A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-10 / 6. szám
A Tretyakov képtár A Tretyakov tivörek 1856-tól kezdték gyűjteni ax orosz festék alkotásait azzal a batározott céllal, hogy múzeumot létesítenek. Ebben a múzeumban otthont kívántak biztosítani az orosz nemzeti művészetnek, oly módon, hogy anyaga hozzáférhető legjyen a nép száméra Is. Elhatározásuk tehát merőben különbözött a kor néhány műgyűjtőjének szenvedélyétől, amellyel inkább elvonták a képzőművészeti és egyéb értékeket a nyilvánosság elől. Tretyakovék nem laikus műgyűjtők voltak. Szerették és értették a képzőművészetet, eligazodtak a különböző haladé és túlhaladott vagy éppen reakclés irányzatok között. S a gyűjtemény rohamosan szaporodott, ezért az 1870-es években a Tretyakov fivérek elhatározták, hogy külön termeket építenek Pavel Mlhajlovics házához hogy elhelyezhessék a legújabb alkotásokat. A termek csakhamar elkészültek, s nem álltak sokáig üresen. 1880-ban a képtárat megnyitották a látogatók előtt. Még ebben az évben kilencezer és tíz év múlva már ötven ezer látogatója volt a képtárnak. Fivére halála után Pavel Mlhajlovics elhatározta, hogy lemond a gyűjtemény tulajdonjogáról. A szinte felbecsülhetetlen értékű — több mint ezer képet és ötszáz rajzot felajánlotta Moszkva városának. Tretyakov úgy érezte, teljesítette azt, amire fivérével vállalkozott: fáradságot és költséget nem kímélve összegyűjtötte mindazt, amit az orosz képzőművészetben Igazán értékesnek s megőrzésre méltónak talált. A kortársak elismerték Tretyakovék áldozatkészségét, hazafias cselekedetét, amikor az épület homlokzatára felírták: „Moszkva Városi, Pavel és SzergeJ Tretyakov Galéria.’ Lenin 1916. Június 3-án Irta alá a képtár államosításáról szóló okmányt, s az államosítás újabb, gyorsuló ütemű gyarapodást Jelentett. Az eltelt négy évtized alatt az állami Tretyakov Galéria gyűjteménye körülbelül megtízszereződött. Ma körülbelül negyvenezer műalkotást őriznek benne. S a szovjet emberek valóban értékelik és magukénak valljék az Itt összegyűjtött kincseket, s mérhetetlen szellemi értéket; évente egymillió látogatója van a Képtárnak. Jönnek ide művészek, írók. Annak idején a forradalmárok is ide jártak művészi élményt szerezni, erőt gyűjteni. Egy ilyen forradalmár Irta a következő sorokat: „Még sehol sem írták meg, hogy milyen érzések fogtak el bennünket, forradalmárokat, milyen esküt tettünk ott a Tretyakov Galériában, mikor olyan képek előtt állunk, mint a „Rettegett Iván és fle, Iván”... vagy az a kép, amelyben a „Naródnaja Volja“ meggyőződéséé és büszke tagja visszautasítja kivégzése előtt a pópa áldását.“ Valóban Ilyen szerepet is betöltött a Tretyakov Képtár. Nemcsak a képzőművészetben segítette és támogatta a haladót, az újat, hanem a művészet nyelvén képes volt szólni azokhoz, akik a való életben voltak tényleges megteremtői az újnak. BALOGH ISTVÁN A világ forrong, erjed és új célok, felé halad. A művészetek híven tükrözik az eseményeiket; sőt, ha valóban meg akarnak feleint hivatásuknak, meg kell, hogy előzzék azokat. A legnépszerűbb művészet, a filmművészet határtalan lehetőségeit felhasználva, igyekszik a száguldó eseményeket mind formai, mind tartalmi szempontból nyomon követni. Vajon, slkerült-e ez a múlt évben? Ha szétnézünk akár a hazat, akár a külföldi anyagból nálunk bemutatott filmek között, szemünkbe ötllk, hogy a filmíróknak bátrabb, szókimondóbb a hangjuk, és a béke nagy ügyét szolgáló témák mellett tömegesen nyúlnak az embert élet apró, de fontos problémáinak lélektant boncolgatásához. Ha nem ts születhettk minden esztendőben olyan remekmű, mint a Ballada a katonáról, de Rom „Kilenc napja" ez évben Is meghozta a szovjet filmnek a világsikert. Hazat filmtermésünkből az egyik legsikerültebbnek a Gyötrelem (K. Kachylíaj c. filmet mondhatjuk. A lengyel Mater Johanna (J. Kawalerowlcz), a magyar Katonazene (Marton Endrej, a nyugatnémet Rosemarie és a Spessartt kísértetek, a cannest fesztiválon nagydijat nyert spanyol Vtrlgtana (Buntel) kitűnő alkotás volt. Az olaszok mint minden évben, 1962-ben ts remekeltek. A háború törvénye (B. Paontnelli), az Olimpiai játékok, az Országút és az Édes élet (Felllnt) mind-mind élmény volt. De vessünk egy pillantást az 1963-as év programjára ts. A közeljövőben kerülnek bemutatásra az Ökölvívó és a halál (P. SolanI, A nap világít (S. Uherj, Szédület (K. Kachytía) és a Tarzan halála (f. Bálik) című csehszlovák filmek. A velencet fesztivál nagydíjával kitüntetett Iván gyermekkora (A. Darkovszktj) című film mellett a szovjet produkció Hurrá, a cirkusz és a Bátor elhatározás című darabokkal szerepel a 63-as programban. A kertes házak utcája új magyar, Melchior csodája nyugtnémet, Elbűvölő vagy, Júlia — osztrák film. A Bábette háborúba megy című francia szatírában Brigitte Bardot kém-Jelenet az Iván gyermekkora c. szovjet. . . 11962 1963 larzan halála csehszlovák és . , . . .. Babette báborúba megy című francia filmből nőt játszik. Remél/ük, hogy a kitűnő Thorndlcke házaspár Orosz csoda című, már elkészült dokumentumfilmjével ts mielőbb találkozunk. Rengeteg film készül az egész világon, és tagadhatatlan, sok benne a selejt. Azonban minden év hoz néhány remekművet ts. Hogy az Idén melyik lesz ez, azt csak a bemutatók után tudjuk eldönteni. Az alábbi képek a most műsorra kerülő három filmből valók, melyeknek részletes Ismertetésére még visszatérünk. S1MKÖ MARGIT 17
