A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-03 / 9. szám
Csigák és kötelek s tengerész munkaeszközei szói megtörténik, bogy ebéd előtt a hajö fölre dől a hullámokon és az étel a padiéra ömlik. No és ml persze várhatunk, amíg A|abb ebédet vagy vacsorát féz a szakácsi A mostani ntnnkon Is történtek hasonló esetek. Lojzl, a szakácsunk nem valami híres táncos ás ugyancsak megtáncoltatta a haragos tenger a tűzhely előtt .. . Néha hatalmas hullámok öntik el a fedélzetet. Ilyenkor nem |é Itt tartózkodni. Egy kladös hidegzuhany nem a legkellemesebb dolog, és ez Is megtörténhetne, hogy a hullámok a tengerbe sodornák az embert. Gyakran előfordul, hogy szellőztetés közben bnl- « lámok csapódnak tel az ablakig és a kaját csak Agy Aszik a vízben. Az Ilyen eset éjszaka a leggyakoribb, amikor vihar jön és az ember nincs rá felkészülve, csak reggel, ébredéskor látja, hogy ágyastól Aszik a vízben. Ilyenkor aztán neki kell györköznl és munkára feli Az At aránylag gyorsan eltelik, megjelenik Clprusz szigete a láthatáron, ami azt Jelenti, hogy ntnnk célja, Lalaqule már csupán néhány napi hajózásra van. Elcsendesedett e szél és a napsugarak mind forróbbak lesznek. Otthon, Csehszlovákiában most erős fagyok vannak, Itt pedig kellemes májusi az Idő. Hajónk felett albatrosz kering, a közeli szárazföld előhírnöke. Holnap délután már talán le Is horgonyozunk a Lalaqule-öbölben. Szép és kellemes este van, otthoni híreket hallgatnak a rádióból és bav zagondolunk...“ Stefan Novák, a Hót külmunkatársa Hajóink közli, amelyek az óceánok vizét szelik az egyik a Pionier... A Pionier az Adriai-tengerből a Földközi-tengeren át Egyiptomba, Szíriába és Libanonba szállítja Iparunk termékeit. A tengerészek életéről írni nem könnyű dolog. A tengerésznek mind a hajón, mind a kikötőkben igen sok élménye van. Nehéz lenne leírni ntnnkat, kölönösen most, hogy állandóan viharos tengereken hajózunk. Nem csoda aztán, hogy néha az ember nem érzi JAI magát. Jönnek percek, amikor a tenger háborognl kezd, éa az ember se nem alhat, se nem ebet. No de az Is Igaz, hogy tenferi betegségbe még senki nem halt meg. s olyan tengerész sincs a hajónkon, aki ne esett volna már át a tengeri betegségen. Az At folyamán nyugalom van a hajón, a motorok zaját se hallani, mint a kikötőben. Csak néhány sirály köröz a baJA fölött, néha a víz fölé eraazkednek halak, vagy hulladékok után, aztán AJra a magasba szállnak. Bal oldalon lassan eltűnik a szárazföld, Ez azt Jelenti, hogy a Földközi-tengerre értőnk, és néhány nap máivá semmi egyebet nem látunk magunk kőről, csak vizet, vizet... ' A környezet mér ismerős. Talán vannak, akik most azt gondolják, Jó ezeknek a tengerészeknek, ismeretlen földrészeken Járnak, Jóformán az egész világot ismerik. Am a tengerész-élet nemcsak romantikát, de nehéz munkát is Jelent. Hányszor gondolunk hazánkra, szüléinkre, feleségünkre, barátainkra.. .1 Itteni életünket nem lehet az otthonihoz hasonlítani. Hányszor dolgozunk tikkasztó hőségben és bányszor dermesztő hidegekben. A hajógépész a gépházban, a tengerészek a fedélzeten. A szakácsainkról sem feledkezhetünk meg, akiktől vihar idején valóságos akrobata mutatványokat követel meg munkájuk. Sok-Szolgálat után a társalgóban Kavallr Alois szakács és Stefan Novák
