A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-11-18 / 46. szám
met kerestem... Tudtam, hogy van még — Igazad van. a tubusban. Észrevettem Mariánt... Biz- Deler megőrült. Ha az tosra vette, hogy nem vagyok otthon, asszony igazat adott neki, mert amikor beléptem a fürdőszobába, mindig erősebbnek, szükborzasztóan megijedt... Azt nem is le- ségesebbnek érezte magát hét... nem lehet kimondani, hogy... Sohasem okozott gyöhogy... mennyire megijedt... szóval, nyörűséget neki, ha cikké - majdnem felordított... Hallottál ilyet! ről elismerően nyilatkoz- Képzeldl A kád szélén ült, borotva volt tak az értekezleteken, ane kezében és borzasztóak voltak a sze- nak sem örült különösmei. Iszonyú volt a tekintete! Rögtön képpen, ha ismerősei a ritudtam, hogy csinálni akart magával va- portjait dicsérték. A bollamit! Rögtön... abban a pillanatban, dogság érzését — mely ahogy megláttam a szemét és a ... és a nála közvetlenül azzal a borotvát, nyakam tettem volna rá, hogy meggyőződéssel függött csinálni akar magával valamit! Nem tu- össze, hogy hasznos cseledod elképzelni, mennyire megijedtem!... kedetet hajtott végre — Állandóan rettegek----Tudod, hogy Ma- csak jana tudta felébreszrián az utóbbi időben ... olyan ... olyan teni lelkében. Jana, akit különösen viselkedik... Egészen oda va- szeretett és gyűlölt; ezért gyök... karolta fel annyira az Az asszony izgatott szavai vádnak tűn- „igazad van” mondat, tek a férfi előtt, ám nem azáltal, amit az mely a legnagyobb dicséasszony tanácstalansága mondhatott volna, rét volt számára, részben mely most annyira hasonlított a kéréshez, talán azért is, mert váratde amelyet titkolni igyekezett. Megfigyel- lenül s a legjobbkor jött. te, mennyire lesi az asszony az arckifeje- Vágy gyűlt benne, hogy zését, mennyire várja válaszát, s úgy megköszönje az asszonyérezte, elégtételt kapott, kellemes volt nak az „igazad van”-t s számára, hogy Jana megtört s utána jött, azt, hogy a két szót lehajeszébe jutott, hogy eddig egyszer sem tott fejjel, tágranyílt szemkereste fel, hogy a fiúról beszéljen vele. mel suttogta el. Abban a Az asszony jelenlétét nem csupán egy pillanatban nyíltnak és találkozásnak vette, melyre szükség volt, alázatosnak látta a felesémert rendezni kellett Mariánnak az élet- gét, hozzáférlietőnek és hez való viszonyát, hanem úgy fogta fel, szelídnek, odaadónak és sebezhetőnek, mint az asszony békülési vágyát, s azt Ilyennek tűnt az asszony, s ismét eszébe hitte, mégis legyőzte, hiszen Jana hajlan- jutott az az idő, mikor a teste lüktetését dó tanácskozni vele, meg akarja hallgat- hallgatta, melyben Mariánt hordta, ni, a megjegyzéseit, tanácsot kér s kész — Ne haragudj Jana — mondta fojtott elfogadni ajánlatait. hangon. — Néhányszor úgy viselkedtem — Nézd — mondta — elgondolkozva — veled szemben, mint egy félkegyelmű... előttem elejétől fogva világos, hogy már Ne haragudj. régen beszélnünk kellett volna erről ... Az asszony sóhajtott, és szomorkásán — Cigarettát vett ki a zsebéből s élénkeb- elmosolyodott. Megsimogatta a férfi ujjait, ben folytatta. — Már régen beszélhettünk — Hagyjuk ezt most! — mondta s revolna Mariánról... De ha úgy gondolod, megett a hangja. Csinálnunk kell valamit hogy a te nevelésed a legjobb... hát a gyerekkel... Mondd, kérlek... tessék... — Az utolsó szavakat gyorsab- A szavába vágott: ban és hevesebben mondta ki, mint sze- — Minden attól függ, meg tudja-e szerette volna. S akarata ellenére kissé ismét rezni a bizalmát... Tudod, mi jár az elmosolyodott. Lassan és megfontoltan eszemben? Nincs szüksége valamire? beszélt tovább: — Világos, hogy nem je- Például korcsolyára. Vagy egy viharkalentünk támaszt Marián