A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-12-30 / 52. szám

v

to£ •••••

•••••••• amelyeket fáj

kimondani

Műkedvelő csoportjaink kapnak-« elegendő te megfelelő műsoranyagot, illetve megvan-e a lehetőségűk a szükséges műsoranyag beszerzésére?

fc£~:2 ........ x •' • . :.......-V.»

Igen is meg nem Is. Nemet kell mondanunk akkor, amikor a kereslet és kínálat közötti viszonyt vizsgáljuk, amikor a publikációk kivitelét nézzük és minőségüket bíráljuk és ami a legfájdalmasabb, sok esetben akkor is, amikor a lehetőségek kihasználását mérjük.

Tagadhatalan, hogy a felszabadulás óta műkedvelő népművészeti csoportjaink — színjátszó, esztrád, tánc, ének, zene, bábsztnjátszás — részére nagy mennyiségű műsoranyagot adtak ki egyes állami Intézményeinek (Szlovák Színműíródéinál Vállalat —, DILIZAJ Népművelési Intézet és a Csemadók). Főleg a szlnműlrodalom kiadása terén sikerült ebben az évben majdnem a keresletnek megfelelő kínálatot biztosítani. Az ősz folyamán olyan, hazánk területén kiadott vagy beszerezhető színművek címjegyzékét bocsátottuk műkedvelő színjátszó csoportjaink rendelkezésére, amelyben a legigényesebb színjátszó együttes Is eredményesen válőgathat. 1982-ben a DIL1ZA húsz színművet 2600 példányban adott ki. Ha ezt hozzászámítjuk a D1LIZA fennállása óta kiadott százharmincöt különböző színműhöz, akkor meglepően magas számot kapunk. A szlnműlrodalom klasszikus termékeinek magyar nyelvű kiadványai, valamint a magyarországi szlnműlrodalom legjavát a prágai Magyar Kultúra Könyvesboltján és a dél-szlovákiai könyvesboltokon keresztül szerezheti be az érdeklődő. Ez azonban csak elméletileg jelenti azt, hogy színjátszó csoportjaink kellőképpen el vannak látva színdarabokkal. A gyakorlatban Jelentkező hiányosságok okait a következőkben látjuk: ;

1. Magyarországról behozott színművek nagyon kis példányszámban kerülnek az érdeklődők elé. Az újabb megrendelések kielégítése pedig hosszú Időt vesz Igénybe, és Így sokszor, mire megkapja a megrendelő, a kívánt anyag

' Időszerűségét veszti.

2. A DILIZA kiadói tervében a fordításra javasolt színművek sok esetben nem feleltek meg a magyarlakta vidékek sajátosságainak, mert . számukra Idegen, vagy nem elsődlegesen fontos problémát tartalmaztak. Egyes színművek fordítása Is kifogásolható volt. A fejlődés ezen a területen Is tagadhatatlan, de még mindig van elég javítani való.

3. A színjátszó mozgalom s a népművészeti együttesek mflsorpolttikájét Irányító járási szervek és maguk a csoportok vezetői Is sokszor csak alkalomszerűen végzik munkájukat. A tervszarfitlenségről minden év őszén tanúbizonyságot tesznek, különösen a színjátszás terén. Október, november hónapokban tömegesen érkeznek színdarab-megrendelések ■a DILIZA-ba és mivel sam a DILIZA, sem pedig a könyvesboltok nem rendelkeznek egy-egy színdarabbal korlátlan mennyiségben — a DILIZA egy-egy magyar színművet 100—200 példányban ad ki —, kénytelenek a megrendelést vagy viszszautasltanl, vagy pedig kielégítését későbbi időre halasztani. Az ilyen későn érkezett szindarabrendelésnek az az eredménye, hogy a színjátszó csoport későn, vagy egyáltalán nem jut a kiválasztott színdarabhoz, és mire újabb darabot választ, lassan elmúlik a tél, a falusi színjátszó csoportok lő szezonja. Természetesen ezak után a vezető, hogy önmagé! igazolja, valamilyen központot szid, mert nem voltak képosck az 0 késve elküldött és későn érkezett rendelésének g> orsnn eleget tenni.

4. A magyar színjátszó csoportok műsorpolitikéja sóm eléggé változatos. Ezt legjobban az 1961—82-es színházi évad bizonyltja. Lovlosek Béla Baj van a szerelemmel című darabját járteonklnt legalább 10—15 csoport Játszotta. Ennek az volt a hátránya, hogy a csoportok nem tudtak hova cserefellépésra menni, a osak odahaza, esetleg egy-két szomszédos faluban tarthattak bemutatót. Továbbá nagy nehézségek voltak a darab beszerzésével is, mert a kiadó nem készült fel ilyen nagy igényre (kb. 1300 példányra lett volna szükség és csak 30-ben jelent meg) ami érthető is, mert a darab sem mondanivalóban, sem szerkezeti felépítésben, sem pedig nyelvezetében nem volt jobb az utóbbi évek átlagtermésénél.

Hozzászólásképekben

Az 1962 márciusában készített statisztika szerint Dél-Szloodkta magyarlakta helységeiben 3C8 színjátszó csoport működik. — Képünkön a Bácson oendégszerepló tornaiakat látjuk — a „Zsuzsi*-val arattak megérdemelt sikert.

A Csemadok népi együtteseinek Immár hagyományos seregszemléi nemcsak kulturális események, hanem a fiatalok hatalmas tömegeinek Ismerkedő, barátkozó alkalma Is. — Képünk az Idei gombaszögi találkozón készült.

3. A Járási kultúrházak szakelőadói aránylag kevés szakmai segítséget adnak a járásuk területén működő magyar népművészeti csoportoknak. Ugyanis legtöbbször nem tudnak magyarul és Így érthető a hiány. Az eredmény a magyar színjátszó csoportok alacsony színvonala. Fejlődés ezen a térén is tapasztalható, de számunkra meglehetősen lassúnak tűnik.

Ismétlem, a felszabadulás óta a színjátszó csoportok munkájának megjavítása terén elért eredményeink hatalmasak. Csak a Csemadok keretében belül (1902 márciusában készített statisztika alapján) 3Ú8 színjátszó csoport működött. Az esztrádcsoportokkal és a többi tümegszervezetek, iskolák és egyéb intézmények mellett működő színjátszó csoportokkal együtt ez a szám hatszáz fölé ugrik. A mennyiségi fejlődés mellett igen szép eredményeket értünk el a minőségi fejlődésben is. Hol vannak ma már a „Piros bugyellárls-ok, a ládafiából előkeresett rongyos, semmitmondó, urat-lstenltő, kapitalista társadalmi rendet szentesítő, paraszt ős szegény embert pocskondiázó, durva, kétértelmű szavakkal sikert hajhászó színdarabok. A polgári operettek utáni láz Is alábbhagyott — túlfejlődtük őket.

Valóban szépek az elért eredmények, mellettük azonban látnunk kell a munkánkat akadályozó, hátráltató hiányosságokat is. TAKÁCS ANDRÁS