A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-12-23 / 51. szám

Borzasztó ezekkel a nyelvekkel. Mtg a mai Bábelben élünk visszafelé sül el a kultúra és civilizáció legnagyogóbto, legzseniálisabb fegyvere is. Hiába a grandiózus lehetőség, amivel mozgókép és rádió biztatja a közeljövő fiát, amikor összehozza őket: fizikai együttlétüik hogyan segítse elő egymáshoz való felismerését önmaguknak, ha egyszer nem értik egymás szavát. Ezt a két isteni találmányt túl korán kapta az elkényeztetett embergyerek, még nem érett meg rá, hogy használni tudja.“

Az idézett panaszt Karinthy Frigyes irta le sok évvel ezelőtt. A „grandiózus lehetőség“ azóta már valóság: a televízió segítségével minden nehézség nélkül ellátogathatunk idegen földrészekre, s a legeldugottabb bantu falu életébe is képesek vagyunk betekinteni anélkül, hogy a szobánkból kimozdulnánk. Országok kerülnek egymáshoz közelebb, idegen fajok ismerkednek és barátkoznak. De a nyelvekkel még mindig baj van. Egy idegen nyelvet megtanulni nem gyerekjáték, néha éveket igénybe vevő kemény feladat. Pedig az „egymásban való felismerése önmagunknak“ csak a nyelv segítségével lehetséges. Persze, itt nem a jelenleg létező 2796 nyelv megtanulásáról van szó, hanem sokkal inkább annak a fejlődésvonalnak a segítségéről, amely a nemzeti nyelvektől az egységes világnyelv felé visz.

Az emberekben a nyelvi egységesítő törekvés már a legrégibb időkben is élt. Persze, legHlrelmetlenebb sürgetője mindig a gazdaság, főleg a kereskedelem volt. Így lett egy időre közvetítő nyelvvé a nagy kereskedő nemzetek, a föníciaiak, majd a görögök nyelve. Szerepüket később a hatalmas római birodalom nyelve, a latin vette át. Hegemóniáját a burzsoá forradalmak verték szét, de Descartes 1630 körül már új segédnyelv kialakítását sürgeti, amely ne legyen se angol, se francia. Így születik meg egész sor sikertelen próbálkozás után 1887-ben az eszperantó, amit már tizenhat millió ember beszél. Mindenesetre egyszerűsége ős rugalmassága ellenére sem valószínű, hogy az ún. világnyelvekkel fel tudná venni a versenyt. Érdekes azonban, hogy ilyen százmilliós nyelv csak hét van, fontossági sorrendben: a kínai, az angol, a hindu, az orosz, a spanyol, a japán és a német. 50—80 millió ember beszéli a franciát, indonézt, portugált, bengált, olaszt és arabot.

A Slovenská utcai Nyelviskola igazgatónője, mikor azután érdeklődöm, hogy milyen nyelvek iránt van a legnagyobb érdeklődés, majdnem ugyanebben a sorrendben sorolja az angolt, az oroszt, a németet, a franciát, a spanyolt, az olaszt, az arabot, ás a kínait. Legnépesebbek az angol, az orosz és német osztályok. A bratislavai 248 nyelvtanfolyamnak pl. több mint a fele oroszra oktat. Persze, a tanulókat távolról sem azok a nyelvfejlődési következtetések viszik a nyelviskolába, amelyeket az előbb vázoltam, hanem legtöbbször a prakticizmus, a nyelvtudás gyakorlati hasznossága. Nézzünk a „miért?“-re elhangzó válaszokból néhányat.

Orosz órán vagyunk.

Stefanik L. negyven éves tudományos kutató:

— Angolul és lengyelül már beszélek. Az orosz szakirodalom nagyon gazdag, és magamat lopnám meg, ha nem tanulnék rheg oroszul.

Cuba Vedtová, tizennyolcéves munkáslány:

— Főiskolára szeretnék menni, orosz— szlovák szakra, s jól fel akarok készülni.

Viera Hruáková, háztartásbeli:

— A férjemnek segítek egy orosz—szlovák technikai szótár összeállításában. Azonkívül a gyerekek orosz házi feladatát is csak úgy tudom ellenőrizni, ha én magam is jól tudok oroszul.

Spanyol óra: Két fiatal fiú mellett ülök:

— Mire kell nektek a spanyol nyelv?

