A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-12-30 / 52. szám
A kassai proletkult színiclóadásai meg fognak játszani. így a „Kultúra“ rovat egyes cikkei, mint pl. a Természetbarátok, Dalárda, Cserkészek, Fdtj., Gyermekcsoport hírei a csoportok tényleges felléptével topnak megelevenedni. 2. Jelentek, tömegjátékok A munkás-estek gyors sikere és növekvő népszerűsége hamarosan arra indította a kassai proletkult vezetőit, hogy rendezvényeik műsorát kisebb jelenetekkel, esetleg egyfelvonásosokkal gazdagítsák. Az első ilyen nagyobb szabású estről a Kassai Munkás 1921-es évfolyamában olvashatunk. A december 11-én elhangzott műsort hangulatos sorokban eleveníti meg a riporter, s beszámolója végén Közli, hogy az „estet egy Karinthyjelenet zárta be, amely a komikum erejével karakterizált néhány, a burzsoá gazdasági rend szülte figurát, akik képmutatóan, önös kis ravaszkodásokkal élősködnek“ Érdeklődésünkre Szántó Judit, a jelenet egykori szereplője elmondta, hogy Karinthy Bűvös szék című tréfáját adták elő. Mint ismeretes, a cselekmény bonyolítója egy különleges, belső mechanizmussal működő szék, amelyet az ismételten viszautasított feltaláló helyez el bosszúból egy országos intézmény osztályvezetőjének a szobájában. A szék ugyanis igazmondásra kényszerít bárkit, aki beléül... Néhány perc alatt szemünk előtt derül fény több gondosan titkolt panamára, szerelmi háromszögre stb. — A kortársak tanúsága szerint a jelenetnek igen nagy sikere volt a munkásközönség előtt. Az előadásra kerülő jelenetek közül szeretnénk még megemlékezni Andrejev: Egy eset című szatirikus játékáról is. Az orosz szerző a cári államapparátus bürokratizmusát és korrupt szellemét gúnyolja ki egyfelvonásosában. Gavrilenko rendőr letartóztatja Prokofij Karpovics Vöröspocak kereskedőt, mert az mellét verve és önvádaskodva csődületet támasztott az utcán Mivel gyilkossággal vádolja magát, az ügyeletes tisztviselő előbb néhány folyamatban lévő gyilkossági nyomozással próbálja összefüggésbe hozni a kereskedő szavait, de hamarosan kiderül, hogy a gyilkosság 22 évvel ezelőtt történt, de az is, hogy Vöröspocak a város egyik legnagyobb ' és legjobban menő zöldséges üzletének tulajdonosa. A tisztviselő egyszeriben nagyon udvarias lesz, mézes teával kínálja a bűnbánót és közli vele, hogy ügye tíz év után már elévült; menjen nyugodtan haza és árulgassa csak tovább a zöldségeit. A kereskedő azonban makacskodik, a lelkiismeret bántja, követeli a tisztviselőtől, hogy tartoztassa le és küldje száműzetésbe. A tisztviselő előbb türelmesen magyaráz, majd dühös lesz és kivezetteti Vöröspocakot. A gyilkosságok után nyomozó hatóságok kidobnak a bivatalból egy valódi gyilkost. A törvények „elévülésén“ keresztül a darab maró gúnnyal leplezi le a polgári igazságszolgáltatás bürokratizmusát. Lehetetlen azonban észre nem vennünk az előadottakban olyan vonatkozásokat, illetve célzásokat is, amelyek a korabeli hazai igazságszolgáltatás felé vágtak. A neveltetésen túl tehát az előadásnak időszerű politikai mondanivalója is volt. A Munkásban közzétett szövegének bevezetőjében a szerkesztőség a proletkult bizottságoknak ajánlja előadásra, ami valószínűvé teszi, hogl Kassán kívül más városokban is színre vitték. Itt, a jelenetek között kell megemlékeznünk néhány dramatizálásról is. Egy beszámoló pl. közli, hogy a proletkult előadta Gorkij: Az anya című regényének végjelenetét. A kortársak szerint, nemcsak a végjelenetet, hanem más részleteket is előadtak. Hidas Antal azt is , elmondta, hogy a dramatizálás Kassai (Goldhammer) Géza munkája volt. Azt azonban, sajnos, nem sikerült még megállapítanunk, hogy az előadásokban pontosan mely jelenetek szerepeltek. A dramatizálás ténye azonban így is érdekes dokumentum, amely jól jelzi a proletkult érdeklődési körét és műsorpolitikáját. A szavalóestek és a kisebb előadások hamarosan igen széles rétegeket mozgattak meg. A színjátszásba, versmondásba a munkás-műkedvelők népes tábora is belekapcsolódott. Ez a tény lehetővé tette, hogy a kassai proletkult a hazai színjátszás történetében egyedülálló vállalkozásba kezdhetett: 1922. május elsején 300 főt megmozgató tömeg játékot rendezett. A tömegjátékok gondolata kétségtelenül a Szovjetunióból származik. Mindenekelőtt Kerzsencev nevére kell utalnunk, akivel Mácza János, a kassai tömeg játék egyik rendezője, személyes kapcsolatot is teremtett. Kerzsencev leghíresebb rendezvénye a Téli palota bevétele című játék, amelyet 