A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-17 / 7. szám
A 1*11 Brno dominánsa, a Petrov Tudom, bogy a cim kiss*- furcsa, 6s sokan csóválják majd fejüket, hogyan Is Illik olyan riporthoz, amely egy kerület keresztmetszetöt akarja az olvasónak megmutatni. De, aki ezekben a farkasordltó hidegekben gyalog, vonattal vagy autóbuszon bejárta a dói morvaorszdgi kerületet, az ószakon fekvó KromfifUtdl Gottwaldovba. a legkeletibb Luha- Covlcén, majd Brnón. Oslavanyn és Roslcón ót a kerület legdóllbb csücskéig, aki ezekben a napokban sokkal tübbet fózott, mint evett, akt tübbet kutyagolt, a térdig, esetleg deróklg órő hóban, mint Olt a befagyott és hóval befújt autóbuszban, annak azt hiszem, jó sokéig a hóbuckók, a húsz— huszonüt fokos fagyok jutnak az eszébe. Mert, amikor januór elején e tóját jártam, ott valóban minden utat befújt a hó, és elhagyott volt a vranovl tenger tükörsima jege Is, a kornyék srócal sem mertek korcsolyáikon nekifutni a jégmezőknek, mivel az erdészek és favágók farkas veszedelmet jeleztek a szomszédos Ausztriából. Igen, Ilyen hóval befújt volt ezeken a hetekben a döl-morvaorszógt kerület minden zuga és bizony még a fö vasútvonalak és a Cseh—Morva fennsíkon átvezető Prága—Brno—Bratislava országút sem volt kivétel. Eleget is fótt a délmorva Kerületi Nemzeti Bizottság titkárának a feje, ezekben a napokban, hogyan tudják a kerület minden városát és faluját ellátni a szükséges dolgokkal. Ezek a gondok ugyanis túlteljesítést jelentettek a Kerületi Nemzeti Bizottság felelés tényezői számára, mivel elsó számú és felelősségteljes feladatukhoz, a XII. Pártkongresszus határozatainak megvalósításához csupán az Idei tél oftenzlvájának visszaverése után láthattak hozzál Meg kell jegyeznem, hogy a Kerületi Nemzeti Bizottság vezetőinek, valamint az ottani pártszervezetnek a helyzete egy cseppet sem Irigylésre méltó. Az elmúlt év folyamén szövetkezeteik és állami gazdaságaik, csak úgy, mint nálunk Szlovákiában, ugyancsak elmaradtak a tervteljesítésben. S az iparban sem ment minden zflkkenű nélküli Most pedig mindent ebben az esztendőben akarnak helyrehozni. És éppen ezért az Idei év a dól-morvaországl kerület számára a nagy elhatározások és várakozások esztendeje. Az agltáclós csoportok már meg Is kezdték munkájukat. Üzemről üzemre, hivatalból hivatalba Járnak meggyőzendő a faluról jOtt dolgozókat, hogy térjenek vissza a szövetkezetekbe és állami birtokokba. Az ezerkllencszázhatvanhármas év folyamán délmorva szomszédunk jónéhány ezer embernek a mezőgazdaságba való vlszatérésével számol. Erre a visszatelepülésre a mezőgazdaság felvirágoztatásán kívül azért Is szükség van, mivel bizonyos nyersanyaghiány miatt, a KGST keretén belül egynéhány. üzemet vagy Ozemrészleget Lenygyelországba és részben Magyarországba helyeznek át. Mindez már magában véve nem kis gond, és ha most még hozzávesszük az Idei tél okozta nehézségeket, akkor bizony legények legyenek ám talpukon szomszédaink, ba elhatározásaikat sikerrel akarják megvalósítani — még akkor Is, ha dél—morvaországi kerület hazánk egyik leggazdagabb kerülete. Mert valóban azl Hiszen északi részébe még beletartozik a Haná egy része, keleti és déli járásai pedig semmivel sem maradnak el a Csallóköz termőföldje, Pezlnok és Módra szőlőtermő vidékei mögött. A Roslce—Oslavany szénmedence nemcsak tüzelőanyaggal, de villamos energiával Is bőven ellátja a kerület iparát, amely mind méreteiben, mind pedig termelési hatásosságában Is figyelemre méltó. Már fenn, KromöHlben Is megtalálhatjuk a nehézipar üzemelt, amelynek központját Adamov, Blansko és Brno, a székváros képezi, de nem hiányzik jlhlava, Svltavy és 2dár n/Sázavou kornyékéről sem. A kerület nehéziparának méltó verenytársa a textilipar. Az ember hlrtelenében nem Is tudja, hol kezdje