A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-12-30 / 52. szám

nal — mondja Pély István, a Vasmű ki­váló hegesztője. — Én Bátorkeszln szület­tem, de a gyerekeim már itt nőnek fal. Gyerekszoba nélkül talán el sem tudják képzelni az életüket, de már én se na­gyon a könyvszekrényem és könyveim nélkül. Pedig még alig egy fél éve, hogy Itt lakunk. A régi bátorkeszi házunkat eladtuk, s négy hónapra rá megkaptuk ezt a szövetkezeti lakást. — A jót könnyebb megszokni, mint a rosszat. Abban a zsúfolt bérházban, ahol egy családnak csak egy másfélszer három méteres konyha és egy 4X4 méteres szo­ba jutott, huszonegy évig laktam, mégse szoktam meg, mert tized magammal kel­lett benne szoronganom. Mára a gyerekek felnőttek, szétszéledtek, ml meg az uram­mal s a legkisebb fiammal két szoba­(toWeS- Hal)«, itt a Hutáik sxatiai -konyhás állami lakást kaptunk. — Ezt a hatvannégy éves Hocza Ferencné mondja, aki tíz élő gyereknek adott életet. Fér­je már nyugdíjas, míg dolgozott 32 tehén volt a gondjaira bízva. Tehenész volt egy állami gazdaságban. * — Mindent meg lehet szokni, csak a kis konyhát nem — panaszkodik Juhász József né, a Hutnlcká utcai szövetkezeti blokk lakója. A konyha valóban mindenütt kicsi. TI- puslakások ezek; két, esetleg három szo­ba konyhával, fürdőszobával, vécével és központi fűtéssel. A milliós mese-csodá­hoz varázsvessző és varázsszó kellett. S Így lett varázsvesszőnk a modern épltéstech­­nlka. Varázsszavunk öt Is akadt; állami, szövetkezeti, vállalati, EFSZ és 'egyéni építkezés. Az eredmény: csodálatos gyor­sasággal emelkedő panelházak összkonfort­­tal és tenyérnyi kicsiny konyhákkal. — Nálunk nem ts annyia a konyha, mint az éléskamra volt a probléma — mondja a gyügyl Jozef Slanőlk iskola­igazgató. 1960-ban az EFSZ-tagok kezd­ték az építkezést, az elsők között vála­szolva a pártfelhlvásra — de mikor az emberek megtudták, hogy az éléskamra csak egy falba beépített szekrény lesz, s a lakásokhoz istállót, gazdasági épü­leteket építeni tilos — szétszaladtak. Ma a négy felépült blokkban többnyire mun­kások s alkalmazottak laknak. Nem is olyan észrevétlenül szokják hát meg az új környezetet. Hallottam már olyasmit is, hogy egy méhész — nem tud­va lemondani szenvedélyéről — kirakta a kaptárait harmadik emeleti új lakása erkélyére. S nem olyan könnyű lemon­dani az aprójószágtartásról, a saját disz­nótorokról sem. Nem könnyű, de nem lehetetlen. Kökény Istvánék az idén még megölik a falujukban hagyott hízójukat, de jövőre már másképp lesz. S hogyan lesz? Akik ma a kis konyhák­ra panaszkodnak, nemigen gondolják, hogy a kis konyha út a Jövő lakása, a kollek­­tlv-bázak felé. A kollektív-házakkal először a szovjet építészek kísérleteztek az Októberi Forra­dalom után. Az ilyen házak lényege a há­zi munkák kizására a lakásból, Illetve centralizációja, külön e célra beosztott alkalmazottakkal való végeztetése. Az Ilyen szálloda-lakásokban a külön-kony­­háknak természetesen semmi értelme se lenne. Kollektív-házak vannak már ná­lunk Is pl. Gottwaldovban és Lltvinovban, amelyekben munkáscsalódok laknak. A kollektív-házaknak érdekes fajtái az ún. város-házak, vagy komplex-házak, amelyek­ben a háztartási munkák kollektivizálá­sán kívül üzleteket, kávéhózakat, egész­ségügyi központokat, bölcsődéket és Ját­szótereket Is találunk. Ilyen komplex-há­zak ma elsősorban Franciaországban van­nak, de van belőlük Németországban és Amerikában is. De nehéz elhagyni az „én házam, az én váram“ normát Könnyű megszokni az összkomfortot, de nehéz elállni a régi életforma sok látszólagos kényelmétől. S különösen nehéz ez falun, felér egy új szövetkezetbe-lépéssel. Pedig csak Így tud­juk fokozatosan eltörölni a falu és város közötti különbséget, Így tudjuk megtarta­ni a fiatalságot a mezőgazdaságban, s nem utolsósorban megmenteni a legjobb ter­mőföldjeinket a kis családi házakkal tör­ténő beépítéstől. Szövetkezeti házak, állami lakótömbök, vállalati lakások. Összkomfort, komplex­épületek, panel-lakások. Hol vagyunk már a cölöpépltményektől, a hajlékoktól? Pe­dig a fejlődés még csak most kezdődik. A kémia még csak most készül letenni a garast, a műanyagokat még csak most kezdik használni az építkezéseken. A kö­vetkező lépés a műanyagfal, amit vakol­ni, meszelni sohasem kejl. S ezekben az új lakásokban, új környezetekben nevelő­dik, formálódik az új ember, nevelődik át az osztálytársadalmak magányba ker­getett tagja kollektív érdekű társadalmat, szocializmust építő, közösségi emberré. 7

Next

/
Thumbnails
Contents