A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-10 / 10. szám
/ amelyeket fáj kimondani Kard vagy bogozás A gordiuszi csomót karddal vágták át. A kulturális ténykedéseink fonalán kötődött csomót ezer tényező hatása okozta — a kibogozásához is ezer tényező hatásának ismerete szükséges. Kötetre valót lehetne az ok-keresésről és forma-javaslásról Írni, de most csak ennyit: Életünk fejlődése fokozatosan elveti a régi, hosszadalmas munkamódszereket, kevesebb időt igénylő, ugyanakkor nagyobb hatékonyságú módszereket foganatosít. Gazdaságosan használni föl a rendelkezésre álló időt és anyagot — ez a jelszól ♦ És mégis azt akarjuk, hogy minél több műkedvelő színjátszó-csoportunk, tánccsoportunk, énekkarunk, zenekarunk stb. legyen! Elfelejtettük, hogy a színvonal terén ezek sohasem érhetik utói a szak- és főiskolák nyújtotta tudást, a hivatásos színészeket. Mert nem elég a színvonal eléréséhez egy jó rendező, tánckör-, zene vagy énekkar vezetői S természetes, hogy a kellő önkritikával rendelkezők lassan visszahúzódnak, mert nem akarnak selejtet, művészetet kigúnyoló giccset adnil Ez a pangás egyik okai S a másik: Azt mondják sokan, hogy a televízió nem él — az csak kép! De adjuk meg a lehetőséget, hogy „élő* művészetet is lássanak a tömegek. Szerintem ki kellene bővíteni a hivatásos színházak hálózatát. Minden járásba hivatásos színházat, (a magyar vagy vegyes járásokban magyar színházat isi) és azok látogassák a járás kultúrházaltl Hivatásos rendezőkkel, hivatásos színészekkel és technikai dolgozókkall Hogy pénzbe kerül? — Ügy őszintén szólva, nem szórunk-e ki sok-sok pénzt a „műkedvelők“ iskoláztatására sokszor fölöslegesen, mert az „iskolázottak“ tudásukat nem gyümölcsöztetlk. Ez a sokszor fölösleges kiadás elmaradna. A magukban hajlamot érzőknek és tehetséget sejtetőknek pedig lehetővé kellene tenni távvagy akár internátusi iskolázás keretében (ami a keresetük rovására nem ménnél) a szaktudás megszerzését, e'mélyítését és egyre tökéletesíteni, színvonalasabbá tenni, művésziebbé csiszolni a fellépéseket. Hogy tévedés ne essék — az iskolákra, könyvtárakra ős más hasonló intézményekre nagyon sokat áldoz szocialista társadalmunk — de mit ér ez, ha a széles tömegek mindezt nem értékelik, nem fordítják saját hasznukra, nem tudnak és nem akarnak élni az adott lehetőségekkel. — Éppen ezért látom szükségesnek az általam javasolt befektetést — hogy művészibb színvonalon s így nagyobb erővel hassunk ott, ahol erre szükség van, s ezáltal segítsük új irányba nyílni az emberek gondolkodását. Mert, most valahogy még sokan úgy vannak a kultúrával, akár a vadember az arannyal, aki fölcserélte a kincset az üveggyöngyei. Sokan tudják, hogy van érték, tartalom az életben — de az érték helyett a csörgő és tarka üveggyöngyöt választják. Meg kell tehát először tanítani a tömegeket az igazi szép megszerelésére — fel kell éleszteni tudásvágyukat, mert szerintem a rendelkezésünkre álló lehetőségekhez képest a tudásvágy sokakban nagyon kevés. Sőt, sokan nem is vágynak többet tudni I Az Ilyenek jelentik ki, hogy inkább egy féldeci, mint a tagdíj, vagy könyv, vagy az újság előfizetés. S hogy ki a bűnös a mulasztásokért? Bűnösek a helyi népművelési otthonok mindazon vezetői, a nemzeti bizottságok vezető funkcionáriusai — akik nem érzik hivatásuknak a munkakörüket — „csak“ kereseti forrásnak. NAGY OLIVÉR Az ébredő Bodrogköz Újsághasábok, fényképek, filmek, örökítik meg Bodrogköz népének szorgos munkáját, sikereit, szórakozását, kultúráját, gazdag jelenét és szegényes