A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-24 / 8. szám

qp&fori&f Nyikoláj Szemjonov Nobel-díjas szovjet tudósnak egy nemzetközi értekezleten el­mondott beszédét így kommentálta a TASZSZ: Ha a dobogón nem egy tudomá­nyos sikereiért kitüntetett, kiváló tudós állt volna, némely szavát talán ez elszabadult írói fantázia túlkapásaiként könyvelnénk el... Szemjonov tanár szerint 2000-ig sike­rül megoldani az Irányított magreakció problémáját, amely döntő hatással lesz az emberiség békés életére. Miről is van itt szó tulajdonképpen...? Energiatermelés ... A Szovjetunióban Trubnyikov és Kudria­­tyev professzorok vezetik a hidrogénbom­ba robbanásakor felszabaduló energiák bé­kés célokra való felhasználására irányuló kísérleteket. A hidrogénbomba robbanása­kor a deutérium — a nehézvízben levő hidrogén Izotóp — héliumgázzá alakul át, közben pedig óriási mennyiségű energia szabadul fel. Ezt úgy érik el, hogy a deuté­rium hőfokét oly magasra emelik, hogy mindegyik atommag elválik a körülötte ke­ringő elektrontól, majd az atommagok nagy erővel összeütközve fuzionálnak — és hélium 3 képződése közben leadnak egy elektront, s közben tömegük egy része energiává alakul át. A folyamat elindításánál merült fel az első és legnehezebb probléma. Ahhoz, hogy a deutérium héliumgázzá alakuljon át, mintegy százmillió Celsius fokot kell el­érnünk, Így indul csak meg a magreakció folyamata. A hidrogénbombában ezt a hő­fokot atomrobbantással valósítják meg. Bé­kés célokat szolgáló, az ún. hidrogénfúziós reaktorban ez a módszer természetesen nem használható, ide robbanás nélküli eljárást kell kidolgozni. Az első számú probléma tehát: hogyan állítsuk elő a szinte hihe­tetlen, százmillió fokos hőmérsékletet. A hidrogénfúziós reaktor tervezőinek nem kisebb gondot okoz magának a reaktornak a védelme az óriási hőség ellen. Ez a két akadály éveken keresztül hátráltatta a ter­vezési és építési munkálatokat. Angiiéban abba is hagyták a kísérletezést, mert a kí­vánt hőmérséklet helyett „mldössze csak“ ötszázezer fokos hőt tudtak elérni. S ak­kor a két szovjet mérnöknek sikerült... Az elektromágneses tér pokla Trubnyikov és Kudriatyev professzorok be­rendezésében, bár csak a másodperc millio­mod részéig is, de sikerült megvalósítani a hidrogénfúziós folyamatot. A reakció egy 300 miliméteres csőben folyt le, amely köré elektromágneses teret létrehozó tekercseket helyeztek. A csövet megtöltötték felhevített, ionizált deuterium plazmával — tengervíz­ben található gázhalmazállapotú hidrogén­nel —, ennek atomos szerkezete szétesett, ionizálódott. A berendezésbe húszezer vol­tos áramlmpulzusokat vezettek, amely a plazmát heves mozgásra kényszeritette, s ezáltal felmelegítette. A mágneses tér ezalatt összepréseli a csőben lévő plazmát és megakadályozza, hogy a berendezés fa­lával érintkezve, lehűljön. A cső két végét mágneses „tükrök“ zárták le, amelyek meg­akadályozták, hogy a távozni készülő ré­szecskék kiszökhessenek. Ezzel az eljárás­sal sikerült tiz mikroszekundumlg 20—30 millió Celsius fokos hőmérsékletet elérni, tehát a másodperc századrészéig megfigyel­hették a hidrogénfúziós folyamatot. Ez ter­mészetesen nem jelenti még a probléma megoldását, mert az elért hőmérséklet még így is alacsony, de a kísérletek már így is sokat ígérőek ... Egy példa a hidrogénfúziós reakció