1921. november 7-én a forradalom évfordulóján Leningrádban, az eredeti környezetben játszottak le százezres statisztériával. Kerzsencev vállalkozásáról — egy polgárr újságban megjelent cikk nyomán — maga Mácza számol be nagy elismeréssel a Kassai Munkás egyik az évi számában. A tömegjátékok másik kezdeményezője Hidas Antal, akinek mint elmondta, már régi terve volt, hogy a munkásság életéről az énekkórusokhoz hasonló szaválókőrusok felhasználásával „oratóriumot“ írjon. A Kassán megrendezésre kerülő tömegjáték szövegét Hidas Antal és Mácza János készítette el. Munkájuk célja az volt, hogy a munkásság hatalmas tömegeinek felvonultatásával szembeállítsák a kommunista és a polgári sajtót, s hogy hatékony propagandát fejtsenek ki a Munkás érdekében. A játék szövege, sajnos, nem maradt fenn, cselekményét, illetve tartah mát azonban egy korabeli cikk szerencsére megőrizte számunkra: „A tömeget jelképező kórusok — olvassuk e közleményben — az ember nyomorúságát és bajait panaszolják, amikor jön valaki és azt mondja nekik, hogy mindennek a betű az oka. A tömeg (kórusok) meghallgatja az illetőt és elhatározza, hogy megvizsgálja a dolgot: igaz-e, hogy a betű öl?“ Ezzel kezdetét veszi az igazi tömegjáték, a „cselekmény“, melynek során felvonultatják és vallatóra veszik a megvádolt betűt — a sajtót: A színre behoznak két hatalmas újságot: egy munkáslapot és egy polgári lapot — részletezi tovább — a Munkás közleménye. A lapnak a hasábjaiból, úgy ahogy a napilapokban van, egymás után előlépnek az egyes cikkek megszemélyesítői, és elmondják tartalmukat. A cikkek azonban nem mindig mint elmondott dolgok jelennek meg, hanem lesznek olyan „rovatok“ is, amelyeket Az egyes cikkek megjelenése közben és után egyre éled a tömeg (a kórusok), amely a két vádlott bemutatkozásával mindinkább meggyőződhet arról, hogy igaz-e, hogy a „betű öl“, és ha igaz, melyik öl. A két vádlottal szemben az ítélet már a „játék“ folyamán kialakul, s a közönség a konkrét tények alapján ítélheti meg, hogy szükség van-e a betűre vagy sem... A május elsejei tömegjáték terve szinte egész Kassa munkásságát megmozgatta. A proletkult szervezet felveszi a kapcsolatot az egyes szakmákkal és öt kórus-részlegbe osztja be a jelentkezőket, Á csoportok: két férfi, egy női, egy gyerek és egy ifjúmunkás kórus, már április elején megkezdik a próbákat. Előbb külön-külön, majd összevonva, először benn a városban, a Kovács utcai zeneiskolában, majd kinn a szabadban, a közeli Kálvária hegy festői lankáin. Május elsején a régi római játékokhoz hasonlóan „arénában“, a Csermely úti sporttelepen mutatják be a darabot. Korabeli beszámoló híján, a kortársat, Szántó Juditot, kértük meg az esemény utólagos leírására. „Műsorunkat — emlékezett vissza — a polgári és a munkássajtó ellentétére építettük fel. Végigmentünk az újságok ismert rovatain: vezércikk, hírek, irodalmi melléklet, sport stb. — és egy sajátos görbetükörben mindegyiknek megmutattuk két változatát. Pl. a Hírrovat polgári újságban: Kornfeld báró lakásából elveszett egy papucs — tíz embert letartóztattak Hír a munkásújságban: összetörtek egy munkásnyomdát — „a tettes ismeretlen . . “ Sportrovat: Nagypolgár turista szuszog hájkövéren egy rögtönzött homokbucka tetejére. Mögötte cingár málhavivő. „Turistánk“ nagynehezen felvergődik a „csúcsra“, leül, s távcsővel „gyönyörködik“ a tájban. — A munkás-természetjárók frissen és fürgén sietnek a megbeszélt találkozóra, ahol vidám énekkel és tornagyakorlatokkal szórakoztatják a közönséget.“ A kísérőszöveget, s a játék elejét és végét jelző versösszefoglalókat több száz tagú kórus harsogja a szürkületbe. A közönség megbabonázva hallgatja az emberhangok orgonájának ezt az újszerű és magávalragadó szimfóniáját. A műsor végén ítél a tömeg: fáklyák fényénél felgyújtja és elégeti a polgári sajtó hazug, népbutítő termékeit. A munkás sajtó makettjét többszáz wattos égők fényébe vonja 1922 májusa után mindössze egy alkalommal 1925. január 25-én, Lenin halálának egyéves évfordulóját ünnepelte Kassa munkássága hasonló tömegjátékkal. A rendezvényről, sajnos, csak az újsághirdetményekből tudunk. Nem sikerült kiderítenünk sem azt, hogy a tömegjátéknak ki volt az írója, sem a játékok pontos tartalmát és részletes lefolyását. Reméljük, hogy e közlemény újra ráirányítja a kortársak figyelmét az eseményre, s visszaemlékezéseikben megörökítik a munkáskultúra helyi hagyományainak e másik nevezetes fegyvertényét. BOTKA FERENC 1-4
