A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-10 / 10. szám
még mindig szerelmes volt Oppenheimerbe és találkozni akart vele. Meglttak két koktélt az egyik étteremben és azután elváltak. Ez azonban elég volt ahhoz, hogy jómagam és a G-2 szolgálat akkori főnöke közöljük az Illetékesekkel: nem javasoljuk Oppenheimer kinevezését. — Dehát akkor hogy nevezték ki? — hajlott előre összehúzott szemekkel Wilson. — Úgy szólt dühösen Hoover, — hogy Roosevelt elnök áthúzta a jelentést, azzal az indokolással, hogy az atomfegyver a nácik ellen készül és hogy a Szovjetunió szövetségesünk a hitleri Németország ellen. Strauss admirális harsogó nevetésre fakadt: — Óriásit Ha ehhez hozzávesszük a professzor úr aggodalmait az atombomba ledobásával kapcsolatban és azt, hogy a szenátusi bizottság előtt az orosz atomfegyver gyors elkészülését jósolta —, az ügy készen is van. — No látják — mosolygott finoman Hoover. — A lebonyolítás módját pedig bízzék rám. Ne vegyék kérem dicsekvésnek, de ilyen ügyekben több évtizedes gyakorlatom van. Ä „Q igazolvány“ Izekben áz őszt népókban Oppenheimer ügyetlen hivatalát tartotta meg: az Atomenergia Bizottság külön tanácsadója volt. Ebben a minőségében továbbra is birtokosa Vólt az ún. „Q fokozatú igazolványnak", 'amelynek segítségével a tanácsadói tevékenységéhez szükséges kutatási okmányokat tanulmányozhatta. Tanácsát azonban 1953-ban mindössze kétszer kérték ki — s akkor Is Hoover mester kifejezett utasítására, akinek Időre volt szüksége a „robbantás" előkészítéséhez. 1953 novemberének egyik reggelén Edgar Hoover becsöngette a tikárát. — Figyeljen ide, Donovan. Maga ismeri az Oppenheimer dossziét. — Inkább szekrény az már, mint doszszié, Mr. Hoover. Az okmányok egymásba téve két méter magasak — mosolygott a titkár. — Válassza ki nekem a negyven legfontosabbat és hozza be. fin majd tovább szelektálok és írunk egy jelentést az elnöknek ... Két nappal később a Fehér Házban Eísenhover asztalára letették Hoover hivatalos levelét, amelyben az Oppenheimer dosszié kinyitását követelte, azzal a fantasztikus Indokolással, hogy az amerikai atombomba készítője — szovjet ügynök... 1953. december 3-án vihar vonult végig Washington felett. A Fehér Ház kertjében földig hajoltak a fák a hideg szélben. A második emeleti tanácsteremben pedig titkos ülést tartottak az Oppenheimer ügyiben. Az asztalfőn egymás mellett ült Wilson hadügyminiszter és Brownell Igazságügyminiszter, akihez formailag az FBI ügyel tartoztak. Ott volt Edgar Hoover, Lewis Strauss, és a „nemzeti biztonsági tanács" egyik tagja, Cutler is. Mint az urak tudják — mondta Brownell fiz elnök Mr. Hoover felirata alapiján elrendelte, hogy vonják meg a Q igazolványt Oppenhelmertől és az ügyet jhozzuk nyilvánosságra. — Úgy van — vette át a szót Wilson. — De rendkívül körültekintően kell eljárni Egyetlen pillanatra sem szabad elfelejteni, a fő cél az, hogy elhitessük a közvéleménnyel: Oppenheimer szovjet, ügynök és ha őt leleplezzük, sikerrel folytathatjuk tovább az atomfelfegyverzési versenyt. Ez a fő cél. — Úgy van — kontrázott Hoover. — Ebből pedig következik, hogy nemls Oppenheimer „Q“ igazolványának megvonása a fontos. — Miért nem? — kérdezte egy pillanatra zavartan Cutler. — Azért nem — szólt gúnyos mosollyal Hoover —, mert a professzor persze sohasem volt szovjet ügynök. Hűségesen levezette az atombomba gyártását, sőt még a Célpontok kiválasztásában Is részt vett. Voltaképpen nem is annyira a lázadó, mint inkább az engedelmes tudósok közé tartozik, csakhogy — mint Mr. Wilson oly hevesen mondotta —, nem ez az érdekes. Az érdekes a botrány, uraim. Az Oppenheimer-ügynek botrányosan kell kirobbannia, hogy a kívánt hatást gyakorolja a közvéleményre. Oppenheimer karácsonya — És mit javasol, Mr. Hoover? — kérdezte mohón Teller. Az FBI főnöke sűrűn telelrt hajszálvékony papírlapot vett elő és Így szólt: — A szövetségi nyomozóiroda eljárási javaslata a következő: Kérem, valamennyien figyeljenek, az urak között Jónéhánynak szerepe lesz a dologban... 