múltját. Irodalmi színpad, sikeres dal- és táncünnepélyek, színjátszó mozgalom, népi akadémiák — kifejezések, amelyek a múltban ismeretlen fogalmak voltak. Az idősebb nemzedék tagjai el sem tudták képzelni, mi az az irodalmi színpad. Ezért voltak kiváncsiak rá. Nem tudták elképzelni, hogyan lehet szavalatokat, elbeszéléseket egybekötni vetítéssel és reflektorok játékával a színpadon. S az ötszáz tagú énekkar. Olyan fogalom, amelyben még maguk a szakértők íS^flj hittek. A terv azonban valóra vált, az énekkar megalakult, s be is mutatkozott a közönségnek. A siker nagy volt s a tervek még merészebbek lettek. Ebben .a* évben még tovább bővítik. S tizenkét falusi tánccsoport egy 30 községet számláló körzetbenI Vannak közöttük olyanok is, amelyek már a gombaszögi seregszemlén bemutatkoztak. Ez olyan eredmény, amely nem hagy kételyt a szemlélőben. A ma emberei — a fiatal generáció — nagy tettekre készek, nagy eredményeket tudnak létrehozni. Nincsenek csodák, de az emberi akarás, odaadás csodákat tud művelni. Tizennégy színjátszó csoportunk működik váltakozó sikerekkel. Ami pedig éopan dicséretes tény, sok közülük mór operettekhez, daljátékokhoz nyúl (Boci-Boci tarka, János vitéz stb.). Falusi zenekarok alakulnak, hogy Így Is előre vigyék a komolyabb igényeket követelő müvek bemutatását. A régmúlt Időből ránkmaradt Színmüvek lassan eltűnnek, és felváltják helyűket a mai szerzők művel, mai emberekről. Milyen negyet változott a vljógi 8 milyen nagyot változik még ma;dl Ennek a változásnak az érdekében a <1- rályhelmecl és nagykaposl művelődést otthonok a Csemudok járási bizottságának közvetlen segítségével már több ízben rendeztek közös iskolázást egyes 20 népművelési szakok szerint. Legutóbb 1983. január 28-én és 29-én kétnapos Iskolázáson vettek részt a tánc- és színjátszó csoportok, valamint énekkarok vezetői. A jelenléti ívek tanulsága szerint a meghívottak mind jelen voltak, sőt még meghívó nélkül is eljöttek tizen. Az összlétszám nyolcvan fő. Ez még eddig nem történt meg. Táncra negyvenkettő, énekre tizenöt és színjátszásra huszonhárom hallgató jelentkezett. Nyolcvan ember, nyolcvan kezdeményező, nyolcvan odaadó kultúrmunkás. Szép eredmény és még szebb perspektíva. Bodrogköz népe felébredt s formálja boldog jövőjét. Ezek azok a szavak, amelyeket öröm kimondani. Csontos Vilmos pesszimizmusa Így vélik alkotó optimizmussá a Bodrogközben. Ezt bizonyítja a bodrogközi Irodalmi színpad, a borsi szlnjátszócsoport (ahol még művelődési otthon sincs), a szentesi Irodalmi kör, az alakuló felnőtt énekkarok, a járási tánc-és színjátszó körök, amelyek a közeljövőben alakulnak meg, és ezt bizonyltja az a nyolcvan ember, aki az iskolázáson részt vett. Hadd Időzzem Ag Tibor szavalt, aki a karnagyok Iskolázását vezette; „Mindig boldogan és megelégedéssel Jövök ide keletre. Nagyszerű anyag áll Itt a rendelkezésünkre“. Vagy Hatvány Lászlót, aki a színjátszó csoportok vezetőivel töltött két napot: „Irigylésre méltó az az odaadás, amelyet ezek az emberek tanúsítanak. Nagy Jövő áll előttük“. Igen, nagy jövőről beszélünk. Ennek érdekében tesszük, amit teszünk, hogy szocialista hazánk szépüljön, virágozzék. • A XII. kongresszus határozata így vélik nagy tettekké az ember érdekében. Ez a nyolcvan ember el van rá készülve, hogy embereket neveljen a kommunizmus számára. Kép és szöveg: Pltóczky Sándor, Klrályhelmec Könyvhónapi képűnk: A dunaszerdahelyi Népkönyvtárból jelentik: Az 1982-es év legolvasottabb új könyve: Bemutatom Balujevet (Kozsevnylkov) * (Pradl S. felvétele)
