyári égbolt követeli vissza bárányfelhőnyáját s újabb hosszú évezredek gondját-baját kell elviselniök a percért a kielégültség fikarcnyi ezerszer megszenvedett gyönyöréért II. Mert nem igaz hogy minden perc ezer gyönyört kínál és nem igaz hogy a szerelem erősebb mint a halál hogy halhatatlan és örök vagy egyszerűen funkció étel ital szeretkezés kenyér szalámi kifli só mit tudjátok ti hold alatt virágok közt szeretkezők mit tudjátok ti hogy e perc mennyiből futja és miből mit tudjátok ti hogy miért járunk az éjben álmatag mit tudjátok ti hogy miért kergetjük a mord árnyakat Ö boldogok az együgyű szerelmesek vérük lobog sietve végzik dolgukat vélik hogy mindig boldogok vélik hogy minden rendben van élik a rohanó jelent mindig mindenkor élvezik de hogy ez óra mit jelent csak ők tudják csak ők a mindig kielégületlenek nézzétek őket boldogok felettük szivárvány lebeg rég elbukott szerelmeik ahogy körüliejtik vígan Éva Zsuzsa Viktória Kati Beatrix Mariann III. Ne irigyeljétek őket a boldog szeretkezőket akik vasárnap este a domboldalát dúrják hiszen nem tesznek semmi rosszat csupán a kerítő gonosznak köpik szemébe létük jövőt-perelő gondját Ne irigyeljétek őket a feldúlt szeretkezőket nem tesznek semmi rosszat csupán menekülnek mert amíg tépik marják jajokkal gyötrik egymást semmi más céljuk terhük átlökni a jövőnek Ne irigyeljétek őket az őrült szeretkezőket hiszen csak vélik nászuk kéjes gyönyörűségét de sejtjük mélyén tudják az iszonyú igazság valami szörnyű állat napról napra fogyasztja' s lassan mind elfogyasztja felgyűlt megcsúnyult vérük. c s e I é n y i I á s z I ó versei méhecske ■■ Méhecske fullánkos kis bogár fiúról fiúra szálldogál mint a méh virágról virágra nem tudja kit szeret hiába faggatják fenyítik kérlelik falra hányt borsó az érveik nem használ színtelen szagtalan szerelme még csak tejfoga van megszagol belédcsíp elámít fullánkját viseled halálig Anno: írta ezt a verset bújában-bajában Méhecske miatti nagy-nagy bánatában egy csavargó költő Kassa városában Ezerkilencszázhatvanegy december havában* törvény ergőtűz Nem látod meg soha e kék világot a dérütött mezőkön fehér ibolyák nyílnak nem kergeted a tarka pillangókat a réten a felriasztott rétek visszhangozzák nemléted. Én istenem be sok szerelmet zúdítottál reá e földre a szerelmek pergőtüzében hánykolódunk már mindörökre egyik kezemet ha kitárom asszonyaival vár Csehország másik kezemet ha kitárom lányaival vár Magyarország Lehettél volna mérnök írhattál volna verset fehér anyád csak bámul a viaszosfehér ágyon feltalálhattad volna a születés-szabályzó törvényeket e földön dehát meg sem születtél. Én istenem be sok szerelmet zúdítottál ránk földlakókra a szerelmek pergőtüzében viharzik Közép-Európa magyar szlovák román cseh ukrán s a majdan megszülető gyermek nem is tudja már milyen fajta taszítottja a végtelennek. 11
