A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-17 / 11. szám
Antonio Hallk, lengyel származású argentin újságíró elhatározta, hogy végigjárja az amerikai kontinenset egyik végétől a másikig. Egy év óta úton van feleségével, Plerettetel és Wally nevű kutyájával. Az újságíró házaspár most Brazília dzsungeléit és őserdeit járja. Legutóbb olyan képekkel lepte meg a világot, amelyek különlegesség számba mennek. Olyan képek ezek, amilyeneket még egyetlen fotóriporternek sem sikerült csinálnia, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, mivel egyetlen civilizált ember sem Jutott el eddig a chavante Indiánok földjére, nem élt közöttük és így nem is fényképezhette le őket. Ezek az indiánok Brazília Catlngas nevű felföldjén, az ún. „Zöld pokolban“ élnek, a Rio das Mortes (Halálfolyó) és az Araguaia közötti területen. Egyetlen utazó, felfedező vagy riporter sem látta eddig településeiket. A fehérek csak akkor találkoztak velük, ha a chavanték meg merték közelíteni az Araguaia folyó mentén épült valamelyik falut. Brazíliai útja sorén Haliknak sikerült összebarétkoznia a Carajas és a Hinan törzshöz tartozó indiánokkal, akik meglehetősen hamar civllizálódtak, s mivel civilizált környezetben élnek, nem gyűlölik annyira a fehéreket, mind a chavanték. Egy napon Hallk az őserdőben cserkészve lelőtt egy taplrt, de észrevette, hogy az állatot már korábban két nyílvessző találta. Ebben a pillanatban megjelent egy chavante harcos. Halik mozdulatokkal értetésére adta, hogy neki adja az elejtett taplrt. Később még egy kést is ajándékozott neki s ezzel megnyerte az Indián bizalmát. Együtt töltötték az éjszakát, közös tűz mellett. Nehezen értették meg egymást, de azért a harcos valahogy értésére adta az újságírónak, hogy az ő útja a Rio das Mortes felső folyása mentén vezet. Halik megkérte, vezesse el őt és a feleségét a chavanték földjére. Fáradságos, hosszú utat kellett megtenniük, amíg találkoztak a chavantékkal. A találkozás rosszul végződhetett volna, ha az egyik Hinan törzsbeli indián meg nem tanítja őt egy szóra, ami a chavanték nyelvén — barátot jelent. Ugyancsak lelőtt egy vadkecskét és az indiánoknak ajándékozta. Erre meghívták a telepükre. Ez csak ideiglenes település volt. A chavanték az esős évszakban falvakban laknak, a száraz évszak beköszöntésével azonban elhagyják településeiket és kisebb csoportokba szakadva kedvezőbb vadászterületekre vonulnak. Ilyen különálló csoporttal találkoztak Halikék is néhány hét előtt. A fehérek iránti gyűlöletüket félretették, amikor látták, hogy Halikék milyen bőkezűen ellátják friss vaddal a konyhájukat. Rájöttek, hogy lőfegyverrel sokkal eredményesebben lehet vadászni, mint íjjal. A chavanték igen primitív emberek. Kizárólag vadászatból és a szomszédos falvak kirablásából élnek, nem főzik meg a növényi eredetű táplálékot és teljesen mezítelenül Járnak. Íjon. nyílvesszőkön és dárdákon kívül semmiféle szerszámot nem állítanak elő. A tűzgyújtás nagyon nehezen megy náluk, mert még nem találtak fel semmiféle jobb tflzcslholó szerszámot; ezért állandóan élesztik a tüzet és nem hagyják kialudni. Az egyetlen kulturális megnyilvánulás náluk a tánc. Többnejüségben élnek. A férfiak egyetlen dolga a vadászat és a harci gyakorlatok. Minden munkát az asszonyok végeznek. Mindenkit, aki nem chavante, halálos ellenségnek tartanak. Így múlt el néhány hét, s ezalatt Halikék állandó halálfélelemben éltek. Az indiánok barátságét idei-óráig azonban sikerült különféle ajándékokkal: használati tárgyakkal, késekkel, cukorkával fenntartani. A chavante férfiak agyatlan kötele,«égé dáliát öl a harc A *l0, Mortal él aa Aragoai folyók későit ülnek ezek ai emberek - talán a leenrl_ inltlvnbbuk a világon A chmuti I