Virslk Vladimír érettségi előtt álló diák

felel:

— Építészetre akarok beiratkozni, s állítólag a spanyol építészet nagyon magas színvonalú. Meg akarom ismerni a szakirodalmukat.

A barátja, Brackl Peter:

— Nagy bélyeggyűjtő vagyok. Egy spanyol barátom a legszorgalmasabb „szállítóm“, de sajnos a leveleiből nagyon keveset értek.

Zilinőák Milán harminc éves jogász:

— Kuba s a latin-amerikai népek érdekelnek.

De nemcsak a világnyelvek után nagy az érdeklődés. A fejlődés nem egyenes arányú. A kis népek nemcsak a nagy népek, de egymás felé is közelednek. A lengyelek szerbül, a magyarok szlovákul, a csehek magyarul tanulnak. S az indíték itt megint csak nem elméleti meggondolás, hanem a gyakorlati hasznosság, a speciális helyzetek, a mindennapi élet sokszor nagyon is szürke „kell“-je, vagy nem is olyan ritkán egyszerűen csak a kuriózum.

Nincs például törvény rá. hogy a szlovákiai magyaroknak meg kell tanulniok szlovákul, de aki kimozdul a falujából,

Á/uduvjc

500 000 000 ember éhezik

Három mUUárdnyian vagyunk... A kétezredik évben a statisztikusok szerint hatmiUiArdnyian(l) leszünk. Jelenleg az emberiségnek csaknem fele rosszul táplált. Vajon felszámolható-e az éhezés a mostani évszázad vége előtt? Milyen feltételeket keli teljesíteni ahhoz, hogy jóllakjon a világ nüvekvő lakossága?

Egyre többet foglalkoztatja a szakembereket az a kérdés, hogy miként lehetne ellátni élelmiszerekkel a világ egyre gyorsabb ütemben nüvekvő lakosságát. Az 1943-tól 1853-ig terjedő évtizedben a világ lakossága 11 százalékkal, a mezőgazdasági termelés ugyanakkor csupán 8 százalékkal emelkedett. 1950-ben az emberiség B2 százaléka az előirt 2500 kalóriánál kevesebbet fogyasztott.

„Éhség-medencék“

Földünkön megfelelő nagyságú megművelhető talaj és élelmisznrtartalék van. Ezzel szemben az élelmiszertermelés növelése valamennyi potenciális lehetőségének a kihasználása problémát okoz. Ugyancsak megoldandó feladat azoknak az értékeknek a felmérése, hogy milyen mértékben használhatók ki a tudomány vívmányai a világ mezőgazdasági termelésének növelésére. Az a nézet alakult ki, hogy a jetbnleglnél a világ tízszer nagyobb lakosságának — 30 milliárd embernek! — az élelmezése sem lehetetlen.

Az 1850-től 1950-lg terjedő száz év alatt megkétszereződött a Föld lakossága — viszont az élelmiszertermelés két és félszeresével nőtt. A lakosság növekedése és az élelmiszertermelés emelkedése azonban nem oszlik meg egyenletesen Földünkön. A lakosság számának legnagyobb növekedését a gazdaságilag elmaradott országok jegyezték fel, ezzel szemben az élelmiszertermelés leggyorsabban az élenjéró ipari országokban emelkedik. Míg a gazdaságilag elmaradott országokban továbbra is a külterjes földművelést és állattenyésztést alkalmazták, addig a fejlett ipari országokban, a mezőgazdaságban forradalom játszódott le: gépesítették, kemizálták a mezőgazdaságot, nemesített vetőmagvakat és tenyészállatokat alkalmaznak. E vívmányok nem elég gyors elterjesztésének tudható be, hogy a világon továbbra is léteznek „éhség-medencék".

Egymilliárdan nem Jutnak elegendő fehérjéhez

A PAO (az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) főtitkára Dr. Sen szerint 300—500 millió ember nem jut elegendő kalóriához, s körülbelül egymilliárd fő nem jut elegendő fehérjéhez. Az Egyesült Államok földművelésügyi minisztériumának értékelése szerint az állati eredetű fehérjehiány évi másfél millió tonna tejpor egyenértékűnek felel meg: a növényi eredetű fehérjehiány 130 ezer tonna szárazbab és borsó, a zsiradékhiány

6