A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-17 / 11. szám
Az idei práglai színházt évad a szokottnál talán kicsit álmo: sabb folyását Cápák: „Harc a szalamandrákkal“ dramatizált változata (Kohont) mozgatta meg, A darabot csaknem negyedéves készülődés után a Csehszlovák Hadsereg Színháza jaroslav Oudek rendezésében mutatta be, s mindjárt a bantu taté után megállapították, hogy olyan előadás született, amely magán viseli a világ színművészeiének legjobb vonásait, s alapgondolata valamennyiünket érint. Capek világhírű regs'nye hatalmas példázat, amellyel a szerző óvja az emberiséget a fasizmus veszélyétől és azoktúl a körülményektől, amelyek azt hatalomrajutásában segítették. Karel Capek ehhez a példázathoz a szalamandráknak egy ismeretlen faját gondolta ki, amelyet a szinte teljesen elfelejtett Indonéz szigetpartokon fedez fel J. van Toch kapitány új gyüngylelőhelyek keresése közben. A csodálatos élőlények, melyek kicsit az emberekhez hasonlítanak, úgy megnyerik az öreg dörmögő tengeri mackő tetszését, hogy életének maradék idejét gondozásuknak szenteli. A fegyvertelen szalamandráknak késeket szállít, hogv felvehessék a harcot a cápákkal, s a szédületes tempóval szaporodó utódjaikat széthordja új életterekbe. Ezekért a szolgálatokért a szalamandrák gyüngyöl szállítanak Bondy úr részvénytársaságának, amely Van Toch szalamandra-vállalatát pénzeli. A kapitány halála után a világon a szalamandrák milliói élnek, Jelentős tanulékonyságuk és munk&képességttk olcsó munkaerővé teszi őket, amelynek segítségével Bondy nemzetközi trösztje fellendül és amelyet kihasználnak a különböző államok kapitalistái. A szalamandrák miatt különféle nemzetközi bonyodalmak alakulnak ki, amelyek nem szűnnek meg akkor sem, amikor a szalamandrák a rövidlátó világ nagy meglepetésére tengeralatti szalamandra birodalmat alakítanak. Ezukután a szalamandrák a kontinensek valamennyi erődítményét vízzel árasztják el, a világ a pusztulás szélén áll, de az emberek képtelenek összefogni a sza lamandrák ellen. Karel Capek olyan megjegyzéssel bocsátotta a „Szalamandrákat" az olvasók elé, amely esztétikai, polgári és emberi hitvallás is lett: „Az olyan irodalom, amely nem törődik a valósággal és azzal, hogy mi történik a világon valóban, az olyan írásbeliség, amely nem akar a valóságra olyan erővel reagálni, amilyen erővel a szó és a gondolat reagált. — az olyan irodalom nem az én esetem". A „Harc a szalamandrákkal" művével Capek a harmincas években az átlagembernek az ellen a csorda-magatartása ellen Indult, harcba, amely csak az akkori Időknek szokásos képzeteiből, és véleményeiből táplálkozott, s amelynek legmagasabb pontja a saját orrahegye, tehát az ellen, amelyből a harmincas évek fasizmusa táplálkozott, s ami megnehezítette ellene a harcot. Tiltakozott a kapitalista blzn's vad teklntetnélküllsége ellen. Attól az időtől, amikor Capek kezdte megjelentetni utópista regényét folytatásokban — eltelt egy negyedszázad, s ez a negyedszázad lép most be a „Szalamandrák" Kohout állal dramatizált változatába. A század első felének közepén Cápek utópiája a világ pusztulásáról még úgy beszélt, mint lehetőségről a jelenkorban ez a lehetőség reálisan megvalésulbatévá lett. Ez a valóság vezette Pavel Koboutot arra, hogy Capek regényének azúrnallsztikus formáját felhatványozva a Harc a szalamani^rákkal-ban színpadi riportsorozatott Irt az emberiség utolsó óráiról. Ehhez felhasználja a mai színpad