A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-12-16 / 50. szám

Ha belelapozunk a gyár súlyos, rézcsatos fényképalbumaiba, az egykori villamosok és vasúti kocstk gyerekjátékoknák tűnnek. Pedig nem voltak azok, hanem jól megépített, masszív kocsik — csak éppen magukon viselték a századvég szecessziós ízlésének bélyegét. Mindenesetre még ma ts megcsodálhatjuk a kovácsok, lakatosok, asztalosok, kárpitosok és mázolók kitűnő munkáját.

Érdekes volt abban az Időben az elkészült kocsik szállítása. Tekintve, hogy akkor méz) nem volt meg a smíchovt pályaudvar, s az. üzemnek nem volt Iparvágánya, a kocstkat lővontatású görgőkön kellett szállítani Prága utcáin végig a mai Praha-stfed pályaudvarra. Míg meg nem épült, az iparvágány, 25 000 vagont kelleti ilyen módon szállít anil 1874- töl 1911-ig az üzemben 1522

Nem foto moot áss és nőm is jelenet valamely fUntból. Így közlekedtek 1905-ben a villamosok a prágai Károly-hldon keresztül. Hegy hol a felső vezetők? Sehol. Az egyik sin alatt volt elhelyezve a kábel, a e villamos ön. „csónakkal^ szedte az áramot.

Ilyen volt valamikor a petflnl sikló.

Felvitelek: Prandl (2),' arch. (21

tender, 6328 vasúti személykocsi, 55 296 teherkocsi és 1841 szolgálati kocsi készüli el!

A kocsiépités technikája a század elején olyan hatalmas léptekkel halad előre, hogy az 1910-es években épült villamosok és vasúit kocstk jó része még ma is üzemben van Ipl. a prágai villamoskocsipark egy része még abból az időből származik.)

Kocsi kocsi után hagyta el

az elmúlt 110 évben az üzemet. Szállított Euróvci-a, do a tengeren túlra ts: Albániába, Angllábp, Argentínába, Ausztriába, Brazíliába, Egyiptomba, Görögországba, Indiába, Iránba, Németországba, Lengyelországba, Oroszországba és később a Szovjetunióba, Romániába, Svájcba, Szerbiába, (később Jugoszláviába), Törökországba és Tuniszba.

Készült itt mindenféle: udvari és miniszteri szalonko-Távolságl vonalainkon csinos, modern, büffékocsik közlekednek.

Ezek a villamoskocsik nemcsak nálunk, de több külföldi nagyvárosban Is „futnak“.

cstk, kilátó-, étkező, büfé, és bérkocsik, kórházi és hálókocsik, posta és poggyászkocsik, villamosok, trolibuszok és kötélpálya-gondolák, továbbá mindenfajta spectális tehervagonok.

Ma az üzem folytatja a régi hagyományokat. Az innen kikerülő modern villamosokat ott láthatjuk nemcsak Varsó, de a Szovjetunióban Moszkva, Ktjev, Kujblsev, Szvetdlovszk, Rosztov és a patinás Leningrád utcáin ts.

A vagongyárban nem ér vé get a munkanap. A délutáni műszakot az éjjeli váltja fel. Forognak az univerzális esztergák, a csigafúrók, villognak a hegesztők ívfényei. Villamosokat raknak vagonokra és új vasúti kocsik hagyják el az üzemet. Állandóan mozgásban van valami, valamit befejeznek, valamit kezdenek.

Immár 110 esztendeje.

J. CERVEN?

Villamossal vagy vonaton megyünk munkába. S az első gondolatunk, hogy milyen lassan megy, hogy milyen zsúfolt. 110 évvel ezelőtt ilyen panaszra nemigen volt ok. Ugyanis nem volt villamos és vasút ts alig. Hogy sztdni lehess sen a közlekedést — először villamos- és vasúti kocsikat kellett építeni. Es így született meg az egykori Ringhoffer — a mai Tatra — Vagoncár Smíchovban.

Mindjárt kezdetben nehézséget voltak a gyárnak. Először a smíchovt háziurak igyekeztek meggátolni építését, mondván, hogy ha füstöt okádó gyár épül a környéken, a jobb lakók mind elköltöznek. Később a gyár vezetőinek szűk látóköre gátolta a fejlődést. Nem vásárolták meg ugyanis a környező üres telkeket, s így a vagongyár csakhamar bérházak gyűrűjében találta magát. Kénytelenek voltak ezért Studénkában építeni új üzemet, és elhatározták, nem fejlesztik többé a smíchovt üzemet, hanem fokozatosan leépítik. Vagonokra azonban egyre nagyobb szükség volt, s ezért a gyár tovább élt, dolgozott.

Eltűntek a háziurak, a gyártulajdonosok és a részvényesek. A vagongyár azonban, mint rentábilis üzem, megmaradt. Ott áll Smíchovban, pipál mint egy nagyapó, és gyártja a vasúti meg a villamos kocstkat.