A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-24 / 8. szám

Jozef Borovsky fűtőmester, Jozef Pavlovií és Stefan ForgáC segédtűtők Bánbldi főhadnagy a munkásokat Is ágy ke­zelte, mint a katonákat. Raportra hivatta, ki­költette, bezáratta .., Amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót, a főhadnagy fiv beszédet mondott. „Lehengereljük és megsem­misítjük a jogtalanság és embertelenség vörös melegágyát“ biztosított bennünket, „legyőz­zük az emberi kultúra legádázabb ellensé­gét, a bolsevizmnstl“ — mondotta. Aztán arról beszélt, hogy a „szent“ cél tőlünk Is áldoza­tokat követel, takarékoskodni kell az élelmi­szerrel. „Az apák egyenek a legtöbbat, az anyák már kevesebbet, a gyerekek meg csak annyit, amennyi jut neklkl“ Megkérdeztem őt: Fűhadnagy úr, ki tanította magát arra, hogy a növekvő, fejlődő gyerekek egyenek a leg­kevesebbet, annyit, amennyi jut nekik ... ? Félbeszakította a beszédét és megkérdezte a nevemet. „Nem feledkezem meg magáréi ... (gérte,' „emlékezni fogok magára ...“ Nem feledkezett meg . .. 1941-ben szabotázs történt a bányában, elrontotta valaki az egyetlen rob­­bantékészüléket. Az üzem érc hiányában he­tekre leállt. A -nyomozás semmit nem állapí­tott meg, semmit nem bizonyított be, de azért úvatosságbél az üzem hat leggyanúsabb mun­kását koncentrációs táborba vitték. Nalevan­­kót, Pribltovléot, Keliiek Ferit, Kolbászért, az ötödik neve nem jut az eszembe, én voltam a hatodik. Három és fél év alatt megismertem Klstarcsát, Nagykanizsát, Ökörmezőt, Maut­hausen! és a poking! repülőgépgyárat... — Elmúlt a háború, újra itthon vagyunk. Most láttuk, hogy az Igazi munka még csak kezdődik. Az üzemet leszerelték a németek. Néhány gépet ugyan megmentettek a munká­sok, de a többit elszállították. Tehetetlenül álltunk az üzem udvarán. Végre itt az ldÖ, amiért küzdöttünk és nincs hol, nincs mivel dolgoznunk... I Abban az időben a paraszt­­ember érezhette hasonlóan magát, ha gazoso­dé földjét nézte és nem volt lova szántani. Szerencsére az üzem egyik hivatalnoka, Szőke elvtárz megtudta, hogy a gépeink Horni Bfa­­zy n maradtak és visszakapjuk őket. .. Ekkor léptem a pártba és egy év múlva már pártelnök lettem. Micsoda Idők következ­teki Most láttnk, hogy sokkal könnyebb mnn­­kánk volt eddig, amíg elégedetlen embereket szerveztünk és rombolnunk kellett. Építeni ezerszer nehezebb mint rombolni. A szerveze­ti munkának még romantikája is volt. Ejsza-V akitóan szikrázó hémezőn bandukolok az üzem felé. A levegő csípős és tiszta, ragyogóan kék az ég, majdnem tavaszi hangulat fog el, csak ne ro­pogna csikorgó porhó a lábam alatt. A vá­rostól jó két kilométerre esnek a kassal Mag­nezit-müvek gyárkéményei és új csarnokai. Már orrommal is érzem, ahogy közeledem az üzemhez, mert a levegőben mindjobban érző­dik a füst és a szállongó por szaga. A mag­nézium-érc (magnezit) feldolgozása sok-sok porral jár, s bár az üzem szűrőberendezései a szennyező anyagoknak csak egy tizedét en­gedik a. kéményeken elillanni, Így is jelen­tős mennyiséget sodor belőle a szél a város felé... Az üzem mögött dombok ülnek, lan­káikról drótkötélpálya fut a két pipáló, piros gyárkémény felé. A drótkötélpályán ércet szállító csillék utaznak az üzembe, hogy azon­nal induljanak vissza üresen a bányába. Oda­­vissza ... oda-vissza . . . végeszakadatlan kör­forgásban ömlik az üzem tárolóiba a magné­zium érc ... Bárkit kérdeztem, mindenki hozzá küldött, azt mondták, hogy az üzem dolgait ő tudja a legjobban. 