A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-10 / 6. szám

Elkeseredett harcok as atombomba körül a báború utolsó hónapjaiban

Mialatt Groves tábornok a Pentagon nevében finom leckét adott arról, hogy az atombomba gyártása már a szovjetellenes terveket szolgálja, s mialatt Pash ezredes, az Alsos-mlsszló csalódott vezetője elgondo'kodva bandukolt lefelé a hadügyminisztérium márvány lépcsőházában — a harc tovább folyt: kétségbeesett kísérletek történtek az Immár katonailag indokolatlan atombomba további gyártásának megakadályozására.

A legdrámáibb kísérlet középpontjában Niels Bohr, dán Nobel-dijas atomtudósnak,, az atomkutatás egyik legnagyobb nemzetközi tekintélyének impozáns és magányos alakja állt.

Tudós a Moszkítóban

Néhány évvel korábban Bohrt úgy szöktették meg Dániából, mint valami páratlan műkincset. Egy felhős éjszakán angol Moszkltó-mlntájú gép szállt le dán partizánok által őrzött magányos réten. A tudóst beemelték a gépbe és a pilóta így szólt:

— Ne haragudjék, professzor úr — de lenne olyan kedves Ide a gép közepére feküdni. — És egy kézmozdulattal a csapflajtóra mutatott (amelyen szokványos harci feladatoknál a bombák hullottak az ellenségre.

— Miért? — kérdezte meglepetten Bohr.

— Azért — válaszolt zavartalan udvariassággal az angol pilóta —, mert a gép csaknem fegyvertelen ős utasításom van, hogy német vadászgépek támadása esetén ejtsem be önt az Északi-tengerbe. Nem kerülhet élve a nácik kezére.

Trieszt — egykor

I I IC9AI os ma

A világ minden tájáról Olaszországba sereglő turisták számára egészen természetes, hogy még csak a közelébe sem néznek Triesztnek. Ezt a tényt nemcsak az magyarázza, hogy Trieszt Olaszország legkeletibb csücskében fekszik. Jóllehet valaha éppen ez a város volt a fészke a legszélső ségeseb olasz nacionalizmusnak, maga Trieszt egész fejlődésével az olasz nemzeti élet peremére, sőt évszázadokon a határán kívül került.

Trieszt a régi Artemidoros, a későbbi Tergeste, Vespaslanns császár alatt lett római kolóniává. A római birodalom széthullása után hol a bizánciak, hol a gótok, hol meg a longobardok voltak ural, Később Velence majd az aqnllelal püspök befolyása alá került. Trlszt hosszű ideig háborűskodott

A város és a kikötő látképe a San Giusto hegyről

Bohr vállat vont, elmosolyodott és lefeküdt a csapóajtóra. A nagy Izgalomban nem hallotta jól a pilóta figyelmeztetését, hogy vegyen fel oxigén-maszkot — és épségben, de félholtan érkezett Londonba.

Ez a Niels Bohr most, 1944. augusztus 26-án, délután négy órakor Roosevelt dolgozószobájában állott az elnöki Íróasztal előtt és széles kézmozdulatokkal egy memorandumot olvasott fel.

— Az az érzésem több társammal együtt, hogy az Egyesült Államoknak, Nagy-Brltannlának és a Szovjetuniónak meg kellene egyeznie az atomenergia közös ellenőrzéséről — de ez, véleményem szerint csak akkor oldható meg könnyen, ha az atombombát az Egyesült Államok nem készíti el és semmiképpen sem veti be a háborúba.

— Szóval az a véleménye, kedves Bohr, hogy hagyjuk abba?

— Elnök úr — mondta Bohr — a náciknak nincs atombombájuk, a japánoknak sincs és nem is lehet. Katonailag a bomba bevetése egyre Indokolatlanabb és ön Is tudja, hogy vannak erők az Egyesült Államokban, amelyek számára ez a bomba már nem is a második világháború fegyvere ...

A tudós itt megállt, mintha nem merné folytatni.

Roosevelt fáradtan elmosolyodott:

— Beszéljen csak, Bohr, beszéljen nyugodtan, az a szokásom, hogy Ilyen magánbeszélgetésekről nem készíttetek jegyzőkönyvet ...

Késő estig tárgyalt Bohr Roosevelttel, de az Egyesült Államok akkori elnökének pontos álláspontját ma is titok fedi. Az már nem titok azonban, hogy Churchill erős nyomást gyakorolt annak Idején Rooseveltre az, atombomba gyártása és felhasználása érdekében, s ő is azok közé tartozott, akiknek a számára az atombomba a Szovjetunió térdrekényszerítésének eszközét Jelentette ...

