A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-12-02 / 48. szám
Milyen Kelt Handlován ji legyen az ember ? Elmondja Hegedűs Sándor Ne haragudjanak, hogy csak most, tizenkettő után bújok ki az ágyból, de éjszakás voltam. Este hattól reggel hatig harcoltam bányásztársaimmal a víz ellen. Szakaszunkon az egyik falat teljesen elöntötte, és olyan erővel, hogy csak menekülni tudtunk. A gépeket már kihoztuk, negyven métert hátráltunk és új, emelkedő folyosót vágtunk, hogy a széntejtés tervét egyenletesen teljesíthessük, s év végéig a víz okozta lemaradást Is behozhassuk. Négyen voltunk lent háromszáz méter mélységben: Kordlk Jóska, Németh Ferenc, Gafal Mihály és én. Üertfk Peter üzemvezető engem, a húsz tagú karbantartó csoport vezetőjét bízott meg! a javítási munkákkal, s megvallom, nem is tudom hogyan kezdek munkához, ha nem siet segítségemre Chudfn Mihály bányásztársam, ha nem dugjuk össze hirtelen a fejünket, hogy közös erőfeszítéssel a legrövidebb időn belüli kitaláljuk, hogyan szökhetünk meg a víz elől, hogyan vághatunk új folyosót a folyamatos fejtés biztosítására. A bajba Jutott csoport tizennyolc tagú volt, s nyolc órai teljesítménye elérte a 180—200 csillét.. . Már rendben van minden, a fejtés normális, s akik legjobban örülnek, az a két legidősebb bányász: Mihály és Jómagam, ö tizenkettő, én tizenhat esztendeje dolgozom a föld gyomrában. Legmegszokottabb munkaszerszámom a kalapács. Nélküle egy lépést sem tudok tenni. Leghatalmasabb erőnk, tervteljesítésűnk legbiztosabb előfeltétele: barátságiunk, egyetértésünk és kölcsönös segíteniakarásnnk. Persze, ez neóicsak ránk, hanem minden bányásztársunkra vonatkozik, hiszen egy fecske nem csinál nyarat sehol, a bányászatban meg különösen nem ... A felhívásból olvastam, hogy a ml társadalmunkban ember az embernek elvtársa, barátja, segítőtársa legyen munkahelyeinken. Hát engem nagyon fellelkesltett ez a néhány sori Mert én eddig is S$y képzeltem el az egyénhez és a kollektívához való viszonyt. A mi szakaszunkon olyan az összhang a tíz lakatos és a tíz villanyszerelő között, hogy öröm Ilyen kollektívában élni, dolgozni. Példát mondok: a XII. pártkongresszus tiszteletére felajánlottuk, hogy egy százalékra csökkentjük a műszaki hibákat. (Két és fél, három százalék az engedélyezett). Nos, nem kell magyaráznom, hogy ilyen felajánlást csak olyan kollektíva tehet, amelynek minden tagja egy nézeten vanl Ne értsen félre . . . Nemcsak közöttünk, karbantartók között van meg a Jó összhang. Ml együtt élünk a falasokkal és az elővájárokkal is. Nemrégiben folyosóvágás után Jön utánam Slézlk Mihály vájár — tíz éve dolgozik bányában és harmincnyolc éves lehet — hogy cslllefelvonó villanymotort szereljek be neki. Még csak pedzette, mit akar, s én már tudtam, miről van szó. Messze kell Járnia a csillével. Gyorsítani szeretné a szállltástl . . . Azonnal beszereltem a motort, és az eredmény? Három méter folyosó helyett huszonnégy óra alatt 3,5-métert vágnak. Érdekes a bánya és szenvedély, a munka a föld gyomrában. Mikor idejöttem, még kézzel fejtettek, ma meg már kombájnnal dolgozupk, és a fejtett szén 80 százaléka lapát nélkül kerül ki a bányából. Sokszor mondom a feleségemnek: — Hallod-e asszony, annyira megszerettem a bányamunkát, hogy nem cserélném fel semmivel. Életem megszokott rendjébe tartoznak az éjjel-nappal felettem vándqrló csillék, a mélységbe zuhanó felvonókasok, a szállltókötelek, a szállító és vlllanyszekrények. No, még a bányászok, akikkel naponta találkozom lent a bányában vagy a felszínen 18 esztendeje. Egymás tekintetéből, arcából, gondolataiból, olvasunk, annyira Ismerjük egymást. Állíthatom, hogy az ember nemcsak a munkahelyén szorul társa segítségére, hanem a magánéletében Is. Ismerek egy fiút, jóravaló gyerek. Rákapott az ivásra. Bányaiskolát végzett s fizetéskor egy liter vodka meg sem kottyant neki. No, ez így nem lesz Jó. Sokszor elhívtam hozzánk, látta, hogyan élünk, meg beszéltem Is neki, mert nem Igaz, hogy az emberrel nem lehet beszélni, s a fiú megváltozott, felhagyott az ivássall Én nem vagyok párttag, de azt gondolom, hogy munkám sikere elképzelhetetlen munkatársaim, barátaim segítsége nélkül. És fordítva is igaz ugyanez! ... Negyvenhárom éves vagyok, kitanult