A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-24 / 8. szám

Jozef Borovsky fűtőmester, Jozef Pavlovií és Stefan ForgáC segédtűtők

Bánbldi főhadnagy a munkásokat Is ágy kezelte, mint a katonákat. Raportra hivatta, kiköltette, bezáratta .., Amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót, a főhadnagy fiv beszédet mondott. „Lehengereljük és megsemmisítjük a jogtalanság és embertelenség vörös melegágyát“ biztosított bennünket, „legyőzzük az emberi kultúra legádázabb ellenségét, a bolsevizmnstl“ — mondotta. Aztán arról beszélt, hogy a „szent“ cél tőlünk Is áldozatokat követel, takarékoskodni kell az élelmiszerrel. „Az apák egyenek a legtöbbat, az anyák már kevesebbet, a gyerekek meg csak annyit, amennyi jut neklkl“ Megkérdeztem őt: Fűhadnagy úr, ki tanította magát arra, hogy a növekvő, fejlődő gyerekek egyenek a legkevesebbet, annyit, amennyi jut nekik ... ? Félbeszakította a beszédét és megkérdezte a nevemet. „Nem feledkezem meg magáréi ...

(gérte,' „emlékezni fogok magára ...“ Nem feledkezett meg . .. 1941-ben szabotázs történt a bányában, elrontotta valaki az egyetlen robbantékészüléket. Az üzem érc hiányában hetekre leállt. A -nyomozás semmit nem állapított meg, semmit nem bizonyított be, de azért úvatosságbél az üzem hat leggyanúsabb munkását koncentrációs táborba vitték. Nalevankót, Pribltovléot, Keliiek Ferit, Kolbászért, az ötödik neve nem jut az eszembe, én voltam a hatodik. Három és fél év alatt megismertem Klstarcsát, Nagykanizsát, Ökörmezőt, Mauthausen! és a poking! repülőgépgyárat...

— Elmúlt a háború, újra itthon vagyunk. Most láttuk, hogy az Igazi munka még csak kezdődik. Az üzemet leszerelték a németek. Néhány gépet ugyan megmentettek a munkások, de a többit elszállították. Tehetetlenül álltunk az üzem udvarán. Végre itt az ldÖ, amiért küzdöttünk és nincs hol, nincs mivel dolgoznunk... I Abban az időben a parasztember érezhette hasonlóan magát, ha gazosodé földjét nézte és nem volt lova szántani. Szerencsére az üzem egyik hivatalnoka, Szőke elvtárz megtudta, hogy a gépeink Horni Bfazy n maradtak és visszakapjuk őket. ..

Ekkor léptem a pártba és egy év múlva már pártelnök lettem. Micsoda Idők következteki Most láttnk, hogy sokkal könnyebb mnnkánk volt eddig, amíg elégedetlen embereket szerveztünk és rombolnunk kellett. Építeni ezerszer nehezebb mint rombolni. A szervezeti munkának még romantikája is volt. Ejsza-V

akitóan szikrázó hémezőn bandukolok az üzem felé. A levegő csípős és tiszta, ragyogóan kék az ég, majdnem tavaszi hangulat fog el, csak ne ropogna csikorgó porhó a lábam alatt. A várostól jó két kilométerre esnek a kassal Magnezit-müvek gyárkéményei és új csarnokai. Már orrommal is érzem, ahogy közeledem az üzemhez, mert a levegőben mindjobban érződik a füst és a szállongó por szaga. A magnézium-érc (magnezit) feldolgozása sok-sok porral jár, s bár az üzem szűrőberendezései a szennyező anyagoknak csak egy tizedét engedik a. kéményeken elillanni, Így is jelentős mennyiséget sodor belőle a szél a város felé... Az üzem mögött dombok ülnek, lankáikról drótkötélpálya fut a két pipáló, piros gyárkémény felé. A drótkötélpályán ércet szállító csillék utaznak az üzembe, hogy azonnal induljanak vissza üresen a bányába. Odavissza ... oda-vissza . . . végeszakadatlan körforgásban ömlik az üzem tárolóiba a magnézium érc ...

Bárkit kérdeztem, mindenki hozzá küldött, azt mondták, hogy az üzem dolgait ő tudja a legjobban. 0 majd elmond mindent... I De ki, és mi ő? Ján Turcsányi, az üzemi pártszervezet elnökei S még azonkívül? Az aknáskemencók mestere... Es miért éppen öt keressem.? Legtöbbet tud az üzemről. Először munkása volt, aztán építője és most vezetője.?