Néhány héttel a Roosevelttel folytatott megbeszélés után Bohr ugyanazzal a memorandummal a Downing Street 10. legendás hírű dolgozószobájában ült, amelynek faburkolatú falairól elmúlt századok brit miniszterelnökei tekintettek rá. A karosszékbe süppedve, szivarjának kékes füstfelhőibe burkolózva, Chürchill ült. Távolabb egy fotelben lard Cherwell, a miniszterelnök bizalmasa egy whiskys poharat forgatott a kezében. Bohr beszélt. Halkan, körülbelül egy fél óráig. Churchill némán hallgatta. Azután hirtelen felállt, jelezve, hogy vége a kihallgatásnak. Bohr, aki még be sem fejezte mondanivalóját, megdöbbentőn tekintett Churchillre. A brit miniszterelnök azonban úgy tett, mintha nem is a világ egyik legnagyobb atomtudósa állna előtte és lord Cherwellhez fordulva, elégedetlen hangon így szólt:

— Miről beszél ez az ember? Fizikáról, vagy politikáról?

Churchill számára ezzel a vita befejeződött és Bohr összeszorltott fogakkal, elkeseredve hagyta el a Downing Street épületét.

Kiválasztják a célpontokat

Mialatt ezek a kétségbeesett próbálkozások folytak, a Pentagonban Marshall tábornok, vezérkari főnök bizalmas beszélgetésre fogadta Groves tábornokot, az atomfőnököt.

— Azért kérettem, tábornok, hogy megbeszéljük, milyen célpontokra dobjuk le az atombombát Japánban.

— Nem lesz ez korai? — kérdezte Groves. — Roosevelt még nem foglalt állást ennek a szerencsétlen Bohrnak a javaslataival kapcsolatban. És ráadásul Los Alamos-ban a tudósok egy csoportja hónapok óta azzal üldöz, hogy ne használjuk fel az atombombát. Azt Indítványozzák, hogy tartsunk az új-mexikói sivatagban atoma velencei köztársasággal, amely félelmes vetélytársát látta a szépen fejlődő kikötővárosban. Az egyik Ilyen háború ntán végül a trieszti polgárok 13B2-ben elhatározták, hogy III. Llpót Habsburg főherceg, Stájerország, Karintla és Krajna urának oltalmába helyezik a várost. A kapzsi Habsburgok aztán nem is engedték ki a késükből Triesztet egészen 1918-lg, a Monarchia széthullásáig.

Az ügyes trieszti knpecek mindenesetre nem spekuláltak rosszul, a kikötőváros egyre nagyobb jelentőségre tett szert a Habs bnrg-birodalomban, 1719-ben VI. Károly császár szabad kikötővé tette. Ekkor Indult meg igazi virágzása, minthogy a tőkés termelés fejlődésének a kezdetén a Habsburg-blrodalom közép-európai részének legfőbb tengeri kikötője lett és rendkívüli prosperitásnak örvendett. Csak egyetlen felhő sötétítette el a gazdagodó Triaszt egét: a nemzetiségi küzdelem, mely a XIX. század közepétől a XX. század közepéig még-megújnló erővel Időnként fel-fellángolt. A nagyrészt olasz lakosságú Trieszt ugyanis szlovén etnikumba ékelődik be. Ezt használta ki ügyesen Bécs, s kölcsönösen egymás ellen uszítva a két nemzetiséget, elérte, hogy ne léphessenek lel egységesen a közős ellenség — az osztrák elnyomás ellen.

A mesterségesen szított nemzetiségi torzsalkodások áldatlan öröksége a Habsburgblrodalom széthullása után Is éreztette hatását. Trieszt az első világháború után a szlovén lakosságú Isztriával együtt Olaszországhoz került s akkor az olasz fasizmus mindent elkövetett, hogy a szlovéneket elolaszosltsa. A második világháborúban az olasz fegyverletétel után 1945. május 1-én jugoszláv csapatok szállták meg Triesztet és környékét. Az 1946. évi olasz békeszerződés rearelkezésel szerint mint Trieszt Szabad Terület, az ENSZ ellenőrzése alatt álló állam (742 km1) lett. Az állam déli B övezete jugoszláv, északi A övezete, magával Trieszt városával angol és amerikai katonai megszállás alá került. 1954. októberében megegyezés jött létre Olaszország és Jugoszlávia között, amelynek értelmében a B övezet és az A övezet kisebbik része Jugoszlávia, az A övezet fennmaradó része Olaszország birtokába jutott.

Triesztnek számottevő az ipara, ennek főbb ágai a gyarmatáruk feldolgozása, kőolajflnomltás, acél- és hajógyártás. A város életében a legfontosabb szerepet azonban még mindig a kikötő, a tengerhajózás, az ezzel kapcsolatos kereskedelem és a biztosítási szakma játssza. A „Lloyd Triestino“, az egykori osztrák Lloyd utóda, Európa legfontosabb hajóstársaságai közé tartozik. Trieszt még mindig a dunai államok felé Irányuló forgalomból él, bár ez a politikai és gazdasági változások következtében csökkenő tendenciát mutat, ralg Stettinnek, Gdansknak, és a romániai Konstaneának forgalma növekedőben vhn. Noha a csehszlovák tengeri hajóknak Stettin a hazai kikötőjük, azért Triesztben is sok kereskedelmi hajónk megfordul.

Szöveg és képek: V. Klimeü