A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-24 / 8. szám

Fehér hótakaró alatt szunnyad a vörös. A kora reggeli borongós ködös Időben a szálloda ablakából csak az elmosódó háztetőket látni. Első találkozásom a várossal nem volt a legszerencsésebb. Egy műsoros est után lekéstem az autóbuszt és szakadó esőben, zivataros szélben gyalog talpaltam az állomásra, hogy elérjem az utolsó vonatot. A vonat az orrom előtt elprüszszögött és én hajnali négyig ott rostokoltam a váróteremben.

Érsekújvár múltjáról, történelméről keveset tudtam. Az áruló Ocskay László brigadéros lefejeztetését Ojvár piacán Xhaly Kálmán szép kuruckori utánzatú verséből ismertem, aztán csak Móricz Zsigmond riportja élt bennem, melyet a péróról, a cigánynegyedről irt. Mind a kettő inkább irodalmi emlék.

Azóta sokszor jártam Újvárban és a lelkes újváriak nemcsak a várost szerettették meg velem, hanem a történelmét is. Ahogy most a város fontos, forgalmas vasúti gócpont, úgy volt valamikor értékes pihenő központ. Várát Várday Pál esztergomi érsek építtette a Bécsbe vezető út védelmére, a török ellen.

Bethlen hajdúi, Ojvár elfoglalása után innen siettek Csehország szabadságharcának támogatására. Törökök, németek harcoltak Ojvár bevételéért. Vak Bottyán kurucainak, Heister labancainak sarkantyúi pengtek Ojvár utcáinak kövein. Tengernyi -vér öntözte Ojvár földjét. Tűz égette házait, ragály pusztította lakóit. Császári parancsra lerombolták a vár falait és köveiből erősítették meg Lipót-várat. De a város mégis mindig újra-éledt.'

A második világháború szörnyű szőnyegbombázásait is túlélte. A város sebei behegedtek.

Szeretem Érsekújvárt, szeretem ezt a várost, szeretem a főterét, ahol a múlt és a jelen találkozik. Innét mennek az emberek az állomásra. Az egyik százados emlékedet felkavaró egyfogatos fiákeren utazik, a másik modern autóbuszon, aki pedig nagyon siet, taxi után szalad, mert az is ott áll a fiáker szomszédságában. A lovak már nem tudnak versenyt futni az idővel. Sokan csak kedvtelésből ülnek fel a „konflisra“. A 603-as taxi kényelmesebb és

gyorsabb. Amott idős bácsi ül a bakon,

öt millió négyzetkilométer kiterjedésű Kanada sarkvidéki territóriuma, de csak 20 000 eszkimó lakja

Tátik segítséget kér Tuktoyaktuk állomás alkalmazottiától

A kis Iwik a városi kórházban született Egészségügyi járőr a sarkvidéken

így jött Iwik a világra

Egy történetet mesélek el most, egy Igaz történetet az Észnki-sarkividékrfil. Arrél a vidékről, ahol a rövid nyarat bosszú, nagyon hosszú tél váltja tel. Olyan rövid ez a nyár, hogy a nap alig képes megolvasztani a hétakarót a jéghegyekről lefolyó patakok partján. Ilyenkor klzőldül a moha, a zuzmó és egy kevés fú. Télen aztán lehull a sarki éjszaka. A vörös napgolyé három hónapig nem mutatkozik a látóhatáron, s a végtelen fehér hémezökön átveszik az uralmat a kegyetlen fagy s a gyilkos hóviharok ...

■

Egy köböl, fából és állatbőrökbűl összetá költ kunyhóban, amelyet télen tetejéig befúj a hú, élt Hakongak eszkimó vadász feleségével és két gyermekével. Amikor élelmök elfogyott, Hakongak négy társával kutyaszánon elindult a tengerpartra halászni. Ot napig volt már úlon, amikor felesége érezte, hogy tzlve alatt hordott magzata idő előtt világra akar jönni. Görcsök között feküdt a medvebőr nyoszolyán, tekintete révetegen kalandozott idős anyján, kislányán és kilencéves fiacskáján, Tatikon.

Ekkor Tátik döntött. Felhúzta fúkabőr csizmáját, felvette csuklyás prémöltőnyét ás elhagyta a kunyhót.

A bársonyos égboltozaton sziporkáztak a csillagok, a hémezűn kékesen csillogtak a jégkristályok. A csönd mint feneketlen szakadék nyelte el flúczkát. Valahol a szive táján szorongást érzett. A búmezőkön klébezett jegesmedvék portyáznak s ilyenkor az embert Is megtámadják. S ha az ember nem ismeri jál az utat, elég egy kis kitérő, és elpusztul. Senki sem jöhet segítségére. Mennyi ilyen történetet hallott Tátik a füstölgő olajmécses mellett, amikor Ismerősök jöttek hozzájuk egy kis tereferére.

De otthon kínok között fekszik az anyja. Annyit tudott, hogy az út végén ott a Tafctovaktuk állomás, ahol az a szőke hajú, rendkívül egyenes metszésű szemű, magas ember él, aki nagy távolságból el tudja hívni az orvost. Es Tátik férfinak érzi magát, aki el kell hogy jusson a telepre és segítséget kell hoznia édesanyjának.

Ismét felmerült előtte édesanyja szenvedő arca. Futásnak eredt. Futott, amíg csak bírta szósszal. Végre megjelent néhány apré fénypont a láthatáron. Kisvártatva már a kutyaugatást Is hallotta.

Kinyitotta a telep legnagyobb házának ajtaját. jálesően átjárta a meleg. A szobában, a szokatlanul erős lámpafényben ott állt nz a világos hajú b&csl, akinél az apja be szokta váltani az elejtett állatok bőrét. Még volt annyi ereje, hogy elmondja kérését, látta, ahogy a szőke bácsi rögtön odaült a rádióadóhoz és felhívta a messze délen fekvő kórházat. Aztán lerogyott a kandalló előtt kiterített állatbőrre és elnyomta az álom.

Azt már nem hallotta, amikor egy helikopter repült el az állomás fölött és nem sokkal azután leereszkedett a házuk mellett.

Amikor hazaért, már csak a nagymamát és a klshugát találta a kunyhóban. Még három napig vártak apura. De akkor már tudták, hogy nemsokára hazajön anyuka it öcsikével, akit Iwiknek hívnak. — ta—