csaknem minden eszküzét (televízió, film-betoldások, laterna magika, narrátor, mozgó folyosók) és egyidejűleg a balettel is dolgozik, s megszólaltat a a klasszikus chórokat s a brechti szongokat Is. Ötvenkét kép zúdul a nézőre gyors egymásutánban. Kohout gyorsan váltogatja eszközeit, amelylyel a nézők figyelmét állandó feszültségben tartja. Pavel Kohout és Jaroslav Dutlek rendező az egyik próbán Povodra kapus családjának leglflabb nemzedéke (J. Kepka és G. Vranová) a világ eseményeire slágerrel válaszol. A (cselekményt a kórus köti tíszszé, amelyet Kohout hét újságíróból alkotott, élükön a bolygó lőriporterévbl, akik tanúságot tesznek arról, hogy mi volt éd mi az ami éppen történik, az ese< ményeket kommentálják s kölcsönös összefüggésekbe hozzák egymással, s hfrt adnak a különböző politikai táborok álláspontjáról és tetteiről. Ennek a kórusnak a segítségével Kohout sxínesen demonstrálja, hogy hogyan alakult ki, hogyan nőtt, és milyen katasztrófa elé állította az emberiséget az értelmetlen kapitalista hafsza a szalamandra jövedelemért. De a Harc a szalamandrákkal súlypontját a szerző áttolta Bondy kapusának, Povondrának az alakjára, és családjának két további nemzedékére. A világesemények nagyitéja alatt vizsgálja példájukon a polgári magatartás prototípusát, hogy hogyan alkalmazkodik az környezetéhez, de hogyan marad meg alapjában önzőén korlátoltnak. Léte az első világháború előtt elősegítette a fasizmus elterjedését, s most lehetővé teszi, Helyszíni 'közvetítés a világ pusztulásáról A londoni állatkert szerzett egy szalamandrát, aki a látogatóktól megtanult beszélni majd újsághoz Jutva megtanult olvasni Is. A dolog nagy port vert fel, s a szalamandra értelmét tudós kapacitások is vizsgálni kezdték hogy a világot termonukleáris bombák voszályeztetbetlk. Kohout úgv rendezi egymás mellé a képeket, mint egy sokarcú színpad felvételeit. Ennek sok az előnye, de a darab szerkezetének ilyen felfogása sok veszélyt rejt magában, amelyekkel ezúttal Kchnutnak még nem slkerölt megküzdanle. Sokatmondó fordulatokkal fest, de még nem ért el ez analízishez. Kohout gondolati fel< fogása lényegében Capek fllozét el kritériumaihoz tart a magát. Kohout Capekkel egyetemben a jövőtől való félelmét fejezi ki, azon töpreng, hogy ml történhetne, ha tétlenül nézzük a világot. Azonban nem képes a darabnak azon jeleneteiben sem aktívabban állástfcg 1 alul a batározott szemlélet és tettek mellett. Kár. De még így is foggal jelenthetjük ki, hogy drámája az emberiség élete ős halála feletti elgondolkodásra provokál. A Harc a sza amandrákkal rendezője annyira alkotó mádon vitte színre a darabot, hegy |og|al számithatjnk őt Is a szerzők köző. 'Aki egy k'czlt ért a színpadhoz beleszédül, ha elképzelt hogy menynyi mfndent kellett Jaroslav Dudeknak átgondolnia és véghezvlnnle, hogy olyan csodálatos inúdon bánhasson a színpadi tárral, szervezhesse a mozgást és Időt, mennyi technikai és szervezési probléma elé állította a darab Összetett ás igényes szerkezete, míg elérte, hagy a modern színház technikai apparátuz nem kerekedett felül a színészen és gondolaton, de szolgálta és kiegészítette azt. A színészek egész sora Is elismerést érdemel, színvonalas játékáén. A nagy igényekat támasztó, erősen kollektív játékot követelő darabbal sikeresen megbirkóztak. A Hét számára Irta: JJfl Noika Fordította: — tőzaér—< Foto: 0, Rakovec " 17 Kapitány van Toch (Martin Ruiek) és Bandy úr (Vlastlmll Brodskyl
