A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-10 / 6. szám

A Tretyakov képtár A Tretyakov tivörek 1856-tól kezdték gyűjteni ax orosz festék alkotásait azzal a batározott céllal, hogy múzeumot léte­sítenek. Ebben a múzeumban otthont kí­vántak biztosítani az orosz nemzeti művé­szetnek, oly módon, hogy anyaga hozzá­férhető legjyen a nép száméra Is. Elhatá­rozásuk tehát merőben különbözött a kor néhány műgyűjtőjének szenvedélyétől, amellyel inkább elvonták a képzőművé­szeti és egyéb értékeket a nyilvánosság elől. Tretyakovék nem laikus műgyűjtők vol­tak. Szerették és értették a képzőművé­szetet, eligazodtak a különböző haladé és túlhaladott vagy éppen reakclés irányza­tok között. S a gyűjtemény rohamosan szaporodott, ezért az 1870-es években a Tretyakov fivérek elhatározták, hogy kü­lön termeket építenek Pavel Mlhajlovics házához hogy elhelyezhessék a legújabb alkotásokat. A termek csakhamar elkészül­tek, s nem álltak sokáig üresen. 1880-ban a képtárat megnyitották a látogatók előtt. Még ebben az évben kilencezer és tíz év múlva már ötven ezer látogatója volt a képtárnak. Fivére halála után Pavel Mlhajlovics el­határozta, hogy lemond a gyűjtemény tu­lajdonjogáról. A szinte felbecsülhetetlen értékű — több mint ezer képet és ötszáz rajzot felajánlotta Moszkva városának. Tretyakov úgy érezte, teljesítette azt, amire fivérével vállalkozott: fáradságot és költséget nem kímélve összegyűjtötte mind­azt, amit az orosz képzőművészetben Iga­zán értékesnek s megőrzésre méltónak ta­lált. A kortársak elismerték Tretyakovék áldozatkészségét, hazafias cselekedetét, amikor az épület homlokzatára felírták: „Moszkva Városi, Pavel és SzergeJ Tre­tyakov Galéria.’ Lenin 1916. Június 3-án Irta alá a kép­tár államosításáról szóló okmányt, s az államosítás újabb, gyorsuló ütemű gyara­podást Jelentett. Az eltelt négy évtized alatt az állami Tretyakov Galéria gyűjte­ménye körülbelül megtízszereződött. Ma körülbelül negyvenezer műalkotást őriznek benne. S a szovjet emberek valóban értékelik és magukénak valljék az Itt összegyűjtött kincseket, s mérhetetlen szellemi értéket; évente egymillió látogatója van a Képtár­nak. Jönnek ide művészek, írók. Annak idején a forradalmárok is ide jártak mű­vészi élményt szerezni, erőt gyűjteni. Egy ilyen forradalmár Irta a következő soro­kat: „Még sehol sem írták meg, hogy milyen érzések fogtak el bennünket, forradalmá­rokat, milyen esküt tettünk ott a Tretya­kov Galériában, mikor olyan képek előtt állunk, mint a „Rettegett Iván és fle, Iván”... vagy az a kép, amelyben a „Na­­ródnaja Volja“ meggyőződéséé és büszke tagja visszautasítja kivégzése előtt a pó­pa áldását.“ Valóban Ilyen szerepet is betöltött a Tretyakov Képtár. Nemcsak a képzőmű­vészetben segítette és támogatta a hala­dót, az újat, hanem a művészet nyelvén képes volt szólni azokhoz, akik a való életben voltak tényleges megteremtői az újnak. BALOGH ISTVÁN A világ forrong, erjed és új célok, felé halad. A művészetek híven tükrözik az eseményeiket; sőt, ha valóban meg akar­nak feleint hivatásuknak, meg kell, hogy előzzék azokat. A legnépszerűbb művészet, a filmművészet határtalan lehetőségeit felhasználva, igyekszik a száguldó esemé­nyeket mind formai, mind tartalmi szem­pontból nyomon követni. Vajon, slkerült-e ez a múlt évben? Ha szétnézünk akár a hazat, akár a külföldi anyagból nálunk bemutatott fil­mek között, szemünkbe ötllk, hogy a film­íróknak bátrabb, szókimondóbb a hang­juk, és a béke nagy ügyét szolgáló té­mák mellett tömegesen nyúlnak az embe­rt élet apró, de fontos problémáinak lé­lektant boncolgatásához. Ha nem ts szü­­lethettk minden esztendőben olyan remek­mű, mint a Ballada a katonáról, de Rom „Kilenc napja" ez évben Is meghozta a szovjet filmnek a világsikert. Hazat film­termésünkből az egyik legsikerültebbnek a Gyötrelem (K. Kachylíaj c. filmet mond­hatjuk. A lengyel Mater Johanna (J. Ka­­walerowlcz), a magyar Katonazene (Mar­ton Endrej, a nyugatnémet Rosemarie és a Spessartt kísértetek, a cannest feszti­válon nagydijat nyert spanyol Vtrlgtana (Buntel) kitűnő alkotás volt. Az olaszok mint minden évben, 1962-ben ts remekel­tek. A háború törvénye (B. Paontnelli), az Olimpiai játékok, az Országút és az Édes élet (Felllnt) mind-mind élmény volt. De vessünk egy pillantást az 1963-as év programjára ts. A közeljövőben kerülnek bemutatásra az Ökölvívó és a halál (P. SolanI, A nap világít (S. Uherj, Szédület (K. Kachytía) és a Tarzan halála (f. Bá­lik) című csehszlovák filmek. A velencet fesztivál nagydíjával kitüntetett Iván gyermekkora (A. Darkovszktj) című film mellett a szovjet produkció Hurrá, a cir­kusz és a Bátor elhatározás című dara­bokkal szerepel a 63-as programban. A ker­tes házak utcája új magyar, Melchior cso­dája nyugtnémet, Elbűvölő vagy, Júlia — osztrák film. A Bábette háborúba megy cí­mű francia szatírában Brigitte Bardot kém-Jelenet az Iván gyermekkora c. szovjet. . . 11962 1963 larzan halála csehszlovák és . , . . .. Babette báborúba megy című francia filmből nőt játszik. Remél/ük, hogy a kitűnő Thorndlcke házaspár Orosz csoda című, már elkészült dokumentumfilmjével ts mielőbb találkozunk. Rengeteg film készül az egész világon, és tagadhatatlan, sok benne a selejt. Azonban minden év hoz néhány remekmű­vet ts. Hogy az Idén melyik lesz ez, azt csak a bemutatók után tudjuk eldönteni. Az alábbi képek a most műsorra kerülő három filmből valók, melyeknek részletes Ismertetésére még visszatérünk. S1MKÖ MARGIT 17

Next

/
Thumbnails
Contents