A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-12-30 / 52. szám

A chrudlmi Gregor-brigád tagjai a magtnéletben. (Ez a tréfás Up a budapesti EMAG- ba Is elvándorolt).

m

oste

Bade pesti Idvöxletok Chrndimba (a képen a Polánjrl vezette „Mindvég“ brigád U látható).

Baráti üdvözlettel I

így Irta alá szarkeutóságánkbes etaizatt lévaiét a cbrndimi Transports gyár egyik keUektfvá)«, Prantliok Gregor tlstagó szocialista mnnkabrlgád|a. A brigádot, a gyárról aamrégiban megleleet „Egy gvár, agy ámbár, no mag a brontoaxauroaxok“ elrafi cikkara indította a levél megírására. A levélben a cseh elvtársak nagy lelkesedéssel szántainak be arról az őszinte barátságról, amely a kollektívát a budapesti EMAG (lsemnek a „Minőség“ elnevezése szocialista annkebrlgád- Jávat kőt! össze.

A barátság pontosan két év előtt kezdődött. amikor a budapesti EMAGaak 1880 decemberében, e csehszlovák rádióban atkangsett lalhlváadt meghallották. Aséta tart a barátság, a „baráti ddvSslattel végsődó levelek pedig sőrén jönnek és mennek. Bér ahogyaa est Gregor elvtéra őa maakatérsai őszintén bavallfék, a magyar szBvag fordítása nam kevés nehézségikbe karéi — és nem tévedak, ba azt Miliőm, hagy baennlé a helyzet Fölényt Károlyáknál Isi — mégsem hagynak Isi a levelezése ti. EUenkesólsg, lsllaiamarataaan Ufordttjék vagy lefordlttat- Iák, alelvsasák ét alaposan mogvitatják.

Már csak atárt U megvitatták, hogy agymái UpöfZtalatalt megismerjék, ezekből okuljanak és agyben örBlfensk barátaik slkarelnek. Kétségtelen, nem holmi Őneélá levelezésről ős téayképcserélésrői, formális né veriaasécröl ven sző.

Ez t példamutató bsrétsdg nemcsak a jó . txomaxldl viszony szempontjából Örvendetes, hanem a szeeUltstn orsségok kősti eddigi egyőttmőkődés további elmélyítésének nspektnsébél le kívánatos.

Szivemből kívánom, begy a cbradlml Transports tzam Gregor brigádja ét a Poléayl Károly vasalta EMAG keflaktlva rated »apa»« telatasare, rated pádig a csehszlovák és magyar dolgozók testvéri vtazouya alradlyltésdask Ildijéből, at á| asztalidéban — mégpedig sünéi előbb — aaemélyeeea la taUlkosiaaakf 4 Baráti BdvőzlattM: BARS! IMRE

16, hogy az ember nem látja a tárgyak múltját, jelenét ős jövőjét egy időben. Képzeljük el, bogy állunk a kassai új tízemeletes Hutnik-szálló előtt, s a hatalmas ablakok, neonok, fémkonstrukciók fányáben látjuk az ősember barlangját, a későbbi hajlékokat, sátrakat, a követ, a fát, a téglát, a betont, a vasbetont; látnánk, hogyan alakulnak ki a tétből font falú, döngölt padlójú kunyhókból az ultramodern konstrukciók, ős a makromolekulán« kémia csodájából, a műanyagból épült hatalmas lakóházak, toronyépületek ős gyárcsarnokok. Látnánk, hogy a hajdan üres hajlék hogyan telik meg először csak földre állított edényekül, majd asztalokkal, székekkel, később drága bútorokkal, textillel és egyéb lakberendezési tárgyakkal. Azt hiszem, kevés ember bírná ki ezt az állandó grandiózus látomást. Ezt a hatalmas utat, fejlődfisfokozatot csak a könyvek, nagy fóllánsok bírják átfogni és megőrizni, s mesélni a rabszolgák és rabszolgatartók, a hűbéresek ét hflbérurak, a tókések és proletárok, s végül a szocialista ember fzlásáról. S arról, hogy ennek a fejlődésnek minden fokén volt lakásprobléma. Az Ősembernek, kezdetleges eszközei birtokában ugyanis nem jelentett kisebb feladatot kalyibájának a megszerkesztése, mint nekünk egy felhőkarcoló felhúzása.

De azért talán soha még ennyit a lakásproblémát nem emlegették, mint napjainkban. S nemcsak Csehszlovákiában, de egész

resszus a nagy feladatot: 1970-lg meg kell oldani a lakásproblémát, ami a gyakorlatban több mint egymillió új lakás felépítését jelenti rövid tizenkét év alatt.

Egymillió lakás. Hány épülhet ugyan belőle Kassán? Rengeteg, mert Itt épül a harmadik ötéves terv legnagyobb lakáskomplexuma. Csak a Terasz nevű épülő városnegyed hatvanezer ember számára készül. S hogy miért éppen Kassán? Mert a pártkongresszus — bölcsen — ott mutatott helyet az építkezésekre, ahol a nagy népesedéssel leginkább számolni lehet. A Kelet-Szlovákiai Vasműben pedig Európa egyik legnagyobb embergyűjtójére lehet számítani. Mint ahogy már az is. Van itt ember az ország minden' sarkából, népünk minden társadalmi rétegéből, nemzetiségeink mindegyikéből. A lehető legkülönbözőbb múltú, származású, műveltségi Indulaté és Ízlésű emberek csiszolódnak Itt egymáshoz, gyúródnak új embertípussá. S ezt az új, szocialista embertípust már nem lehet kunyhóba tenni, de munkáskaszárnyákba, a kapitalizmus kitermelte bérházakba se. Az embert nemcsak a közösség, nemcsak a munka, de környezete, a lakóhelye Is neveli. Aki otthagyta kis földjét, saját gyalupadjét vagy más szerszámát, hogy felcserélje a Vasmű acélkonstrukcióival, a kis családi házak, a túltömött bérházak, kertek, Istállók után észrevétlenül megszokja az összkomfortot, az angol vécét s a központi fűtést is. De valóban csakugyan olyan észrevétlenül szokja-e meg?

— Mintha soha máshol nem laktam vol— A* In gyarektim már el io tudjak gyerek moha nélkül kdpxolnl ax életeket

— Mindent mag lobot txokni, esők o kte konyhát nem

Európában, eöt az agász világon. Oka nem egy van: a pusztító háborúk, a nagy népszaporulat, as épületek „elöregedése“, s neun utolsósorban az életszínvonal, s a szép környezetre, a modern lakásra való Igény növekedése.

A második világháború nem egyformán sújtotta Európa országait, nem egyformán égető hát a lakásprobléma sem mindegyikben. A statisztika szerint 1957-ben ezer fóré Csehszlovákiában 293 lakás esett, mig az Iparilag fejlettebb, de háború pusztította Kelet-Németországban csak 285, Nyugat-Németországban 282, s Lengyelországban 235. De még ez sem elegendő. Különösen akkor nem, ha számba vesszük, hogy 47 és 58 kflzótt 212 ezer lakást építettünk ugyan, de közben a természetes népszaporulat olyan nagy volt, hogy 58-ban az egy lakásra esó lakók száma még ugyanaz, mint 47-ben. S az 1950-ben Szlovákiában látszó 823 158 lakott házból 140 000 régibb volt száz évestől Is.

Ezért tűzi ki 1958-ban a XI pártkong