A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-24 / 8. szám

J. VUch felvételei ka plakátokat ragasztottunk a falakra ás reggel kajánul figyeltük a hatást, röpcédulá­­kst tettünk az irodákban az asztalokra... Mindez csupa izgalom volt, ás Snbizalmat adó hősiesség. Fiatalok voltunk... S most egy­szerre át kellett térnünk egy más munka­­módszerre. Fel kellett építenünk azt a vilá­got, amelyet megálmodtunk... Meg kellett tanulnunk bánni az emberekkel. Nincs ettül fontosabb és nehezebb tudomány... A gépe­ket beszereltük, de nem tudtuk megindítani, mert nem volt szenünk. Samovolsk? elvtárs — kiváló szervezőnk — brigádot szervezett Hand­­lovára. Hetekig dolgoztunk, fejtettük a sze­net, hogy megindulhasson az üzem. De meg­indult 1346-ban, a munka lendületbe jtttt és az idő lassan elmosta a kezdeti nehézsége­ket, ma már csak az emlékük él még néhá­­nyukban ... — 1948-ban egyszerre nagyon forró lett a helyzet. Addig' nem sikerült államosítanunk az üzemet, mert a dolgozóink száma nem ha­ladta meg a százütvenet. Negyvennyolc elején megszerveztük és készenlétbe helyeztük a mi­líciát. Február végére pattanásig feszült a helyzet. Jóformán alig aludtunk. Nappal mun­ka, éjjel szolgálat, őrség ... és ez Így ment napokon, heteken keresztül. Ma már tudom, hogy bírtuk ki mindezt, évtizedes harcaink és munkánk eredményét védtük. Mert a ml életünk értelme akkor mar az üzem volt.. . Tlzenüt méter magasságban, nyitott, szellös teraszon forgátják ki és Indítják vissza a bá­nyába az üzembe érkező teli csilléket. Kes­keny vaslépcsőn másztunk IbI Turcsányl elv­társsal a magas teraszra. A pártelnök piros­­képű, magas ember, kissé nehézkesen jár, de a vaslépcsőn olyan biztosan kapaszkodik fel, mintha naponta felmászna a teraszra. Férfi­nak való munka ez idefent. Szél és fagy dermeszt! a kezet, az arcot, a csillék meg jönnek, egyre jönnek megállíthatatlanul. A pártelnök bölényül az egyik érkező csil­lébe és kivesz belőle egy magnezit rögöt. Részletesen elmagyarázza, hogy az üzemben milyen folyamatokon megy keresztül, amíg öntésre kész magnézium lesz belőle. Reduk­ció, mosás, pörkölés, szennyesztő anyagok . . . a vegyi folyamatok részletei és a szakkife­jezések könnyedén perdülnek elő nyelvéről. Pedig a pártelnöknek csak hat elemije van... I Igaz, ez relatív dolog, mert az élet iskolájában viszont egyetemi színvonalon vég­zet. Cs emberül élni a gyakorlat tanít meg, az élet iskolája adja a leglgazabb tudást. Er­re van is egy története: — Nemrégen egy újdonsült mérnök jött az üzemünkbe. Megkérdeztük, hogy milyen mun­kakört szeretne. Bármilyet, de legszivesebbeu tervezői Irodában dolgozna, Iréasztal és rajz­tábla mellett, jól megnéztem őt. Fiatalember, teli életerővel és energiával, s márts a ké­nyelem, és a meleg Iroda után vágyik. Te, hát olyan „úri“ mérnök vagy, elvtárs, mondtam neki, ejnye, ejnye ... Jobb lesz ne­ked egy-két évig a pörkölő csarnokban, a ke­mencék mellett. Rád bízunk három kemencét, vigyázol rájuk. Legalább a gyakorlattal ellen­őrződ, hogy igazat tanltottak-e az iskolá­ban ... 1 Most ugyanolyan poros mint a fű­tők, de már mosolyog rám és tudom, hogy ember lesz belőle, jó szakember ... Ojra a földön vagyunk. A lépcsők alatt fia­tal szerelő javít egy diesel motoros kompresz­­szort. Mi az fiú, kérdezi Turcsányl, nem jár a motor. .. ? Öreg krakszll ez már, morog a fiú, ócskavasba való... £n is öreg vagyok, nevet Turcsányl elvtárs, mégis járok, dolgozok és eszembe sincs a lomtárba kerülni! — Ilyenek ezek a fiatalok — mondja az­tán —, nem megy, hát écskavasba vele. Ke­vés bennük a lelkesedés és a kitartás ... 1 Már a forgókemencék között beszélgetünk. A tíz fokos fagyban is olyan itt, a szabad­ban a hőmérséklet, hogy akár Ingujjra vet­kőzhetnénk, mialatt húpelyhek hullanának a homlokunkra. A kemencékre egy másik öreg harcos. TISne elvtárs ügyel. Az üzemnek mint­egy negyven öreg dolgozója van — közülük sok kitüntetett — a róglekből ... A mai fia­talokról beszélgetünk Turcsánylval, érdeke! ety öreg kommunista véleménye a fiatalság­ról. — A lányommal sokat vlatkozom. Egyre azt mondja: Apu, ma már más világ van. Ti ak­kor, régen harcoltatok, sztrájkoltatok, a bör­tönök sem törtek meg benneteket, és mindig egy jobb világban reménykedtetek. Ml mások vagyunk. Azt a világot, amelyről ti álmodta tok, mi már örököltük tőletek. Miért harcol­junk tovább? Ml kényelmet akarunk, jól aka­runk élni és autót akarunk... Ez csak nem baj talán. .. ? Igen, mondom, ez mind he­lyes, hogy jól akartok élni, kényelemben és jómódban, mi Is ezért dolgoztunk, hogy Így éljetek. De ez nektek elég? S valóban nincs már más tennivaló, csak elvégezni a munká­tokat és jól élni? £s ha egyszer megkérdez­nek majd, hogy mit csináltatok, amíg fiata­lok és erősek voltatok, mit mondotok? Vagy valóban nincs már emberi viszonylat és ma­ján Turcsányi az aknakemence előtt Szélben, fagyban dolgoznak a cslllekezelűk. gatártás, erkölcsi maradvány, amely nem a mi világunkba való? Nincs már nemes cél és el­képzelés, amelyért harcolni érdemes, minden megoldódott. .. ?! Az üreg kommunista megdöbbentett. Szóra­kozottan búcsúztam el tőle és a beszélgetés után tövis maradt a lelkemben. Az embernek 4 természettel vívott harca lassan megszűnik, ez igaz, nem alattvalói, de urai leszünk a természetnek. Bankárok és gyárosok sincsenek már, hogy jogtalanul kisajátítsák a társadul mi javakat. De éppen ezért... 1 Vagy minket már valóban kielégít a kényelem, az autó és a külföldi nyaralás, a szép ruhák és a fut­ballmeccsek izgalma? A modern életben, a nemes emberi Ideálok tényleg nem jelentené­nek lelki szükségletet? Es komolyan ... Ml történne, ha egyszer tényleg megkérdeznék, hogy mit csináltunk, az elmúlt évek alatt, és csak ezt tudnánk mondani. .. bit, éltünk ... Es mást semmit...? .Summit...) Kellemetlen lenné,'* fiatal kortársaim ... 1 1

Next

/
Thumbnails
Contents