A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-12-09 / 49. szám

» / ameiyeKei j kimondani A Két szerkesztősége az itt közölt Írást vitaindító cikknek szánja. A vitától az aláb­bi kérdések tisztázását várjuk: 1. Hogyan lehetne nagyobb aktivitásra serkenteni a Csemadok-szervezeteket, tagsá­gukat és funkcionáriusait, érdekeltebbé tenni a legszélesebb tömegeket a kultúra terjesztésében? 2. Hogyan lehetne lehetőségeinkkel fokozottabb mértékben élni, a nagy befektetések­kel és társadalmi munkával felépített művelődési házainkat teljesen kihasználni? 3. Kielégítik-e a növekvő igényeket, és mennyiben befolyásolják, irányítják az új szo­cialista irodalmi Ízlés kialakulását falusi és városi népkönyvtáraink? 4. Műkedvelő csoportjaink kapnak-e elegendő és tartalmilag megfelelő anyagot? Ho­gyan segíti a televízió a népnevelő munkát? 5. A filmkölcsönző központok ellátják-e színvonalas filmekkel a falusi és városi mű­velődési otthonainkat? A vitában konkrét elemzésekre, helyzetekből kiinduló elmélyült Írásokra gondo­lunk. Várjuk a hozzászólásokat! így tél elején, a megújuló kulturmunkák Ideijén mindig lelkesítő gondolatok fészke lesz az agyam és a szívem. Nagy 'készülő­dés és nekilendülés hoz Izgalomba. Azt re­mélem, hogy egyre több lélek tárul ki a kultúra világossága felé, és egyre főbb megértő szív melegszik át annak a mécses­nek a lángjától, amelyet én hordozok. Ha Ilyenkor a Csemadok leveleit hozza a postás, még Inkább fokozódik az Izgalom: Indulnom kell talán valamerre: s indulók. A pártdokumentum szellemében Indul­tunk ez év őszén nagy célkitűzéseink felé. Tervék és vágyak, lehetőségek és .feladatoki Irányelveket róttunk papírra. S a szavak, amelyeket fáj kimondani most égetik a számat, égetik a szivemet is, mert a meg­hívottak 'közül az Ilyen megbeszélésekre rendszerint csak nagyon kevés jön el. Hár­man, négyen állunk meg csüggedten a hosszú asztal mellett, elkomorult ábrázat­­tal, s szorongva lessük az ajtót, jön-e még valaki ? S szorítja a szivemet valami kegyetlen érzés, őnkénytelenül felötlik a kérdés: mi van még fontosabb ma a kultúránál? Mi elöbbrevaló ennél a megbeszélésnél annak az embernek a számára, akibe a Csema­­dok-tagság megválasztásával a bizalmát helyezte. Tolvaj Bertalan idézetét kell megismétel­nem. Fábry Zoltántól veszi át a gyönyörű gondolatot: „Az ember nagyságát és törpeségét, bá­torságát és gyávaságát, a kultúrához való viszonyában mérhetjük le a legfontósab­­ban.” S ha lemérjük, meg kell állapítanunk, hogy a törpeséghez állunk közelebb. Né­hány év alatt a tudomány és technika óriási mértékben fejlődött az ember tehet­sége folytán. Én azonban a faluról szólok. A falu népe is felszínre parittyáz olykor káprázatos tehetségeket, de ez még elenyésző száza­léka a még mindig hajnaltól késő estig dolgozó szövetkezeti parasztságnak. Ma még nem fut párhuzamosan a falu és a város szellemi élete. A föld nagyon magához húzza azt, aki a szivével hajol föléje, s annyira megfárasztja, hogy csak ilyenkor, a nagy betakarítás után, tél felé pihenheti ki magát, s gondolhat szellemi felfrissülésre. De vajon gondol-e? Kénye­lembe helyezkedve a televízió előtt vagy a rádió mellett, gondol-e egyébre, mint arra, hogy szórakozva pihen? Mi, akik a gondolat szolgálatába szegődtünk, úgy mondjuk, hogy szórakozva tanuljunk. Igen, nekünk kell most meghódítanunk azt a ma - gaslatot, ahol a szellemiekben megizmosod­hatunk ... A tudás hatalom. Igaz, régi közmondás ez, s örökérvényű. Ki ne szeretne korával együtt emelkedni. Dúsabb termést nevelni, mint az apja, vagy az öregapja? Az erő­sebbtől fél a gyengébb, s célját az okosabb könnyebben eléri, mint a tudatlan. 