A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-03-10 / 10. szám

A heverő, amelyen aludni szokott, ott áll a hálószobában, a sarokban, azóta sem alszik rajta senki. Pistának, a fiatalabbnak a konyhában volt a helye ...

A mécses lángja fellobogott, megrándultak az árnyak & falon és a pinceajtó nyikorogni kezdett. Erős szél fúj kint, gondolta, hamar felszikkad a föld. Nemsokára szántunk ... Jobb keze mutatóujját felemelte az üvegcső végéről, s a bor sziszegve ömlött poharába a lopóból. Ivott, Most egyszerre hajtotta fel a poharat...

Érdekes. Ahogy elvonult a front és megkezdték a tavaszi munkákat még a legnagyobb egyetértésben dolgozott a fiaival. Megértették egymást. . Gyerekek, kemény munka lesz helyre állítani az állatállományt és a földek is elgazosodtak, mondta nekik .. . Mutatta, hogy gondterhelt, fél, pedig dehogy félt, ha a fiaira nézett. Mint két fejlődő akácfa a patak parton, karcsúak és kemények. Ne féljen, édesapám, biztatták, van itt erő!... s hetykén mutatták izmos karjukat.

Jani akkor tizenhét éves volt. Pista meg tizenöt. Magas növésűek és erősek, gyerekek még, de a szem már a jövő férfiét látja bennük. Hát persze, hogy nem fél, Nem fél ő az égvilágon semmitől; ha kell az egész falut kimozdítja a helyéből velük. Összehúzott szemmel nézte a fiait, örült nekik. Nem, az erős munkásembernél nincs szebb látvány ... Kaszálásnál maga elé engedte a fiait, úgy gyönyörködött feszülő in .an, ruganyosán hajladozó csípőjükben, napbarnitotta karjukban. Nincs az erős munkásembertől és a

szép lótól nincs szebb látvány az egész Világon Siessetek, mert körül kaszállak! . tréfált, de csak nevették. Próbálja meg, édesapám .1 Fokozódik az iram, az éles kaszák suhintása nyomán hersenve tolódik rendekre a gomboshere. Homlokuk forró májusi napsugaraktól gyöngyözik, de a levegő üde, illatos és a szomszéd ugar felett pacsirta dalol. Nem tudja körül kaszálni a fiait, pedig a falu első kaszásai közé tartozik, vasból vannak a fickók, valódi nemes acélból. *

Ki gondolt volna rosszat az ő helyében ilyen gyerekekről? Ki figyelné a viselkedésüket, kinek van rá ideje, mikor helyre kell hozni a gazdaságot, lovakat, teheneket kell vásárolni, borjút nevelni; csupa létkérdés és mindannyi inkább a fiúk érdeke, mint az övé. Igazán megérthették volna, hogy inkább az ő érdekük, mert egy zer majd nősülni akarnak és akkor újra vagyon álljon mögöttük, hogy szavuk legyen, aminek súlya van... Az a tiz hektár nincs még, ahogy illik, rendesen bedolgozva, állatállomány hiányában nem tudnak úgy törődni vele, ahogy a földdel bánni kell, ahogy az apja tanította Török Pétert. Még nem terem^-cendesen, régen trágyázta. A Csörgei oldal hat éve nem látott trágyát, és a közelebbi dűlőkre sem jutott már évek óta. Mindent rendbetesz, mindent... Régi gazdanemzetség tagjai a fiai, az összes ismert ősök gazdemódra élték le az életüket. Ö is úgy élt, élte az életét, ahogyan egy Török Péter élheti. Mert egyetlen módon élheti csak, itt a faluban másképp élni nem lehet, csak így. Jani és Pista is gazdák lesznek . ..

Egyszerre meghökkent, hogy volt idő, amikor úgy gondolta, a fiai is gazdák lesznek ... meghökkent, felhúzta a szemöldökét és mereven bámult a pohárba. Ni, már nem is savanykás az otelló, és a belsője kezd felmelegedni tőle. Apró langyos fuvalmak melengetik a fagyot, amely a lelkében él. Milyen furcsa, két oldala is lehet a dolgoknak. Lám, a fagy is! Télen, amikor munkába veszi az őszi szántás hantjait, szétmálasztja — szétszívja, mondja a gazdaember —, hasznos, de az ember lelkét megdermeszti és akkor borral kell melengetnie. Mivel érdemelte ki az élettől, hogy borral kelljen melengetnie a lelkét?

