A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-07-22 / 29. szám
■ M ikor legutóbb önnél Jártam, boldogan vezetett be szobájába, hogy saját szememmel állapíthassam meg a változást. Valóban sok minden történt a négy fal között: a bútorok kicserélődtek, vadonatúj asztalok, fotelek kerültek a lakásba és a padlóra háromezernél drágább szőnyeg. Elismerően vettem számba minden bútordarabot, minden virágállványt, hiszen csodálatos dolog, a világtörténelem legnagyobb eseményei közé sorolható, hogy a tegnapi cseléd, mások rongya, lábakapcája, egyszerre csak szemétdombra veti a rongyait, szemnek tetsző ruhába öltözik, háromszobás-fürdőszobás házat építtet garázzsal és fokozatosan, ahogyan a keresetéből futja, kicserél mindent, ami a régire emlékeztet. Mondom, nagy dolog mindez, tolira kívánkozó téma, hiszen önből nem lett miniszter, megmaradt munkásnak azon a birtokon, amelyen a felszabadulás előtt cselédeskeűett. A megváltozott társadalmi rend, a népi demokrácia juttatta lélegzetvételhez, szabad levegőhöz. És dicséretére legyen mondva, ön él a lehetőséggel, utol akarja érni, amit a korábbi nyomorúságos évtizedeken elvesztett, három gyermekének már gondtalan életet akar biztosítani. Ez a törekvése nagyon helyes, nagyon lelkesítő, a legnagyobb elismerést érdemli érte 1 Felépítette új nagy házát, új bútorokat vásárolt a frissen meszelt szobákba, később megvette Nyílt levél N. L ajosnak . Nemrégen egy amerikai házaspárral volt szerencsém beszélgetni. Európából, közelebbről Csehszlovákiából vándoroltak ki. Itt .szegények voltak, elűzte őket földjükről, otthonukból a nincs, ott egy szerencsés kimenetelű vállalkozás folytán — a kapitalizmusra nagyon jellemző — aránylag gyorsan meggazdagodtak. Mondanom sem kellene, hogy mindenre telik bevételükből, amit csak szemük-szájuk megkíván. És ami megdöbbentő, hogy semmi sem érdekli őket a jövedelmen kívül! Akár hiszi, akár nem, az amerikai házaspár egyetlen nagy élő írót, egyetlen nagy élő színészt nem ismert és mikor Chaplin nevét említettem, csodálkozva néztek össze: — Ki az a Chaplin? Bizonyára ön is mosolyogni fog a naívságukon, de arról sem volt még csak sejtelmük sem, hogy ki az a Hemmigway és Bernald Russel. Mindenük van, rádiójuk, televíziójuk, mégis, kitértek a válasz elől, milyen érdekesebb művet halottak vagy lá*tak utoljára. a rádiót és a televízort, a konyhában gépesített minden nehezebb munkát — eleget mosott a felesége másokra halálra fáradtan — a garázsban Oktávia. íme: ez az utolsó tíz év szorgalmas munkájának az eredménye! Mégis, mégis, mikor önhöz látogatok, mindig üresen, kielégítetlenül távozom szép házából, kedves családjától. Hiányzik a cifrára festett falak közül valami, ami teljesebbé, értelmesebbé tenné azt a gazdag életet sejtető harmóniát, amely önt és becses családját boldoggá teszi. Megmondom mindjárt, miről van szó. Hiányzik a szobákból a könyvszekrény és a könyv. Emlékszik rá, nemrégen azzal szórakoztunk, hogy leellenőriztük közösen, mennyi lelket szépítő, szemet gyönyörködtető művet találunk házában. Alig merem leírni, hogy a biblián és a naptáron kívül egyet sem. A kulturális forradalom befejezésének időszakában élünk és ez annyit jelent, hogy már az anyagi jólétet megteremtettük a művelődéshez. De hogyan lehetséges ez önöknél, könyvek nélkül? Szinte hihetetlen, hogy az ön házán kívül van még egy új ház, amelyben nincsen könyvszekrény és nincsenek tömött könyvespolcok. Vagy talán a hirtelen felemelkedésben, a sok megközelíthető és megszerezhető jóban való tobzódás vezeti önt szellemi tunyasághoz? Szirotyák Dezső: Váralja, litográfia Az amerikai házaspár ott tart, hogy semmit nem olvasnak, még csak a naptárt sem veszik a kezükbe, teljesen elsorvadt bennük az érdeklődés a művészetek iránt, jól enni, jól aludni és néhanapján fényűző kocsijukon kirándulni — ennyi számukra az éle*, értelme, teljessége! Miért említem levelemben az amerikai házaspárt? Mert nem szeretném, ha nálunk Is hasonló eredménnyel járna a hirtelen felemelkedés. Azt szeretném, ha anyagi jólét és szellemi gyarapodás édes testvér lenne! Rengeteg új ház épült az utóbbi évtizedben falun és városon. Az új fészekrakók abban lelik örömüket, hogy állandóan csinosítják, gazdagítják környezetüket, ön is ezt tette és már ott *art, hogy mindent elért. De szép nagy házából hiányzik a könyv és emellett nem lehet szó nélkül elmenni... Ha nem gondolkozik el komolyan e sorok fölött, hamarosan rájön, hogy bár mindene van, lelkében mégis üresség tátong — mert a mai kor embere már nem lehet meg szellemi táplálék nélkül! Tisztelettel: Mács József rí oe##//tif/rge//e#/efe. 29 9