lakatos, az oroszkai cukorgyárból Jöttem a bányába, s még mindig ‘úgy érzem, hogy rámfér a tanulás. A Technika Házát buzgón látogatom. Mert ugye, a lapáthoz nem kellett szakismeret, de a kombájnhoz káli. Nem azért, hogly csak magam vegyem hasznát. A bányába mindig jönnek újak, aztán tanítani kell őket. Hogy is szól a felhívásnak az a része, hogy ember az embernek elvtársa, barátja, segítője . . . Nagyon tetszik ez nekem. Egyszer meg is fogtam a tollat, hogy valamelyik lapnak Írok erről, de nem megy már nekem a fogalmazás. A tollszár könnyű — nem kalapácsi —, reszket a kezem. MÄCS JÓZSEF Az utúbbi időben olvasóink közül sokan fordulnak hozzánk különféle kérdésekkel. Ezért szerkesztőségünk úgy döntött, hogy a legérdekesebb és a legközérdekűbb kérdésekre hetente válaszol. Kovács László kassai olvasónk a Szovjetunióban fellőtt Mars 1-el kapcsolatos kérdésének megválaszolásával nyitjuk meg a rovatot. Barabasov akadémikus a Pravdának és a szovjet rádiónak adott nyilatkozatában hangsúlyozza: ......... meggyőződésem, begy ez a kísérlet bebizonyítja majd az élet Jelenlétét a Marson.“ A szovjet tudós, aki évtizedek óta a bolygó felületéaek kutatásával foglalkozik, legntőbbl kísérleteire hivatkozva, többek között a következőket Írja: ,,A legfontosabb feladatok egyike, az úgynevezett „Mars-tengerek“ sajátosságainak megállapítása. Egyesek úgy vélik, hogy ezek olyan területek, ahol helyenként valamilyen növényzet van. Ezek az úgynevezett tengerek vöröses színűek, de — ami különösen érdekes — egyes körzetekben a színezet évszakonként zöldesre, barnára vagy szürkére vélik. Mindez kétségtelenül valamiféle növényi élet jelenlétére matat. Ha a „Mars-tengereket“ — nem tültené ki növényzet — hangsúlyozza a szovjet tüdős —, a Mars-beli „sivatagok“ sárga pora gyorsan elfedné azokat, és színék azonos lonne a sivatagos szárazföldekével. Ezt bizonyítják egyébként Slnton amerikai csillagász megfigyelései Is. Az amerikai professzor, aki 200 hüvelyk átmérőjű refraktorral kutatta a Mars színképének infravörös területét, szerves moleknléktúi származó sngárelnyelési vonalakat táléit. Ez is arra mutat, hogy joggal feltételezhetjük: szerves életet találunk a Marson." A Mars élővilágának kutatásával kap* csolatban Sáronov professzor Ismerteti a szovjet tudósok között legutóbb errél lefolyt viták eredményét. Megállapítja, a tudósok egy csoportja úgy véli, hogy a Marson a jelenlegi teltételek mellett nem lehetséges semmiféle magasabb foké szerves élet. E nézeteknek azonban nagyon erős ellenzékük van. Sok tudós azt a nézetet válljc, hogy feltétlenül tekintetbe kell venni az élő szervezetek maximális, csaknem korlátlan alkalmazkodási képességét, ezért lehetséges, hogy a Marson a szerves életnek sokrétű, változatos formái léteznek. Végül a tudósok egy kis része, épp a fenti tételből kiindulva és azt továbbfejlesztve, azt vallja, bogy bizonyos fajta ártalmas lények ts élhetnek ilyen kürülmények között. (E nézet hívei közé tartozik a legismertebb szovjet természettüdősök egyike, Kolmogorov akadémikus la. Szerinte túlságosan földi kategóriákban gondolkodunk, amikor azt képzeljük, hogy minden értelmes lény feltétlenül emberhez hasonló formájú. Holott létezhetnek egészen más alkatú, méretű, fizikai berendezésű értelmes lények ts.) Szokolova, a fotoszintézis Ismert szovjet kutatója ehhez kapcsolódva rádiónyilatkozatban rámutat: „.. . ha a fényképek z azok továbbítása sikerűi, lényegében választ kaphatnak olyan kérdésekre, amelyek egyidősek a modern csillagászattal.“ A fényképek fis rádiójelek tovébbltéza, ez minden eddigi kísérlet Achi’les-sar ka. A kommentátorok emlékezhetnek arra, hogy a Venns irányéban sikerrel felbocsátott szovjet rakéta sorséról csak azért nem tudhattunk meg mindent, mert az óriási távolság meghlús'otta a rádiéösszeköttetést. Az új, a korábbi tapasztalatok alapján tökéletesitett vevőberendezésekre, amelyek a különleges mérőközpon ban és a távolsági kozmikus irányító központban működnek, óriási feladat vár. Hiszen — mint a tudások rámutatták —, a legfontosabb adatokat az úráilomás éppen akkor fogja sugározni, a földi rádiójelre éppen akkor kall a fényképező és egyéb berendezéseket bekapcsolni, amikor ai űrál'omás eljutott pályájának legtávolábbi pontjára.