Ej, Jani, hogyan került az arcod a pohárba? És miért nézel rám olyan vádlőan, talán nincs igazam? Itt lenne a helyed mellettem, én mondom ezt, az apád, és te nem hiszed? Mi lett belőled? Nekem nem hiszel? Akartam én valaha rosszat neked? A nagyobb fia nézett rá a pohárból, de nem felelet, a hordók is csendben voltak.

Két éve, ilyenkor tavasszal állt meg előtte, és azt mondta:

— Édesapám, nem érzem magam jól itthon, sokat dolgozunk és kevés hasznát látjuk a munkánknak. Szeretnék elmenni.. .1

— Mit mondasz, fiam?

Nyugodtan nézte a fiát, pillanatig sem vette komolyan, amit mond. Azt hitte, valami félreértés történt, talán a gyerek neheztel valamiért, amiről nem tud.

— Gyárban akarok dolgozni. Nyolc órát, és nem többet... Utána hazamenni, megmosakodni, szépen felöltözni és moziba menni.

Hűvös áprilisi szél fújt, végigfutott a mezőn és megrázta a mezsgyén a fűzfa bokrokat. Trágyát teregettek. Nem nehéz munka, beszélgetni lehet közben, de már jó ideje szótlanul dolgoztak . .. Amikor Jani beszélni kezdett, mindannyian megálltak. Pista a vasvillája nyelére támaszkodva figyelte .a beszélgetést, feszültség és visszafojtott izgalom látszott az arcán, mintha tudta volna, hogy mi készül. Várta a fejleményeket.

A gazda jól megnézte a nagyobbik fia

arcát. Sovány, cserzett, legényarc, kiugró pofacsontok, kemény tekintetű szem, amely most határozottan szembenéz vele. Ni csak! Ha máskor vitatkoztak, lesütötte a szemét, mintha nem bírná a tekintetét. Csak nem lázadsz, gyerek, megbolondultál!? Dacoskodni mersz apáddal? A gondolat olyan valószínűtlennek tűnt előtte, hogy azonnal elvetette ... Igazságosan, de keményen nevelte ä fiát, bár ahogy iskolába kezdtek járni, ujjal sem érintette őket. Súlyos, okos szavakkal és erős nézéssel szoktatta a szőfogajlásra.

— Nem értelek, fiam. Mit akarsz, mit szeretnél?

— Nyolc órát dolgozni, másképp élni.. .1

Keményebb lett a hangja, és elszántabb a tekintete. Egészen úgy látszott, hogy* nem fél, és az akaratát érvényesíteni akarja. Még az apjával szemben is.

Nem, ezt nem lehet így hagyni, ezt nem szabad tűrni, ez sok... Ez sértés ilyen gyerektől.

Önkénytelenül két marokra fogta a vasvillát. A fiatalabb nagy szemmel nézett; sapka nélkül dolgozott és a szél a szemébe fújta a haját. A gazda gondolkozott egy pillanatig, nem tudta, hogy mitévő legyen — életében talán először, aztán a hangja éles lett és kemény.

— De a jó istenedet, nem csavargónak neveltelek én tégedet!

Felipdultan lépett egyet a fia felé, gondolta, hogy talán hátralép, de az nem mozdult, a helyén maradt.

— Nem akarok csavarogni, dolgozni akarok, de ésszerűbben, hogy érezzem, van miért dolgoznom ... hogy a munkámnak látszatja legyen.

Erre egészen elvesztette a fejét. Dühösen kiabált.

— Most talán nincs látszatja, nincs?

Gondolkozz, te keményfejű! Mi maradt a háború után, mondd mi maradt? Egy ló, két tehén meg borjúk... lassan újra megtelik az istálló és a földek, újra jól teremnek. Érted, teremnek.. .1 Nem érted, hogy ez a te sorsod, életed célja ez; termővé tenni a földet! Büszke lehetnél magadra, az apádra, aki kenyeret ad az embernek, olyanoknak, amilyen te akarsz lenni...! (Folytatjuk)

13