1953 decemberében Oppenheimer Prlncetonba utazott, hogy családja körében töltse a karácsonyi ünnepeket. Gyermekei ott jártak egyetemre. December 20-án Strauss admirális hivatalában megcsendült a telefon. Hoover volt a vonal másik végén. —■ Holnap reggel telefonáljon, admirális. Karácsony a lélektanilag legmegfelelőbb Időpont. Óriási lesz a hangulati ellentét, a közvélemény hajlamosabb a pánikra. Másnap, december 21-én Strauss felhívta telefonon Oppenhelmert. — Kérem, professzor ür — szólt szigorú hangon a telefonba —, holnap látogasson meg az Atomenergia Bizottságnál. — Holnap? De hiszen néhány nap múlva karácsony lesz. — Sajnos, ragaszkodnom kell hozzá. Másnap Oppenheimer a washingtoni repülőtérről egyenesen a Constitution Avenaue-re, az Atomenergia Bizottság épületébe hajtatott. Egy titkár várta ás bevezette a 236-os szobába. Strauss ült az Íróasztalnál. Még mielőtt Oppenheimer leülhetett volna, felemelt az íróasztaláról egy doszsziét és a professzor felé nyújtotta. Oppenheimer felnyitotta a dosszié tetejét és elsápadt. Az FBI „mesterműve“ volt a dossziéban: harminc pontba foglalva, valóságos vádirat, amely „kommunista összeesküvésben" való részvétellel vádolta Oppenhelmert és arra Is célzott, hogy atomtitkokat szolgáltatott ki a Szovjetuniónak. Strauss felállt az íróasztal mellől. — Huszonnégy óra gondol kozási Időt adok önnek: vagy elismeri a vádakat, vagy összehívjuk a „lojalitást bizottság" ülését. — Ami ezen a papíron van, ostoba hazugság. Az Igazság az, hogy hűségesen szolgáltam önöket, admirális, és ezt ön Is tudja — mondta Oppenheimer. Azután biccentett a fejével, sarkon fordult és kiment a szobából. Strauss nyomban felemelte a telefonkagylót és Hoovert hívta: — Minden terv szerint megy. Fel van llá borodva. A vádakat vissza fogja utasítani és mi kirobbantjuk a botrányt, — Jelentette a telefonba. Másnap Oppenheimer egy Strausshoz intézett tíz soros levélben visszautasította az FBI vádjait. Még aznap, december 23-án, karácsony előtt egy nappal, a prlncetonl egyetemen az amerikai titkosrendőrség emberei kinyitották a professzor páncélszekrényét és elvitték az összes Iratokat. Bejelentették, hogy Oppenheimert minden tisztségétől megfosztják és hűségbizottság elé állítják. A botrány kirobbant. Inkvizíció a „T-3“ épületben Washington egyik legcsunyább irodaépületében, a „T-3“ épületnek keresztelt komor, barakkszerű ház 2022. számú szobájában ült össze a Atomenergia . Bizottság különleges „személyi biztonsági vizsgáló bizottsága", hogy megtárgyalja Oppenheimer „ügyét". A termet úgy rendezték be, mint egy bírósági tárgyalószobát s lényegében az is volt. Három hétig tartott az Inkvizíció és 922 oldalon hozták nyilvánosságra a jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvből persze sémi nem derült ki. „A legkompromlttálóbb" párbeszéd, amely az elnök és Oppenheimer között lezajlott, Így hangzott: — Ellenezte volna-e ön, erkölcsi okokból, hogy Japánra hidrogén-bombát dobjanak? — Azt hiszem, elleneztem volna. — Ellenezte-e ön erkölcsi okokból az atombomba ledobását Japánra? — Az volt a véleményünk... — Azt kérdeztem, hogy az ön véleménye mi volt? — Aggódtam, és érveket soroltam fel a bomba ledobása ellen. — Szóval az atombomba ledobása ellen érvelt? — Igen, de ezeket az érveket nem képviseltem következetesen... Ez volt Oppenheimer professzor vallomásának lényege. A közönség azonban tíz- és tízmillió példányban nem a jegyzőkönyvet olvasta, hanem a szenzációsajtó címeit, amelyek azt ordítozták hogy: „Oppenheimer a hibás" — s azt a hitet keltették a közvéleményben, hogy ha őt ártalmatlanná teszik, még meg lehet nyerni az atomver senyt. 1954. május 6-án Edgar Hoover felhívta telefonon Roger Robbot, az Oppenheimert vizsgáló lnkvlzlclós bizottság elnökét: — Látom, ragyogóan mentek a dolgok. A közvélemény teljes pánikban van. — No persze — mondta Robb szárazon —, viszont a Jegyzőkönyvet nem valami sokat mondanak. — Kit érdekelnek a jegyzőkönyvek — válaszolta Hoover. Tudja jól, hogy az ügynek nagy politikai céljai vannak. Azt hiszem, ezeket elértük. Zárják le a kihallgatást, és mondják ki, hogy Oppenheimer megbízhatatlan. A többi már nem érdekes. A politikai légkör olyan, hogy nyugodtan megszavazzák a rakétahiteleket. □ Másnap a 2022-es szobában a négy bíró 3:1 arányban (hogy a demokrácia is biztosítva legyen) bűnösnek mondta kl Oppenheimer professzort és hűtlenséggel vádolta. A Jámbor amerikai polgár pedig felsóhajtott: most már biztosan lehagyjuk az oroszokat. Négy nappal Oppenheimer kálváriájának lezárása után az amerikai kongresszus felemelte a hadi hiteleket és ezzel megkezdődött a Washington által szított atomfegyverkezési verseny legújabb szakasza ... Vég* 19
