A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-12-16 / 50. szám

Ha belelapozunk a gyár sú­lyos, rézcsatos fényképalbu­maiba, az egykori villamosok és vasúti kocstk gyerekjátékok­­nák tűnnek. Pedig nem voltak azok, hanem jól megépített, masszív kocsik — csak éppen magukon viselték a századvég szecessziós ízlésének bélye­gét. Mindenesetre még ma ts megcsodálhatjuk a kovácsok, lakatosok, asztalosok, kárpito­sok és mázolók kitűnő munká­ját. Érdekes volt abban az Idő­ben az elkészült kocsik szál­lítása. Tekintve, hogy akkor méz) nem volt meg a smíchovt pályaudvar, s az. üzemnek nem volt Iparvágánya, a kocstkat lővontatású görgőkön kellett szállítani Prága utcáin végig a mai Praha-stfed pályaudvar­ra. Míg meg nem épült, az ipar­vágány, 25 000 vagont kelleti ilyen módon szállít anil 1874- töl 1911-ig az üzemben 1522 Nem foto moot áss és nőm is jelenet valamely fUntból. Így közlekedtek 1905-ben a villamo­sok a prágai Károly-hldon keresztül. Hegy hol a felső vezetők? Sehol. Az egyik sin alatt volt elhelyezve a kábel, a e villamos ön. „csónakkal^ szedte az áramot. Ilyen volt valamikor a petflnl sikló. Felvitelek: Prandl (2),' arch. (21 tender, 6328 vasúti személy­­kocsi, 55 296 teherkocsi és 1841 szolgálati kocsi készüli el! A kocsiépités technikája a század elején olyan hatalmas léptekkel halad előre, hogy az 1910-es években épült vil­lamosok és vasúit kocstk jó része még ma is üzemben van Ipl. a prágai villamoskocsi­­park egy része még abból az időből származik.) Kocsi kocsi után hagyta el az elmúlt 110 évben az üze­met. Szállított Euróvci-a, do a tengeren túlra ts: Albániába, Angllábp, Argentínába, Ausz­triába, Brazíliába, Egyiptomba, Görögországba, Indiába, Irán­ba, Németországba, Lengyel­­országba, Oroszországba és később a Szovjetunióba, Romá­niába, Svájcba, Szerbiába, (ké­sőbb Jugoszláviába), Törökor­szágba és Tuniszba. Készült itt mindenféle: udvari és miniszteri szalonko-Távolságl vonalainkon csinos, modern, büf­­fékocsik közlekednek. Ezek a villamoskocsik nemcsak nálunk, de több külföldi nagyvárosban Is „futnak“. cstk, kilátó-, étkező, büfé, és bérkocsik, kórházi és hálóko­csik, posta és poggyászkocsik, villamosok, trolibuszok és kö­télpálya-gondolák, továbbá min­denfajta spectális tehervago­nok. Ma az üzem folytatja a ré­gi hagyományokat. Az innen kikerülő modern villamosokat ott láthatjuk nemcsak Varsó, de a Szovjetunióban Moszkva, Ktjev, Kujblsev, Szvetdlovszk, Rosztov és a patinás Lenin­­grád utcáin ts. A vagongyárban nem ér vé get a munkanap. A délutáni műszakot az éjjeli váltja fel. Forognak az univerzális eszter­gák, a csigafúrók, villognak a hegesztők ívfényei. Villamo­sokat raknak vagonokra és új vasúti kocsik hagyják el az üzemet. Állandóan mozgásban van valami, valamit befejez­nek, valamit kezdenek. Immár 110 esztendeje. J. CERVEN? Villamossal vagy vonaton megyünk munkába. S az első gondolatunk, hogy milyen las­san megy, hogy milyen zsú­folt. 110 évvel ezelőtt ilyen panaszra nemigen volt ok. Ugyanis nem volt villamos és vasút ts alig. Hogy sztdni le­hess sen a közlekedést — elő­ször villamos- és vasúti kocsi­kat kellett építeni. Es így szü­letett meg az egykori Ringhof­­fer — a mai Tatra — Vagon­­cár Smíchovban. Mindjárt kezdetben nehézsé­get voltak a gyárnak. Először a smíchovt háziurak igyekez­tek meggátolni építését, mond­ván, hogy ha füstöt okádó gyár épül a környéken, a jobb la­kók mind elköltöznek. Később a gyár vezetőinek szűk látókö­re gátolta a fejlődést. Nem vá­sárolták meg ugyanis a kör­nyező üres telkeket, s így a vagongyár csakhamar bérhá­zak gyűrűjében találta magát. Kénytelenek voltak ezért Studénkában építeni új üze­met, és elhatározták, nem fej­lesztik többé a smíchovt üze­met, hanem fokozatosan leépí­tik. Vagonokra azonban egyre nagyobb szükség volt, s ezért a gyár tovább élt, dolgozott. Eltűntek a háziurak, a gyár­­tulajdonosok és a részvénye­sek. A vagongyár azonban, mint rentábilis üzem, megma­radt. Ott áll Smíchovban, pipál mint egy nagyapó, és gyártja a vasúti meg a villamos kocst­kat.

Next

/
Thumbnails
Contents