A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-12-16 / 50. szám
-GYÜRE LAJOS < N Kincsem 2 C/5 N __ W Ékszerem és csoda-kincsem nincsen elásva, a vert arany tálakat és rudakat sem rejt a küszöb. Gyűrűm is csak egyetlenegy van: az ujjamra fűzött > dísztelen, és íme mégis a kincsem e kör-karika. o Pú H ~ N Os-örök ösztönök mágus-imája tűzkarikája, 5/5 új horizontok, vége se hossza, tág-tere, képe, tomboló istenek arca és lágyívű béke van bele törve-vésve, s ez minden mintája. Én jeleségem, harmatos arcú, drága kis ékszer, sorsunk százezer apró szállal elégszer összekötöttük, s kincsek nélkül is holtig elég. Mert ha e gyűrű tartana össze tevéled, százszor a földre omolna e gondtele élet, annyira gyenge s hitvány volna e jémkötelék. Bevezetőül csupán annyit árulok el, hogy az alábbi számok egytől egyig a királyhelmeci népkönyvtárra vonatkoznak, de valószínű, hogy sok kisvárosi könyvtár is magára ismerhet. Az olvasók számának éventi gyarapodása 1957-től így alakul: 561 — 600 — 665 — 742 — 888 —, ez év november 13-án pedig a könyvtár vezetője, Odrobináné Béni Margit már 934 olvasót tartott számon. Tervei szerint az év végéig 1000-re emelik az olvasók számát. Lelkes törekvése a kezesség, hogy erre nem is kell karácsonyig várni. Egy másik számsor arról beszél, miként növekedett ugyanebben az időszakban a kikölcsönzött könyvek száma: 8070 — 10 120 — 11150 — 11 378 — 13 655 — és ez év november 13-án már megközelítette a 15 000-et. A napi kölcsönzési átlag 50 kötet körül mozog. (A városka lakossága nem sokkal haladja meg az ötezret.) Ezek a számok valóban beszédesek: elmondják, hogy egy lelkes könyvtáros igyekezete folytán milyen ütemben növekedik az olvasók, a könyvbarátok száma. Az eredmény, dicséretes, sokat mondó. Egészséges, kívánatos, fejlődést mutat, a könyv iránti egyre fokozódó érdeklődést tükrözi. Köznapi Beszélő A számok rejtekéből azonban egy igen érdekes titkot is fel lehet tárni. Márpedig azt, hogy az olvasótábor kikből, milyen foglalkozású és korú egyénekből tevődik össze. És ezen bizony megütközünk. Az eddigi 934 olvasóból 574 húsz éven aluli. S minél magasabb korcsoportot vizsgálunk, annál inkább csökken a számuk. 21—30 év között még van 148 olvasó, 31—40 között már csak 102, 41—50 év között további csökkenés: 62, s az 51 évtől idősebbek soraiból már csupán 48-at tart nyilván a könyvtár. A húsz éven aluli 574 olvasó közül pedig 450 iskolás, ezeknek is mintegy 40 százalékát a kilencéves iskolák tanulói, vagyis tizenöt éven aluliak alkotják. Miről árulkodnak ezek a számok? Arról, hogy örvendetesen gyarapodnak a gyermekolvasók. Ez azonban nem kárpótlás a felnőtt olvasók viszonylag csekély számáért, különösen ha még azt is megmondom,' hogy a munkásolvasók száma alig haladja meg az ötvenet, a mezőgazdasági dolgozóké pedig azt még meg sem közelíti. Az olvasótáborban tehát kedvegondok számok zőtlen a felnőtt olvasók aránya, s különösen aggasztó, hogy elenyészően kevés a húsz éven aluli, iskolába nem járó fiatal olvasó. Mindez gondolkodóba ejti az embert: mi módon lehetne — mert kell’ — áz olvasótábor korösszetételén javítani? Ez igazán „köznapi“, mindennapi gondja lesz Margit néninek is. Mi módon? Oly módon, hogy Margit nénit ne hagyjuk magára. Ahhoz, hogy a könyvtár társadalmi hatását növeljük, s az irodalom nevelőhatását fokozzuk, a könyvszerető emberek bevonására, a legjobb olvasók 'segítségére van szükség. Odrobináné egymaga nem juthat el Helmec minden lakosához, egymaga nem tarthat fenn az üzemekkel, intézményekkel, munkahelyekkel elmélyült állandó kapcsolatot, egymaga nem képes sokrétűbbé tenni a könyvtár tevékenységét. Milyen gazdagabb ténykedésre gondolok? Rendszeresíteni lehetne (és kellene!) például a heti könyvismertetéseket. Minden hét ugyanazon napján, mondjuk csütörtökön, elhangozhatna egy-egy rövid ismertetés a legújabb szépirodalmi alkotásokról vagy szakkönyvröl. Ez nem is kerülne nagy fáradságba. Ha esténként tíz-húsz ember részt vesz egy ilyen olvasótermi beszélgetésen, már az is eredmény! Egy Időben a könyvtár mesedélutánokat tartott a kicsinyeknek. Miért ne lehetne ezt is felújítani, mondjuk vasárnap délutánonként, amikor sok tanuló nem tudja tartalmasán eltölteni a szabad idejét! Ehhez is van elég hozzáértő tanítónő, csupán számolni kell velük. Az irodalmi és szerzői estek rendezésére s a többi formákra (szemléltetés, hirdetés, üzemlátogatások, könyv-viták stb.) még alkalomadtán viszszatérek. Halaszthatatlan a könyvállomány nagyobb ütemű gyarapítása, főleg a szlovákiai magyar írók új műveivel. Tanácsos lenne ezenkívül elkülöníteni a kölcsönző helyet az olvasóteremtől, hogy a böngészésre, olvasgatásra, beszélgetésre, kisebb-nagyobb vállalkozásokra kedvezőbb feltételek lennének. t A most kezdődő téli időszak kiváló alkalom arra, hogy mindezt elérjük, hogy egy év múlva a számok még szebben beszéljenek. TOLVAJ BERTALAN 9