20 Világos és egyszerű megfogalmazása mindez annak, hogy tudásban kell erősekké válnunk. Okszerű és tervszerű gazdálkodás­sal érhetjük el csupán azokat a merész gazdasági és más vonatkozású céljainkat, amelyeket a pártdokumentum Ismertet. A tervszerű gazdálkodást azonban csak képzett szakemberekkel valósíthatjuk meg. Aki a tudást, a kultúra útját lebecsüli — bár tudákosnak mutatja magát, de soha könyvet nem vesz a kezébe — az rövid idő múlva szégyenkezve félreáll. Számos példa van már eddig is erre. Ismerek szövetkezeti vezetőt, aki azt a kijelentést kockáztatta meg előttem, hogy a Csemadok-tagdíjon vehet egy főidecit, s ő inkább a földednél marad. S ma sem Csemadok-tag. Ez még nem bosszantana, de az már bosszant, hogy újságra vagy könyvre egyetlen fillért sem hajlandó ál­dozni, s minden szabad idejét a vendéglő­ben tölti. Sajnos, sok még az ilyen ember. Nagy a hangjuk, vezetők és félünk tőlük. Szavak, amelyeket fáj kimondani. Az ilyen emberek kerékkötői sok egész­­céges gondolatnak. Sokszor önkényesek, erélyesek, s ha kel'l, s ha bebizonyosult tehetetlenségük, tudatlanságuk: tüzet fúj­nak és megtramodnak ... Pedig szeretik élvezni a szépet és mind­azt, amit számunkra a tudás révén juttat a társadalom. Ezért a társadalomért azon­ban dolgozni nemcsak két kézzel lehet, hanem szívvel és aggyal, s főképp okos­sággal. Mit is akarunk mi ezzel a nagy okos­sággal? A műveltséggel? Nem többet és nem kevesebb, mint a föld minden embe­rének boldogulást és boldogságot. Örömet ős békességet. Megértést és szeretetet. S ez nagyon sok, ezt csak nagyon nagy tu­dással, egymás tökéletes megértésével ér­hetjük el. Boldogulni és boldognak lenni. Ha én valakit sírni látok — nem tudok boldog lenni. Ha szomorúság mélységeit panaszolják a rég lobogó fényű szemek — ón szorongást érzek. Én csak a mások örömein keresztül tu­dok örülni, a mások sikerein felbuzdulva tudok lelkesedni, és a nagy emberi közös­ség hitével tudok bízni mindenben ami a békét, a holnap ragyogását sugározza éle­tünk egére. Nincs tehát egyéni érdek, csak közösségi érdek van, ami ösztönöz, ami előre hajt. Nép van és nemzetek vannak, akik közö­sen küzdenek egy nagyon nagy cél érdeké­ben: az örök béke és tartalmasabb élet szépségéért. A kultúrával mi ezt akarjuk mielőbb el­érni. Segíts a nagy munkában, hogy a szava­kat, amelyek fájnak, ne kelljen mégegy­­szer kimondani. CSONTOS VILMOS Mitala írért tanítónő a törnöd kul­turális élet központi alakja. A fiatal, szelíd, de nagy energiájú, mozgékony lány nevéhez már nem egy sikeres rendezvény fűződik. Legutoljára a .flyole hold föld”-et és a „Bolondos vasárnap”-ot tanította be. Az utóbbi­ban amellett, hogy 6 rendezte, ö ala­kította a főszerepet is, 0 Intézte a pénz-dolgokat, sminkelte a szereplő­ket és festette a színfalakat Is. Ka­rácsony és újév között akarják átad­ni az új, ötszáz férőhelyes művelő­dési otthont. Az ünnepélyes, műsorral tarkított átadásnál Mitala Irénék Is ott lesznek. A tizenhat tagú kultúr­­csoport esztrádmüsort tervez. A mű­sor másik részét a szlovák színjátszó­kor adja. Tornác egyébként arról ne­vezetes, hogy ott minden ember fo­lyékonyan beszél szlovákul Is és ma­gyarul is. — A magyar csoport leg­aktívabb tagja lrénkén kívül Miskol­cit József. A képünkön őket látjuk, amtnt a műsor összeállítását beszélik meg. A rimaszombati Irodalmi színpad nüsoros estlei egyben „könyvnapok’ s. A nézők a helyszínen megkaphat­­ák a színre vitt szerzők fontosabb nüvelt. így lesz az irodalmi színpad 'dióban „irodalmi”, az Irodalom, a •önyv népszerűsítését szolgáló újsze­­ű eszköz. Képünkön Plácska Zsu­­sanna és Králtk Katalin „kőnyváru­­■ok’\ Szöveg: tő

Next

/
Thumbnails
Contents