A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-12-09 / 49. szám
Valda Blunova (Szovjetunió): Fürdő nő (samott) NAGY LÁSZLÓ: Az örök hiány köszörűjén Az örök hiány köszörűién tündökletesre élezett pengét csókollak meg a hűségesek. Műben az embert megünnepellek. Szép s veszedelmes igazságát tudni kell egyre szerelmesebben, tövéből sír a csillagokig árván a megcsalt szerelem s szellem. Jaj annak, aki gyönyörűt vár, szabad levegőt őrülten áhít: szétdobáltc a vonatkerék, akár a gyöngyöt, szép csigolyáit. Makacs fia a mosónőnek nyurgán a semmi partjain állott s amit ott vágyva fölfedezett: magába ölte az újabb világot. Cammog az idő, de a nemrég halálba fekvő konok önkéntes apánk lett s kívánt több szerencsét borzas kölykei önérzetéhez. Azt üzeni, hogy szeretni kell, s bűvölő szája el sose halkul. Szíved köré a szerétéiért ő a végtelent köti jutalmul. 1955. József Attila, a nagy magyar proletárköltő halálának 25. évfordulója alkalmából közöljük e verset. Köznapi gondok A vezetőkről és a vezetésről Szokatlan formája lesz ennek a cikknek. Az írója most háttérbe vonul, és egy másik szerzőt helyez előtérbe, aki a csehszlovákiai magyar olvasó előtt ugyan még alig ismert, de megérdemli, hogy felfigyeljünk rá. Erre különben a Barátsági Hónap erkölcsileg kötelez is bennünket. Kozsevnyikov szovjet íróról van szó, aki a Bemutatom Baluievet című könyvében a vezető poszton álló ember magatartásának kérdését s a vezetés problémáit boncolgatja. Ogy hiszem, ez hazai gond is, minket is érint, sőt: mindenkit érint, hiszen a helyi nemzeti bizottságoktól kezdve a vállalati igazgatókon keresztül a minisztériumokig a vezető emberek elég nagy számával találkozunk, s bizony, nemegyszer sok „hétköznapi gondot“ is okoznak nekünk. Vezetőink magatartása, az alkalmazottakhoz való viszonya, munkamódszerük stb. naponta gyakori beszédtéma. Szó volt róla a kongresszus előtti vitában, és szó lesz róla a kongresszuson is. Milyen tulajdonságokkal rendelkezzen egy vezető, állásban levő -Személy? Adjon erre választ maga az említett könyv szerzője, Kozsevnyikov. (Én most elhalgatok, ami azonban nem azt jelenti, hogy nem értek egyet a szerzővel; ha így volna, nem igyekezném közölni ezeket a gondolatokat!) Most tehát csak idézni fogok. Kommentár nélkül. „Ahhoz, hogy valaki másokat vezessen, nemcsak jellemben, hanem tudásban is fölöttük kell állnia.“ „Akadnak a gazdasági vezetők között olyan polgártársak, akik nem csupán szakmai felkészültségük, hanem lelki tulajdonságaik folytán sem alkalmasak tisztségükre. Az a véleményem, sői meggyőződésem, hogy az ember életének legfontosabb és legfelelősségteljesebb pillanata az, amikor egyszeriben a hatalmat kapja, jogot kap, hogy parancsoljon más embereknek. S ez a legnagyobb próba is. Nem mindenki állja ki:“ „Azelőtt a vezető hogyan beszélt a sok ezres kollektívával? Felállt egy üres hordóra és szónokolt. Most pedig? ... Az emberrel le kell ülni az exkavátor hágcsójára, hogy úgyszólván a földtől egy magasságban legyenek, rá kell gyújtani, és merőn a szemébe nézve, elbeszélgetni vele, mint ember az emberrel, s bensőséges szavakat találni, amelyek megfelelnek az új történelmi viszonyoknak és az új vezetési módszereknek.“ „Manapság szükségessé vált az egyénenkénti, a négyszemközti vezetés. S minél jobban kifürkészte a vezető az emberek lelki alkatának sajátosságait, megragadta az eltérő vonásokat, megismerte életük apró részleteit — annál könnyebben sikerült szót értenie az emberekkel, tekintélyt és tiszteletet kivívnia.“ „Ha új gépeket kapok, mindenki rohan, hogy megnézze, kipróbálja, megismerje, nehogy valamilyen hibás gépezetet sózzanak ránk. Nem bíznak a gyár kísérőlevelében, hiába van rajta a MEO valamennyi pecsétje és aláírása, és én helyeslem az efféle gyanakvást. Amikor viszont új embert vesznek fel, jóformán még a szeme közé sem néznek, csak papírjait vizsgálgatják. Ez az ember pedig parancsol a gépnek, tőle függ a gép. Lám, milyen fura dolog. Az embernek alárendelt tárgy lránt óriási figyelmet tanúsítunk, viszont a tárgy gazdája iránt, akitől az függ, nem tanúsítunk kellő tiszteletet. — Amikor valaki munkába áll, ez mindig történelmi jelentőségű esemény az életében, és mi kötelesek vagyunk emlékezetessé tenni.“ Balujev, a könyv főhőse ilyen vezető. Gondolatvilágát, életfelfogását nagyszerűen jellemzi még az alább közölt néhány idézet: „Az embert abból lehet megítélni, hogyan dolgozik. A mi társadalmunkban ez a leghelyesebb mércéje a közszellemnek, az erkölcsiségnek és minden másnak. Valamennyien jobban akarunk élni, azt akarjuk, hogy az anyagi feltételek összhangban legyenek szükségleteinkkel. És bármilyen tehetséged van is az egyéni jóléthez, egymagad, az egész ország segítsége nélkül nem tudod megjavítani az életedet — hacsak nem vagy szélhámos. Mindannyian kölcsönösen függünk egymástól. És ezt mindenkinek át kell éreznie, s kímélnie minden embert, önmaga számára, mert mindenki mindenkiért dolgozik, és mindenki mindenben érdekelt. És ebből az a tanulság hogy minden egyes ember erkölcsiségétől függ az én anyagi jólétem, boldogulásom. Tehát úgy küzdj minden egyes emberért, mint a saját boldogságodért!“ „Az egyén tehetségét ne személyes tulajdonnak, hanem népi tulajdonnak tekintsék!“ Egyelőre ennyit. Kommentár nélkül. Azt rábízom az olvasóra. TOLVAJ BERTALAN
