A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-17 / 11. szám
1956-ban s az utána következő években É== a szlovák irodalomban erős prózairő- üü utánpótlás jelentkezett. Műveikre tartalmi- =j= lag a modern világérzés, a séma nélküli, sjf saját-magát valósító, a kötöttségektől sza- — badulni igyekvő hős a jellemző; formailag a francia „áj regény“ tárgyi szemlélete, jEE s erős környezetrajza egyfelől, s az Ondrejov fémjelezte lírai próza másfelől. Er- = dekes, hogy a mi hazai magyar irodai- = műnk ugyanolyan feltételek között meny- S=g nyíre másfelé, többnyire íz említett ha- se tások nélkül fejlődött, jozef Bob írását = ismeretterjesztőnek s érdeklődés-felkel- ^E tőnek szánjuk. A fiatal szlovák prózairő- ||| dalomból kiragadja a négy legjellemzőbb nevet, s írásaik elemzése közben felvázol- §E= ja az ,.utánpótlás“-irodalom fejlődésvona- = Iáit és távlatait. Következő számunkban hasonló jellegű SS írást közlünk a fiatal szlovák köitűnem- = zedékről. = JozefBob: A fiatal szlovák próza számvetése Eljött a fiatal próza önvédelmének és előretörésének az ideje. S így kellett volna ennek lennie kezdettől fogva. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a fiatal szlovák próza már eddig is sokat késett a saját hibájából. Először kb. ötvenhatban s az utána következő években hallatott magáról, s hallattak magukról azok, akiknek nevével mostanában találkozunk. Csakhogy ennek az évnek s az egész utána következő korszaknak az eseményei nem játszottak kellő szerepet ennek az irodalomnak az életében s még kevésbé az alkotásaiban, a fiatal szerzők szenvedély nélkül fogadták a külső ösztönző erőket, s műveik csak főleg az akkori s később életábrázoló módszerek irodalmi reakcióiként fejlődtek. S mikor ezek az „életábrázoló módszerek“ megszabadultak a sematizmustól és patetizmustól, nem maradt bennük semmiféle ellentét, amelyekkel alkotóan megvívhatlak volna. Persze állandóan formálta, determinálta őket a középnemzedék alkotásainak a jelenléte is: Mináö, Bednár, Mnacko, Jasík, és a többiek, akik műveikkel akkor teljesen a közelmúlt felé fordultak. Abban az időben a fiatal írók valódi sorakozója a mai téma behatolását is jelentette volna prózánkba. A fiatalok ugyan betörtek a jelen problematikájába, de kísérleteik valahogy csak a középnemzedék „magas“ történelemformáló küldetésének árnyékában éltek-Álljunk meg legelőször az érési folyamatnál, s olvassuk ki azt ezúttal közvetlen a műből. Rájövünk prózánk els^ meglepő és megbocsáthatatlan hiányosságára. Az iskola, a nevelés, sok esetben a gyermekkori háborús élmények is, a fiatalember életbelépése, első érintkezése és komolyabb összetűzése a világgal: egyszóval az érés érzelmi történelme fel van dolgozva nálunk is. Kevesebb oldalon persze, mint a fiatal szovjet vagy cseh prózában, csakhogy itt nemcsak a menynyiségről van szó, hanem inkább arról, hogy a mi prózánk a tárgyát, fiatal hősét valahogy határozatlanul keresi és ábrázolja, nem jut el csak hozzá, annak leszűkített magánéletéhez. Elismerem, hogy ez szükséges volt, hogy minden ezzel kezdődik, vagy mindenek ezzel kéne kezdődnie. De míiyenek az eredmények? Blazková néhány alakjától eltekintve, amelyek emlékezetünkbe vésődtek és apielyek bizonyos varázzsal és egyszeriséggel bírnak, nem találunk fiatal prózánkban kidolgozott alakokat. Anton Hykisch ebben az értelemben csak szürke vázlatkönyvet, emberek elnagyolt, leszükítetlen jellemrajzát nyútja, Peter Balgha eddig még nem is próbálkozott igényesebb területekkel; Marina Ceretková-Gállová női alakjaiban mindent találunk — egy kis iróniát, és öniróniát, optimizmust, szentimentalizmust és sok aránytalanságot, Andrej Chudoba a fiatal ember érzéstörténelmét a költői szférákba emelte, amely nagyon hatásos, de a valóságban naiv és túlzott. Persze ezt a rövid jellemzést, szükséges aprólékosabban kidolgozni és rá kell mutatnunk az egyes művek problematikájára is. Ismételjük el, mivel tűnt fel Blazková Nylon-hold-beli prózája annak idején. A közvetlen, friss, kicsit frivol szemléletével, amely megbirkózott a várossal is — ami még mindig ritkaság a prózánkban — a városi atmoszférával és életformával. Bizonyos értelemben erős, sebezhetetlen alakokat hozott létre. Az embernek azon törekvését fejezte ki, hogy minden körülmények között egyenlő ma-' radhasson sajátmagával. Egyelőre sajnos csak a magánéletben, a szerelemben és a képzeletben. Sajátmagam lenni, az annyit jelent, hogy saját nézetekkel, célokkal, eszmékkel rendelkezni. De nemcsak a szó általános értelmében rendelkezni velük, mint ahogy Bla2ková művében. Itt valahol kéne kezdődni a fiatal hős formálódásának, s itt valahol ált egyelőre egy helyben a fiatal próza szekere. A fiatal próza legtöbb alakja — nád a szélben, himbálózó, gyengécske és félénk. Ebben a diagnózisban alkotóik helyzete is tükröződik. Némely esetben nagy erőt fejtenek ki annak érdekében, hogy a hőst bizonyos akadályok legyőzése közben mutassák, fejlődésben, mozgásban, és szélesebb munka termelési és társadalmi összefüggésekben stb. Ez kétségtelenül rokonszenves törekvés, jeleivel leginkább A. Hykisch (Sen vchádza do stanice — Az álom beérkezik a pályaudvarra) .és Ceretková-Gállová (Koniec lísky — Vége a rókának) műveiben találkozunk. Ügy tűnik, hogy már maguk a szerzők is szükségét érzik, hogy végre kiszabaduljanak a négy fal átkából és az intimitások barikádjai mögül. Csakhogy ezekben az esetekben a felszabadító mozgolódás zavartan megállt a félúton. A szélesebb termeiési és társadalmi környezet itt csak élettelen díszlet. Ez elsősorban Crretková Medzihra (Közjáték) c. elbeszélésére érvényes. A hősnő férje — egyébként itt' mindig valamilyen nőről, és sorsadottságáről van szó — és a vasmű, ahol dolgozik, megmaradnak távoli, áthatolhatatlan világnak Másként, tüntetőbben viselkednek munkakörnyezetükben Hykisch alakjai. Lehet, hogy azzal jobban is össze vannak nőve, lelkesedés és építő lendület van bennük, de ebben a környezetben sem teremnek konfliktusok, se problémák — hacsak problémának, vagy konfliktusnak nem tartjuk a hazai és vándor szerelők nézeteltéréseit, vagy a síneken szabadon vágr tatő vagon állítólagos veszélyét, amely el akarja rontani a szerelők kedvét, s lehetetlenné tenni a villamosított vágányon (Folytatás a 15. oldalonl Komp. Kiss Sándor rajza 9
