A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-12-23 / 51. szám

Karel Hájek felvétele MIROSLAV HOLUB Hazatérés vidéki moziból Már nem tudom, mit játszottak. Semmi se történt, a föld föld maradt, a fák fák maradtak, a sár sár maradt, s a köd köd maradt. A távolban kutyák ugattak, s a holdnak emberarca volt. Csak otthon szólt: Annám — s ezt már tíz éve nem mondta nekem. S megcsókolt, mintha nem volna fekete föld. És a villanyfőző énekelt, igazán énekelt, Hogy mit játszottak, már nem emlékszem. Fordította: Gál Sándor I SI 51 K Vacsora a vonaton A bratislavai személyvonat lihegve fékez a galántai pá­lyaudvaron. Néhány percig áll csupán, amíg az utasok fel­­szállnak, azután ismét elindul. Konok novemberi eső cseppjei gördülnek le az ablakokon. Kanyarognak, megkeresik egy­mást, összefonódnak és apró patakokká duzzadva mossák az üveget. — Szabad? — Tessék. Idősebb, keményarcú férfi. Kiszól a folyóséra. -— Ide fiúk, ez bagós sza­kasz és hely is v*n, bőven. Bejön két fiatal ember, kö­szönnek, leülnek. Az egyik fiatal hangos nevetéssel meg­szólal. — Na Feri bácsi, nem va­csorázunk? A három aktatáska szinte egyszerre nyílik. Hatalmas ke­nyérszeletek, kemény kolbász­szálak, sztaniolba burkolt saj­tok kerülnek elő a táskákból. Feri bácsi felkiált: — Nézzétek mit adott már megint az asszony! Töpörtyűt! Vastagfalú befőttes üveget mutat az öreg. Tetejére taka­rónak hólyagpapírt ügyeskedett az asszonyi kéz. Az üveg fa­la foltos a zsírtól. Benne nagy, összepréselt, barna töpörtyű szemek. — Feri bácsi, cseréljünk, hi­szen a maga gyomra ezt nem bírja. Az én gyenge kis gyomrom­nak meg egyenesen orvosság. Adok érte sajtot. Lassan elrendeződik az en­nivaló a térdekre fektetett fe­hér kenyértakarőn, kattannak a bicskák és a három férfi enni kezd. A fiatalabb késhegyre szur­­kálja a töpörtyűszemeket, fel­díszíti velük a kenyerét, aztán a félig telt poharat átnyújtja a társaság harmadik tagjának. — Nesze, te se sírjál! Az eddig szótlan harmadik elveszi és megszólal: — Hát meddig vacsorázga­­tunk még így együtt, Feri bá­tyám? Az öreg — arca éppen fé­nyesre feszül egy hatalmas fa­lattól — tele szájjal válaszol: — Májusig! Akkor aztán — ihaj-tynbaj gyöngyélet! Postás hozza a gubát havonta! — Aztán nem húz rá még egy pár évej.? Hiszen még jól bírja magát! — Otthon fiam, a szövetke­zetben még eltéblábolok, de a gyárban: fájront. jobb kezében van a kés, bal­jában a kenyér, arra szorítja hüvelykujjával a sajtot. Most megáll a keze a levegőben az­tán leereszkedik a térdére. — Mert nézzétek csak. Negyvennyolc éve dolgozom. Tizenkét esztendős koromban az uradalomban, aztán surban­­kó-legényként a pesti Ganznál. Később építkezés cseh földön, építkezés keleten, alagútban Bystricánál. Aztán voltam mun­kanélküli is, szenet is tróge­­röltem, mert élni kellett. Hű, de rohadt meló az fiúk! Inkább tíz műszak a gyárban egyhu­zamban! Jobban megnézem az öreget. Amikor bejött, a krónikás em­ber önkéntelen típuskereső fi­gyelmével méregettem. Ala­csony szikár termet. A kezét nézem. Körmei erősek, vasta­gok, ráncot vetettek és a rán­cok feketék. A por, az olaj beeszi magát a körömházba, meg a deres üstök alatt az öreg homlok barázdáiba is. Kattannak a bicskák. A fia­tal legény mosolyog. — Jó volt. Megint a vonaton Vacsoráztam. Mindig mondom édesanyámnak, ne tálaljon ne­kem indulás előtt olyan sokat, mert én az úton újra vacso­rázom A maradék az aktatáskába kerül A két fiatal kész ciga­rettára gyújt, az öreg sodor. De a fiatal csikókedve horga­sán ficánkol és belekap Feri bácsiba — Aztán mondta, hiszen annyi felé járt . hol vannak a legszebb lányok? Az öreg mélyen lehúzza a füstöt. — Te még nőtlen vagy, ugye? Szinte rikkan a válasz: — De még mennyire! Van nekem eszem! Feri bácsi nem mosolyodik — Láttam a kenyered. Jő kenyér, foszlós. — Az hát! Édesanyám cso­magolta. ő maga is süti. Az öreg nagyot bólint. — Hát nekem az anyám meghalt, amikor úgy három éves pulya lehettem. Elvitte a tüdeje Meg aztán — ha élt volna, akkor sem csomagolha­tott volna ilyen kenyeret Mert akkoriban kevés volt belőle. — Ojra megszívja a cigaret­tát. — A szerelemhez meg ke­nyér kell Lajos fiam! —fy— 9

Next

/
Thumbnails
Contents