A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-12-16 / 50. szám

PAVEL: Én a műszaki főiskola második évfolyamát látogatom. Bolondja vagyok a gépeknek. Gépészmérnök szeretnék lenni. Motorkerékpár-tervezői... Minden vágyam egy Jó motorkerékpár. De énig korcsolyá­zom szó sem lehet róla. Vigyáznom kell a lábamra... Ha azonban a korcsolyának búcsút mondok, biztos, hogy benevezek motorkerékpár versenyekre. Évfolyamtár­saim nekem is segítenek, s legjobb bará­taim mintha ott álltak volna velem a győ­zelmi emelvényen, amikor a világbajnok­ság aranyérmét átvettem. Közösen tanu­lunk az internátusbán. RIPORTER: Mi a kedvtelésük a korcso­lyán kívül? ÉVA: Szeretem a tánczenét. Táncolni azonban nem járok. A korcsolyázás kime­rítő ... Rádióból vagy hanglemezről hall­gatom a tánczenét! PAVEL: Rajongok az operettekért. Szen­vedélyes színházlátogató vagyok. Otthon anyunak is segítek. Sokszor elmosom az edényeket. ÉVA: A tenisz is meghódította a szivem. Azt mondják, jól kezelem az ütőt. PAVEL: Közösen Járunk a sportverse­nyekre, és mind a ketten szívesen rajzo­lunk. ÉVA: Szórakozásra Prágában nincs időnk. Anyu a filmvállalat kosztümtervezője, elég­gé elfoglalt, meg utazik is, nemrégen In­donéziában volt hat hónapig, a családdal A Roman testvérek a jég szerelmesei Eva a hidegételek mesteri szakácsa legtöbbször én törődöm. Sütök, főzök, mo­sok, vasalok, varrók, meg korcsolyázom. Meg tanulok!... PAVEL: Külföldön pótoljuk a mulasztást. Minden egyes külföldi szereplés után bú­csúest következik. Genfre szívesen emlé­kezünk. Ott nagyon jól éreztük magunkat. RIPORTER: Milyen külföldi városokban szerepeltek eddig és hová készülnek leg­közelebb? ÉVA: Moszkva, Berlin, München, Genf, Kijev, Budapest, Bukarest, New York és Ohicágó. S a legközelebbi állomások? ... PAVEL: Lipcse, Berlin és Drezda. Majd Nyugat-Németország, utána december má­sodik felében Svédország, Vidám táncot mutatunk be. Minden héten négy órát pró­bálunk. RIPORTER: Ismernek-e idegen nyelveket? PAVEL: Oroszul és németül elég folyé­konyan beszélek. Angolul sem adnának el. Magyarul csak annyit tudok, amennyit bu­dapesti szerepléseink alkalmával megtanul­tam: „Köszönöm szépen,“ „Nem tudom“. ÉVA: A nyelvek Ismeretével egyformán állunk. Angolul tanulunk, németül levele­zünk. Szerintünk a világ legszebb nyelve az olasz. Olaszul szeretnénk megtanulni.. Szükségünk van a nyelvekre. A világ leg­jobb korcsolyázói egy nagy családot al­kotnak. S meg kell érteniük egymást a testvéreknek. A műkorcsolyázó világbaj­nokság színhelye legközelebb Budapest lesz. Szeretnénk a magyar fővárosban ma­gyarul üdvözölni vetélytársainkat! RIPORTER: Mikor világbajnokok lettek, az Intervfziú és az Eurovízió százezreknek mutatta be önöket. A televízió segítségével maguknak tapsolt a világ. Gratuláló leve­leket is kaptak? ÉVA: A világ minden részéből, minden országából. PAVEL: Négyezertöszáz táviratot és üd­vözlő levelet kaptunk. Az egész család bekapcsolódott a köszönő válaszok írásá­ba... Fényképünk hátlapján küldtük szét a világba a köszönő leveleket! RIPORTER: A gratuláló levelek között szerelmes levelek is voltak? ÉVA: Voltak. Mind a ketten kaptunk szerelmes leveleket is ... PAVEL: Ezekre is válaszoltunk. RIPORTER: Mi a leghőbb vágyuk? ÉVA: A világbajnoki cím megtartása. Rengeteget táncolunk a jégen, tartani akar­juk a világbajnokságon mutatott formán­kat. PAVEL: A tanulást sem akarjuk elha­nyagolni. Éva már most szenvedélyes kira­kattervező, állandóan rajzol szabad idejé­ben, én meg a motorok világában tájé­kozódom... MACS jŰZSEF 7

Next

/
Thumbnails
Contents