A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-12-30 / 52. szám
Cseng a telefon Barátságos kis fülkéje van Skvarenlnová Máriának, könnyű virágos függönyökkel, fehér bútorzattal, akár lakószobának Is beillenék, ha a heveröt nem borítaná fehér lepedő, amin összehajtogatva egy átlátszó müanyagterltő hever s az asztalon nem állna egy, a fehér környezetből kirívó fekete tárgy: a telefon. Ez a két dolog figyelmeztet, hogy nem magánlakásban vagyunk, mert a heverő nagyon is emlékeztet az orvosi rendelők díványaira, a telefon túl gyakori csengése pedig elárulja: itt valaki szolgálatot teljesít. Cseng a telefon a napnak mind a huszonnégy órájában. A gyárakban, üzemekben, hivatalokban már rég csöndesen pihennek a készülékek, a forgalmat inkább a magántelefonok bonyolítják le. A szerelmesek beszélik meg a A szolgálatiévá nővér már emeli is a kagylót Éjjel, nappal a betegek szolgálatára állnak másnapi randevút: este van. Mégegyszer jóéjszakát kívánnak egymásnak azok, akiket a szeretet szálai fűznek össze. Éjfél felé járunk. Hajnalban virágos hangulatú emberek telfonálnak a mulatóból taxiért. De ha itt cseng a telefon, ez mást jelent. SOS, segítség — sikolt a csengő és a bratislaval orvosi ügyelet kis szobájában a szolgálattevő nővér már emeli is a kagylót. Álom, álom, édes álom Ez az, ami itt ismeretlen. Reggel héttől másnap reggel hétig szünet nélkül folyik a munka. A gyakorló orvos, a gyermekgyógyász, a fogorvos és szombaton, vasárnap még az orr- fül- gége specialista is azok rendelkezésére áll, akinek sürgős szükségük van a segítségre. Ha a beteg állapota nem engedi, hogy ő keresse fel az ügyeletet, akkor a beteget látogatja meg az orvos az ügyeleti autók egyikén. Az adminisztráció igazgatója, JánLukáö kitűnő harmonogramot állított öszsze, amely áttekintést nyújt az igénybe vehető orvosok szolgálati idejéről, így még néha a hullámszerűen fellépő influenza-Járvánok vavgy a nyári szabadságok ideje alatt sem szenved az ügyelet orvoshiányban, de az sem fordul elő, hogy vasárnap vagy más munkaszüneti napon egy-egy orvosra gyakrabban esne szolgálat, mint többi kollégájára. LukáC igazgató rendszerét vette át nem csupán Brno, de Prága is. Ami az orvosokat illeti... Fiatal orvos ül be a kocsiba, hogy a megadott címre siessen. Tizenegy éves kisfiú kapott negyven fokon felüli lázat s a tarkó táján kínzó fejszaggatás gyötri. Mielőtt a sofőr indítana, az orvos hangjában a szemrehányás kis árnyalatával szól ki az igazgatónak. — Most láttam, hogy karácsony éjszakájára épp engem osztottál be. Az autó tóvá gördül s az orvos még látja, amint LukáC igazgató egy kézmozdulattá jelzi: sajnlálom, nem tehettem másként. Aztán felém fordul. — Orvosaink és köztem még sohasem volt nézeteltérés, pedig évtizedek óta állok már a helyemen. Ezt talán részben annak köszönhetem, hogy sohasem kivételeztem s nem tettem könnyítést egyiknek a másik hátrányára. Kívánságaikat persze, amennyire lehet, tekintetbe veszem, de ezt háromszor is behajtom rajtuk, nem nekem van szükségem szívességre. És ha már a kivételezésről beszélünk, teszek egy megjegyzést. — Igazgató elvtárs, hogy lehet az, hogy az éjjeli szolgálatos orvosok között egyetlen nő nevével sem találkozom. Véletlen ez, vagy mégis kivétel? — Nem véletlen, nem is kivétel, hanem szabály. Kénytelen vagyok bevallani, hogy az éjszakai szolgálat néha nem egészen veszélytelen, azért orvosnőink az alól mentesülnek. ... és ami a betegeket — Mert beteg — veszi át a szót a szolgálattevő nővér —, beteg van ám mindenféle. Elmondja, hogy az egyik viharos éjszakán Ligetfaluba kértek sürgős segítséget. Az orvos és a sofőr jóidéig kutattak a cím után, de képtelenek voltak rátalálni. Azt gyanították, hogy valaki talán gálád tréfát űzött velük, (mert az is előfordult már, hogy nem létező elmet és nevet mondtak be) visszatértek hát az ügyelet épületébe. Ott azonban már újabb telefon várta őket, amiben ugyanaz a cim sürgette a segítséget. Azt is megígérte, hogy a kocsit kint fogja várni. Elindultak hát ismét s a telefonáló várta is őket de — revolverrel. A kaland vége, kölcsönös klmagyarázkodás lett, de ezek után nagyon is érthetőnek találtam a női orvosok „kivételezettségét“. De nem csupán revolveres telefonáló akad. Volt már arra is példa, hogy az orvost terített asztal, borosfliaskó várta, s a beteg hölgynek nem volt súlyosabb baja annál, mint hogy „unatkozott és egyedül érezte magát“. Becsüljük meg ügyeletes orvosaink munkáját Hát igen, ezek kivételes esetek, de olyan nagyon sok akad még, amikor az ügyeletes szolgálatot lelkiismeretlenül, komoly szükség nélkül veszik igénybe. — Hogy mennyi a valóban nem sürgős eset — mondja a fiatal orvos, aki közben visszaérkezett — az kitűnik a következőkből. A városi telefonhálózaton nemrégiben átépítési munkálatokat végeztek és Így vagy két hétig a telefon nálunk sem működödtt. A szokottnál jó egyharmadával kevesebb betegünk volt, Valóban csak a sürgős segítségre szorulók jöttek. Az orvosi ügyeletes szolgálat rendkívül fontos, komoly, szép feladatot tölt be. Éjt-napot egybetéve dolgozóink egészsége helyreállításén, emberi életek megmentésén fáradozik. Méltányoljuk önfeláldozó munkásságukat, amely a legnagyobb megbecsülést érdemli. ORDŰDY KATALIN 4