je­lentőségére! A tengervízben határtalan mennyiségben állnak rendelkezésünkre a hídrogónizotó­­pok. Egy vödörnyi tengervízben 1130 liter benzin energiájának megfelelő nehézhidro­gén található. S ha ezzel az adattal számol­ni kezdünk, csillagászati számokat kapunk. Kiderül, hogy a tengerekben rejtőző ener­giaforrásokból ezermilliószor több energiát tudunk felszabadítani, mint amennyi Föl­dünk teljes szénkészletének elégetésével keletkezne...! Vigyázat!... Szemjonov akadémikus kiszámította, hogy a jövő hldrogénfúziós reaktorainak össz­teljesítménye azonban nem haladhatja meg a Földet érő napsugárzás energiaértékének öt százalékát. Ha ugyanis az erőművek összteljesítménye elérné a Földet érő nap­sugárzást energia tíz százalékát, a Föld átlagos hőmérséklete mintegy hat fokkal emelkedne és ez többek között a sarkvi­déki hó- és jégtömegek gyors olvadását vonhatná maga után. Ám a megengedett öt százaléknyi szint is azt jelentené, hogy a hldrogénfúziós erőművek tizenkétezeröt­­százszor annyi energiát szolgáltatnának, mint a jelenlegi erőművek. S ha a Föld népessége a tízszeresére növekedne, még akkor is 125 kilowatt energia jutna min­den egyes lakosára, ami a jelenlegi meny­­nyiségnek több mint ezerszerese! Mit mondott még Szavai szerint (beszédét „Az emberiség 2000-ben“ címmel tartotta meg) még év­századunkban megoldódik a nap energiája közvetlen elektromos energiává való át­alakításának a kérdése. Az új fotocellák és hőelemek már 30—40 százalékos hatás­fokkal alakítják át a napsugarakat elektro­mos energiává. Gyakorlatilag kimeríthetet­len energiaforrások rejtőznek a földkéreg 30 kilométeres mélységben fekvő, mágne­ses rétegeinek melegében. Itt a fő probléma a mélyfúrások módszerének kidolgozásában van. A jövőben a mélyfúrásokat nem fúr­juk majd, hanem elektromos úton ,.átol­vasztjuk“ a föld kérgét. Az elektromos energia vezetésének is új módszerei kelet­keznek. Megtanuljuk az elektromagnetikus sugarak útján, vagy ultrarövid rádióhullá­mok segítségével továbbítani az elektro­mos energiát. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az embernek a föld bármely részén és bármilyen mennyiségben elektromos energia áll majd a rendelkezésére. Csupán ezen óriási lehetőségeket látva tudjuk egész jelentőségében megérteni Lenin klasszikus meghatározásának helyességét és nagysá­gát: Szovjethatalom és villamosítás = kom­munizmus! S ha majd az emberiségnek ilyen óriási mennyiségben áll elektromos energia a rendelkezésére, saját szükségletei szerint irányíthatja az időjárást, és a naprendszer többi bolygóit — mindenekelőtt a Marsot — is hatalmába kerítheti. Gyakorlatilag kihasználhatja például a Holdat. Ha a Hold felületét sikerülne befedni félvezetőkkel és fotocellákkal, ez az égitest Földünk sok bil­lió kW teljesítményű villamos erőművévé válhatná. Ugyanitt atomerőműveket és ter­monukleáris berendezéseket is üzembe le­hetne helyezni, hogy légkörünket megkí­méljük a rádioaktlv hulladékok sugárzásé­tól. Ilyen nagyszerű örökséget hagyhatunk fiainkra, unokáinkra és dédunokáinkra, ha Földünk összes nemzetei hozzájárulnak a tudomány és technika békés fejlődéséhez. —d— Az újvoronyezsi atomerőmű géptermét a harkovi Kirov Tnrbinagyér turbináival és a leningrédi „Elektroszila“ gyér 70 ezer kilowatt kapacitású generátoraival szerelték fel

Next

/
Thumbnails
Contents