a sort. Ott van például a prostéjovl, a J. Wolker nevét vl-A gettwaláevl „olpővár“ Ül e sarokasztalnál és mérőág. Kiélte a karsó alján két ajfayl sárga folyadék. Több mint két érája kOayékai a korsó felett. Násl a bl- ItárdesAkat, aéba csupa raegssokáaból feljebb tolja barna barettsapkéját. öten játszanak, mindnyájan késs év körő- Usk. Késben fáldsclt, féleg vodkát, romot hozatnak a «Br mellé. Poharaikat odarakják a «arokaastalra. Ks van legkéselebb a biliárdhoz. Ilyenkor néhány ásót váltanak a fiával. A barna barettaapkás flá aésl a Játéksánkát, llgyel! a séldpoastéa slklá wines golyókat KákényBkBI as asztalra, baljával teltámasstle ajkát, mint gondoz gasoa a leszakadni készfllé gyömölesfaéget. Artlát a bUláv desók felá tordit|a. de teiűatata kérfllréppaa a teremben, agyában gondolatok elkkázaek. Olyan Itt minden, addI' négy évvel esalótt, éppen csak hogy üresedtek az emberek. Nem Így képzeltem el, mikor az érettségi elétl az élnék Isseiét mutogattam a fióknak: gyára hasa, segádsooteebnlkns leszel. Valóban az lettem. Mégis ősapán „hallgass“ a nevem. Manj Ide, msnj oda, végezd el — egyszóval klldéne vagyok. Az élnék, as agronémas, a zootschnlkas, még a raktáros is parancsolgat. Az alsó hónapban azt hittam, Így kell lennie. Azt akarják, hogy mindenbe bepillantást nyerjek. De aztán, ahová bepillantottam, ott rfigvsat baj lett. Megmondtam én mindig a véleményemet. BI I« nyertem e jutalmat. Bat tadhattam volna. Most késel félév elteltével már sehová sem kell bepillantanom. De akkor minek tanultam? Násl a játékosokat, látja, hogy moseg az ajkak, do a szavak értelme elréppea, agyában az emlákazós vásznán áj képek, áj gondolatok vilaanak. He valamit ki kall számítani, egy jalentésl Írni, akkor jé vagyok. Majd ml mondjak, to esek Írj. S ha tadnák, hogy mit gondolok, mikor írok... Persze, mikor megmondtam, hogy nyersaselat szalmaszecskával nem elég a fejéséknek, akkor mér nem voltam |A> leintettek, begy nem minden az almáiét. Do tálén ez slnéknak mégsem kellett volna vtssssafaleaolnl. Csak az Igazságot mondtam, ókat sohasem érdekli a takanaéayadag minősége, esek ismételgetik, hogy aünden darabnak jat két kosárral... Mindig nekik ven Igazak, legjobb less, ha itt hagyom as ogéss társaságot... Jóskát Is alázták, most meg azt Írja, hogy araayélste van a határsaélea... — Je estét - nézd csak, s vén kényvslé, sz még mindig akkorát kiált. Igán, os azt joleatt, hogy gyorson kérők agy felet. A fid szájaszélén mosoly rendéi. Nem tévedett, mire e kopasz kényvslé a pulthoz ér, a koosmároe szolgálatkészen nyújtja fölé a féldeci vodkát. Pelbérplntl, fizet, a kocsmámé haagossaa készén: — Viszontlátásra, kényvalO űr — é mag bélint és elsiet. A (tó érájára pillant. Kilőne éra óiméit. Mind sárábben csápédlk o kocsmaajté, megtelik a helyiség. Pihenni |étt be, s lobban elfáradt, mint déleiéit, a telepen. Nézte az ntet, mégis mindantalan megbotlott. Gondolatai vadnl csapangtak. Blmegyak. lebbaat tel benne es elégedetlenség, de két lépés után már Erzsi gúnyos tekintetét látja. Nagyon jól emlékszik orra O «Sírkő szempárra. Ügy él benne a kép, mintha csak tegnap történt volna: Az érettségi ötén először ment ba az Istállóba. Ernái o tejes kannákat mosta és Jóskának „olvasta1 felérő a jövőt: Nem bírjátok ki sz istéltéssaget, olasololtek ogy félév alatt... Jóska elment, ménfők én I«? De akkor ide soka többé nem jöhetek. Kinevetnek. Ml volna o legjobb? Nem tudja, mitévő lágyan. Elé gépeset balod a sáros járdán. Balén a gödörbe, magolásaik a kiskapuk előtti betonlapon, megbotlik minden nagyobb kőben. El és megy. Az érettségin esabarismeretből asm vizsgázott sem é, som a többiek. Nem tudja, mitévő Ingyen. A vosetők járnak kőrálötta nyitott «sommal, vakon. Egy flá töpreng a vólasaóton. Vajon éssrevossik-ef CSETO JANOS
