A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-12-16 / 50. szám
0 “evés kivétellel minden tizenhatéves kislány szinészné szeretne lenni. Haját igyekszik úgy fésülni, mint a legutúbbi filmjében a hires szép szinészné. Szenvedélyesen gyűjti a szinészképeket, kissé irigykedve gondol arra, hogy lám, egyeseknek milyen jó, s elhatározza, ha leérettségizik vagy szinészné lesz, vagy semmi. Az évekkel aztán szép lassan elmúlik ez az álom is, és a hajdani filmcslllag-jelöltbél kiváló mérnök, jó pedagógus lesz, s mosolyogva gondol vissza a kislányok ábrádjaira. Igen. a színház, és különösen film vonzza az embereket, s legtöbbjük csupán könnyé kereseti lehetőséget, gondtalan megélhetést, csillogást, népszerűséget lát benne. Nos, ezeket és a hasonlóan gondolkodókat kéne egyszer elvinni, nézzék meg, mennyi verejték s munka, türelem, hozzáértés, hlvatásszeretet árán készül a film. Milyen komoly felkészültséggel kell bírnia a rendezőnek, operatőröknek, színészeknek egyaránt. A színésznek az elismerésért keményen meg kell küzdenie. A bratlslaval filmstúdióban új szlovák film forgatását kezdik — hallottam meg valahol — Barabás, akit az olvasók bizonyára ismernek az Ének a szürke galambról című filmjéről — a rendezője. Az elátkozott várkastélyba könnyebb bejutni, mint a filmstúdióba, gondoltam szomorúan, mikor jón Svlkruha, a film gyártásvezetője csak nagynehezen volt hajlandó beengedni a rendezőhöz, mivel „az most próbál“ — mondta — „és nem szabad őt zavarni“. Hosszas könyörgés és rimánkodás után végre eljutottam a műterembe. Furcsa kép tárult elém: Kórházi szobában fiatal fiú fekszik az ágyon, gerinctöréssel. Agya mellett hasonló korú fiú ül, kezében befőttesüveget szorongat „Apa küldte — szól halkan —, nem találtunk otthon mást.“ Az ablakon besüt a reggeli nap. A fiú az üveget lassú mozdulattal az éjjeliszekrényre helyezi. — Nem jó, kérem, mégegyszer — hasit a kórházi csendbe egy hang, a rendező hangja. £s most bocsásson meg az olvasó, ha széttépem az illúzióit. A kórházi szoba nem valódi, a műterem egyik sarkát „építették“ azzá, a reggeli napot csupán egy reflektor helyettesíti és az ágyban fekvő fiú makkegészséges. Minderre csak azért volt szükség, mert ők ketten lesznek a film főszereplői. Két felvétel szünetében akad néhány perc, hogy megkérjem Stanislav Barabáít, beszéljen új filmjéről. — Sokat nem mondhatok róla. Annyit azonban elárulhatok, hogy Kákoi és Novotny novellája alapján. irtuk meg a forgatókönyvet: a két szerző és én. lómagam most fejeztem be a technikai forgatókönyvet, most folyik a szereplők kiválogatása. A film ideiglenes cime az Angelos-trló. A cirkusz világát matatja be a maga valóságában. Ez esetben nem szokványos clrkuszfllmról van szó; ez a két fiú, akiket felvétel közben látott, a Frantläek Janeéek és Ján Kayser, a két testvér filmben testvérek, s apjukkal együtt van egy közös számuk a cirkuszban, az Angelos-trló. Közben az egyik testvérnek eltörik a gerince, és itt kezdődik a film. Arról szól, miképp esik szét ez az „artista dinasztia“. Mielőtt munkához láttam, meglátogattam néhány cirkuszt, az International-társulattal például tizenöt napot töltöttem. Velük együtt éltem, alaposan meg akartam ismerni a cirkusz életét. Különös élet ez. . . Szerintem a cirkusz kapocs a múlt és a jelen között. Ha egy artista öregedni kezd, számára ez valóságos tragédia. Valamennyien megszállottjai szakmájuknak. Ez az alapgondolata új filmemnek is; bemutatni a cirkuszt, az artisták belső életét. — Kik játsszák a főszerepeket? — Kivételesen nem színészek. Az a véleméneym, hogy jobban fogja eljátszani a szerepét egy valódi artista, a rendezőnek is könnyebb a munkája a nem színészekkel. A két testvér szerepében Frantliek janeéeket és Ián Kaysert, az apa szerepében Ián Lagront láthatja majd a közönség. Mindhárman artisták. — Mikor láthatják nézőink a filmet? — Előreláthatóan júliusban vagy augusztusban kerül bemutatásra. Változik a szin, újabb jelenet forgatására készülnek. A mennyezetről lámpák függnek, az operatőr — Karol Krika — beállítja a kamerát, a rendező csendet kér, az ajtó fölött klgyúl a tllost jelző lámpa. — Vigyázatl Élesre megyünkl — szól a rendező. Elül a zaj, csak a felvevőgép búgása hallatszik. Ott benn, három ember tragédiája játszódik le . . . KOPASZ CSILLA Két felvétel között (Anton Podstrasky fclv.) Az Angelos-trlő legidősebb tagja, az apa — Ján Lagron Stanislav Barabás, a rendező és ]án Lagron Az operatőr — Karol KrSka (a kép baloldalán) Az Angelos-lrió szétesik
