A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-17 / 11. szám
Ez év márciusában lesz 250 esztendeje, hogy a legendás hírű JánoSlkoi kivégezték. Tudvalévő, hogy a feudalizmus és Igazságtalanság ellen küzdő, csellel elfogott „betyárt“ a liptói Palúdzkára hurcolták, ahol a „Vra novo“-nak nevezett kastély pincéjében láncra verve tartották, majd 1713. március 18-án és 17-én a Vág túlsó partján fekvő megyeszékhelyre, Mikulásra szállították, ahol az akkori árkádos megyeházán vallatták, majd kimondták felette a halálos Ítéletet. A vallatás közben embertelenül megkínzott JánoSlkot „elrettentő például“ állították a nép elé, ezért a kivégzésnek szörnyű módját választották: bordái közé döfött vaskampóra akasztótták fel. A vadló súlyosbító körülménynek vette, hogy JánoSík mint kuruc harcolt a Habsburg uralom ellen a népek szabadságáért... A kegyetlen Ítéletről latinul és szlovákul írott jegyzőkönyvet készítettek. Az Ítéletet 1713. március 18-án hajtották végre a Vág partján. Közismert dolog, hogy JánoSík az elnyomottak támogatója volt, a gazdagoktól elrabolt drágaságokat megosztotta a nélkülözőkkel. A nép JánoSík pártján állt, míg élt, támogatta, halála után pedig dalokban, mondákban örökítette meg emlékét, Nem tűrhették, hogy pártfogójuk kampóra akasztott teste a madarak prédájává váljék, azért holttestét egy zivataros éjszaka ellopták az okasztófáról, s titokban eltemették. A hullát azonban messzire szállítani nem volt tanácsos, nehogy a pandúrok észrevegyék a JánoSík tetemét szállítókat. A legközelebbi temető a kivégzés helyétől ai'g kát kilométernyire fekvő csemlcei, úgynevezett „kuruc temető“ volt, közvetlen az országút mellet, hol Jánosík évforduló a szabadságért küzdő szlovák és magyár kuruc vitézek hamvai nyugodtak. Mivel az Ítélet éppen JánoSík kurucsága miatt volt elrettentőén súlyos —, több mint valószínű, hogy Juro Jánoáík Is a csemicel kuruc temetőben nyugsztk. Érdemes megemlíteni, hogy a környékbeli lakosság kegyeletből, két és fél századon át tiszteletben tartja azt a kicsinyke temetőt, eddig sohasem szántották fel, holott mint ék húzódik a szántóföldek közé... Igaz, hogy senki sem ápolja, fák és bokrok sokasodnak a slrhantok felett ... Mlkuláá közvetlen közelében három hely őrzi JánoSlk emlékét: 1. A város főterén lévő, nemrég restaurált árkádos, egykori megyeház, melyben JánoSíkot elítélték s melynek a kapuja alatt régi márványtábla őrzi az egykori megye uralnak nevét. 2. A paludzkal ún. „Vranovo“ kastély, ahol fogva tartották. 3. A csemicel kis kuruc temető. LACKONÉ KISS IBOLYA Két éve lehet, hogy ketonakoromben egy szemináriumon arra a kérdéare, mért lettem ájtéglrö, Így válaszoltam: Az emberiség engesztelhetetlen ellenségének tartom az ostobaságot s a vele kerOltve férő tndatlanságot. Az ostobaságot gyűlölni kell, a tudatlanokat megérteni és nevelni. Nem voltam Jó katona, tlsst|elm sokszor éppen nagy elszénésomért nem szerettek, s én sem Igen szerettem éket, de ha most alkalmam lenne rá, megkűszOnném annak a politikai főhadnagynak, aki megfogalmaztalta velem életcélomat: az ostobák gyűlölete, s hero a tudatlanság ellen. Mert az ember: értelem. A humanizmus legnagyobb veszélye a tudatlanság. Az emberiség legnagyobbjait mindig a tudatlanak s e tudatlanságból profitálók égették mag. Az értelem az OsszefOggések megértése, az anakronizmuzok leleplezése. A vlláegyetemet ostromló társadalmunk és századunk érdekes, bosszantó anakronizmusa a vallás. Hogy mennyire anakronizmus, azt egy térném bizonyltja, amelyből Izten-hlvű technika elmen már régen készülOk karcolatot Írni, de mivel még a mai napig se lett belőle karcolat, most Itt használom tel tanúnak, Se falunevet, se személynevet nem Írok, mert nem régen s már nemegyszer ezelőtt szomorúan, tapasztaltam, hogy a tudatlanság, amely ellen harcot hirdettem, OkOljogot Is lelent, s az érdekeltek nem riadnak vissza a legkOzépkorlbb eszkOzOktOl sem, ha bosszúról van szó. A falut ügyes, dolgos, kaparkodó nép lakja. Ott volt legelószOr a környezd falvakból bicikli, rádió sőt televízió Is. Elég hamar meghonosodott a szövetkezet iz, a kornyéken ott volt legelőször Önkiszolgáló bolt, ott épült felszabadulásunk óta a legtöbb lakóház — csak papjuk nincsen. Pedig buzgó, de micsoda buzgó katolikus nép lakja. Máig Is titok, hogy mért nem telt nekik a nagy jólétben papra, hiszen templomuk is van, meg parókiájuk Is. Ügy segítettek aztán magukon, ahogy tudtak. Vagy a papot hozták át a szomszéd faluból, vagy ők mentek ét misére valamelyik kOzell falu temploméba. S itt kezdődik az én történetem, ami nem is történet tulajdonképpen, csak egy villanás, egy helyzet-megvilágító, magyarázó é* feleletet váró tlsztátlanság, lárvában rOpkOdő pillangó: bizonyos idő óta a B.-lak autón Járnak át C-be, vagy T.-be a templomba. Az alig háromszáz lelket számláló faluban hat személyautó van, tatraplánok, renaultok, s vasárnap délelőttOnként a D-l ét már nem feketéink az Unneplóba öltözött hívőktől, hanem csillog, villog, szikrázik a nlkkelezett, lakkozott, halkan, mintha olaban suhanó technika-csodáktól. A technika a vallás, „szolgálatában“! Annak a vallásnak, amely megégette Giordano Brúnót, meggyötörte Gallllelt, átkot szórt a vonatra, repülőre, autóra. Anakronizmus. A haladás és a raaradlság Ízléstelen keverése. Az összefüggések nem-ismerete. S érv a harcomban a tudatlanság ellen. S hasonló anakronizmus az a kelet-szlovákiai falu is, ahol még csak nemrég láttak neki, s építették fel a kOrnyék legpompásabb épületét, egy — templomot. Próbálta-a ugyan nakik valaki megmagyarázni, hagy ezer évet késtek. Hogy a templomépltés ezer évvel ezelőtt volt haladás, de akkor nógatni, de mit nógatni: tttzzel-vassal kényszeríteni kellett a népet, hogy minden tizedik falu templomot építsen. Az akkori Koppányok ugyanúgy nem akartak hallani sem a kereszténységről, mint a mostani Koppányok a tudományos világnézetről. Az értelemről, az összefüggések értéséről. Vagy csak a szót nem találjuk meg, amelyet hajlandók lettek volna meghallgatni és megértent? Nem tudom. De ez az Írás legyen figyelmeztetés feléjük is, akik így keverik a történelmet, s felénk is, akik talán elmulasztottunk valamit. Keressük e szót fáradhatatlanul, hogy szólhassunk a szellemet lehúzó szokásoktól szabadulni nem tudókhoz, hogy megértezsük magunkat velük. —tőr—