0 majd elmond mindent... I De ki, és mi ő? Ján Turcsányi, az üzemi párt­­szervezet elnökei S még azonkívül? Az ak­­náskemencók mestere... Es miért éppen öt keressem.? Legtöbbet tud az üzemről. Elő­ször munkása volt, aztán építője és most veze­tője.? Nem Is lehet olyan nagyon egyszerű dolog, amikor az embert megkérdezik, hogy mit csi­nált élete elfolyó ötvennégy éve során. Ha­sonló kérdésre valószínűleg nagyon sokan za­varba jönnének. Hát, éltem, felelnék talán, felnőttem, aztán megnősültem, gyerekeket ne­veltem ... egyszóval ezt.. I Talán olyan is akadna, aki még ennyit sem tudna monda­ni. S ha tovább kérdeznéd, hogy valami mást, valamit, ami több és értékesebb, ami mara­dandóbb, mint egyszerűen csak élni... va­lamit, ami egy kicsit az emberiség számára is értéket Jelent... és nyomokat hagy maga után ilyet nem csinált?... Erre aztán vég­képp zavarba jönne, és nem tudná, hogy vá­lójában mit is akarsz még tőle tulajdonkép­pen ... Ilyen kérdésre csak azok tudnak vá­laszolni, akik életükben nemes célokért, a kö­zösség ügyéért dolgoztak, éltek és égtek... Ján Turcsányi nem jött zavarba a kérdésem­re, azonnal felelt. Az üzemi pártszervezet iro­dájában ülünk. 0 mesél: — Mint kovács kerültem tizenkilenc éves koromban, 1927-ben a régi üzembe. Akkor még ■Sgy cseh-német-magyar tőkéstársaságé volt az üzem. A kovács mesterség nagy ka­lapácsot, a nagy kalapács meg kemény mun­kát jelent, olyan kemény munkát, hogy tizen­ötünkből csak ketten ragadtunk itt, de mi aztán egy egész életre. . . Csakhát a nehéz munka nehéz kenyeret is jelent, s az első köztársaság alatt különösen nehéz volt ez a kenyér. Alacsony fizetések, egészségtelen munkakörülmények ... A munkás szervezkedé­sekről, Vörös Szakszervezetekről nagyon so­kat beszéltünk az elmúlt évek során, egyesek számára — s úgy érzem, kissé a fiatalság számára is talán már közhelyszerűvé is vált, ha valaki a mozgplml múltjáról beszél. Csak­hát sokan elfelejtik, hogy ez a múlt mégis csak történelem . . . Igen, a történelem — s maga az élet is — összefüggő aplzódok sorozata. Epizódok.? Ahogy vesszüki Ezek az epizódok Turcsányi elvtárs számára munkát és harcot jelentettek és elszánt* bátorságot követelő, forradalmi tet­tek voltak. — 1930-ban küldöttséget menesztettünk az ütem igazgatóságára, szociális berendezéseket követeltünk, mert a piszkos, poros mqpka évek alatt tönkretette az egészséget. Azelőtt Itt még hasonló eset nem történt, mert a szer­vezetlen munkás fél a munkaadójától, és in kább hallgatva tűr, csakhogy munkája le­gyen ... Ki is erőszakoltunk a társaságtól egy deszka fürdőhelységet — még most is ott korhadozlk a régi üzem udvarán, de az Igazgató megtudta, hogy én szerveztem meg a munkásokat. Tizennégy napot ültem ér­te .. . — 1931-ben sztrájkolni kezdtünk a fiatalko­rúak béremelése érdekében. A béremelést meg­kaptuk, csakhát valakit elszólta magát, hogy Turcsányi mondta, hogy addig ne dolgoz­zunk ... Elbocsátottak. De az elvtársaim ki­álltak mellettem, és nekik köszönhetem, hogy rövid idő múlva kénytelenek voltak vissza­venni az üzembe.) Figyelem, ahogy azt mondja, az elvtársaim kiálltak mellettem ... Valahogy, az ő szájá­ból hallva mást Jelent ez a szó, elvtárs, mint ahogy a mai értelemben használjnk. Az 0 aj­káról súlyosabban hangzik, komolyabban, ér­tékesebben. Az elvtársaim kiálltak mellet­tem ... végtelenül mély emberi erőt és maga­biztosságot érzek mögötte ... — Munkával és harccal Így teltek az évek. Kemény idő volt az, de az ember sok mindent elvisel, ha határozott cél lebeg előtte és szi­lárdan hiszi, hogy ezt a célt egyszer majd eléri. A jó ügyért lolytatott küzdelem értel­met az ad életnek. .. Aztán jött 1938 és a helyzet kissé megváltozott. Számunkra mlndefe a régiben maradt, de az üzem nevét átkeresz­telték és katona-ember került az élére, Bán­­bidi István, főhadnagy. Hadiüzem lettünk.

Next

/
Thumbnails
Contents