Nem Is lehet olyan nagyon egyszerű dolog, amikor az embert megkérdezik, hogy mit csinált élete elfolyó ötvennégy éve során. Hasonló kérdésre valószínűleg nagyon sokan zavarba jönnének. Hát, éltem, felelnék talán, felnőttem, aztán megnősültem, gyerekeket neveltem ... egyszóval ezt.. I Talán olyan is akadna, aki még ennyit sem tudna mondani. S ha tovább kérdeznéd, hogy valami mást, valamit, ami több és értékesebb, ami maradandóbb, mint egyszerűen csak élni... valamit, ami egy kicsit az emberiség számára is értéket Jelent... és nyomokat hagy maga után ilyet nem csinált?... Erre aztán végképp zavarba jönne, és nem tudná, hogy válójában mit is akarsz még tőle tulajdonképpen ... Ilyen kérdésre csak azok tudnak válaszolni, akik életükben nemes célokért, a közösség ügyéért dolgoztak, éltek és égtek...

Ján Turcsányi nem jött zavarba a kérdésemre, azonnal felelt. Az üzemi pártszervezet irodájában ülünk. 0 mesél:

— Mint kovács kerültem tizenkilenc éves koromban, 1927-ben a régi üzembe. Akkor még ■Sgy cseh-német-magyar tőkéstársaságé volt az üzem. A kovács mesterség nagy kalapácsot, a nagy kalapács meg kemény munkát jelent, olyan kemény munkát, hogy tizenötünkből csak ketten ragadtunk itt, de mi aztán egy egész életre. . . Csakhát a nehéz munka nehéz kenyeret is jelent, s az első köztársaság alatt különösen nehéz volt ez a kenyér. Alacsony fizetések, egészségtelen munkakörülmények ... A munkás szervezkedésekről, Vörös Szakszervezetekről nagyon sokat beszéltünk az elmúlt évek során, egyesek számára — s úgy érzem, kissé a fiatalság számára is talán már közhelyszerűvé is vált, ha valaki a mozgplml múltjáról beszél. Csakhát sokan elfelejtik, hogy ez a múlt mégis csak történelem . . .

Igen, a történelem — s maga az élet is — összefüggő aplzódok sorozata. Epizódok.? Ahogy vesszüki Ezek az epizódok Turcsányi elvtárs számára munkát és harcot jelentettek és elszánt* bátorságot követelő, forradalmi tettek voltak.

— 1930-ban küldöttséget menesztettünk az ütem igazgatóságára, szociális berendezéseket követeltünk, mert a piszkos, poros mqpka évek alatt tönkretette az egészséget. Azelőtt Itt még hasonló eset nem történt, mert a szervezetlen munkás fél a munkaadójától, és in kább hallgatva tűr, csakhogy munkája legyen ... Ki is erőszakoltunk a társaságtól egy deszka fürdőhelységet — még most is ott korhadozlk a régi üzem udvarán, de az Igazgató megtudta, hogy én szerveztem meg a munkásokat. Tizennégy napot ültem érte .. .

— 1931-ben sztrájkolni kezdtünk a fiatalkorúak béremelése érdekében. A béremelést megkaptuk, csakhát valakit elszólta magát, hogy Turcsányi mondta, hogy addig ne dolgozzunk ... Elbocsátottak. De az elvtársaim kiálltak mellettem, és nekik köszönhetem, hogy rövid idő múlva kénytelenek voltak visszavenni az üzembe.)

Figyelem, ahogy azt mondja, az elvtársaim kiálltak mellettem ... Valahogy, az ő szájából hallva mást Jelent ez a szó, elvtárs, mint ahogy a mai értelemben használjnk. Az 0 ajkáról súlyosabban hangzik, komolyabban, értékesebben. Az elvtársaim kiálltak mellettem ... végtelenül mély emberi erőt és magabiztosságot érzek mögötte ...

— Munkával és harccal Így teltek az évek. Kemény idő volt az, de az ember sok mindent elvisel, ha határozott cél lebeg előtte és szilárdan hiszi, hogy ezt a célt egyszer majd eléri. A jó ügyért lolytatott küzdelem értelmet az ad életnek. .. Aztán jött 1938 és a helyzet kissé megváltozott. Számunkra mlndefe a régiben maradt, de az üzem nevét átkeresztelték és katona-ember került az élére, Bánbidi István, főhadnagy. Hadiüzem lettünk.