számára... he- bátra. Nem vágyik új viharkabátra? Te lyesebben: nem lát támaszt bennünk, mégis gyakrabban érintkezel vele! Érted? amelytől segítséget várhatna; és nemcsak ^8nn' hell neki valami olyasmit, amire támaszt nem lát! Trkintélyt sem! De a éPP®n szüksége van, még akkor is, ha tekintélv és támasz ebben az esetben' Sokba kerulne- Utána PedlS • • • azontekmteiy es támasz ebben az esetben nal a vasár]as után eiVisszük vacsorázni. egyet jelent! Az ilyen esetekben a két gs úgy kell kezelnünk, mintha felnőtt fogalom feltétlenül egyet jelent. Egészen volna... szóval mintha egyenrangú volvilágos, hogy Marián nem vesz komolyan na, érted? Ogy kezeljük majd, mint egy bennünket... Erről van szó, ez a dolog partnert... Hagyni kell, hogy kezdeméveleje... Ha pénzre van szüksége, önál- nyezz,en, hogy esetleg megjavítsa az lóan bejön érte, de csupán a pénzért! eszünket.. . Autókra tereljük majd a Érted ezt? Minden kommentár nélkül sz*{ • • • «W motorokra. Szóval úgy be. . , ..... .. ... . . szelgetunk, hogy bekapcsolódhassák a tárpénzt akar, kísérő szöveg nélkül, mmden salg|sba! _ A föpincér felfi for. nélkül! Én értem a dolgot: nem lát ben- (jult. — Jana, megiszunk egy vermutot? nünk semmit a pénzen kívül... Hol egy- Az asszony bólintott s megismételte! másnak, hol egymás ellen éltünkl Sohasem szórakoztunk külön Mariánnal. Ezért egyáltalán ne csodálkozz, ha anyádat jobban szereti, mint bennünket... Utóvégre csaknem hatéves koráig nála lakott ... Csodálom, hogy illúzióid vannak! — Két Vermutot. Ujjaik összefonódtak. — Tudod, mit? — szólalt meg az aszszony. — Hazafelé májat veszek... Megcsinálom otthon, jó? A férfi bólintott. Hirtelen, de csupán TVTagabiztosnak és Ítélőképesnek érez- egy pillanatra furcsának tűnt előtte, hogy te magát, s az volt az érzése, hogy ilyen váratlanul kibékült az asszonnyal, Jana talán már megbánta lekicsinylő ki- 'T’axiért telefonáltak a kávéházból, jelentéseit, és sértéseit, melyekkel éveken A Mire Jana bevásárolt, leszállt az keresztül elhalmozta, s komolyan foglal- este. Mariánt nem találták otthon, koztatja viszonyuk rendezésének gondola- Kettesben vacsoráztak. Fiuknak hideg ta. Jana azon tűnődött, hogy Deler esetleg vacsorát készítettek s bevonultak a hácsakugyan meg akarja változtatni a hozzá lóba. Később, fürdés után, egy üveg bort való viszonyát, s a gúnyolódást és bekép- vettek elő. Beszélgettek, iszogattak, zeltséget körültekintéssel, a megértés — Emlékszel a podbrezovai közös riszándékával és bizalommal cseréli fel. portunkra? Mikor letört a cipőd sarka? Csupán ezért suttogta: — kérdezte a férfi nevetve. — A fekete-SZABÖ ERZSÉBET RAJZA piros körömcipő volt raj.tad... Na ... tu-i dód melyik ... Felesége bólintott és hozzátette: — Nem a fekete-piros volt! A masnis, amin kapocs van ... Meggyújtotta az asszony cigarettáját. — Tudod, akkor is olyan nagyszerűen éreztem magam, mint most. — Nagyszerűen érzed magad? — kér-: dezte az asszony szintén mosolyogva s megsimogatta férje arcát. — Borotválkoz-, nőd kellene, szúr a szakállad. — Hozzá-i simult. A férfi megcsókolta. — Akkor először beszéltünk arról, hogy megírjuk azt a darabot... — mondta lágyan, szinte hízelegve. — A felkelésről és arról, az őrnagyról, aki agyonlövette magát, hogy megmentse a vasutasokat... Húzd lejjebb a lámpaernyőt, nem érem el... Az asszony megfordította a lámpáéra nyőt. A férfi átfogta a derekát. — Már régen el akartam mondani, ho-: gyan képzelem . .. Tudod, az első felvonás azzal kezdődhetne ... Nem fejezhette be, mert egyszerre ki-: nyílt az ajtó. Megpillantották Mariánt, nem köszönt, némán állt a küszöbön. — Ott a pástétom — mondta Jana előzékenyen. — Hol csavarogtál? Ott van a pástétom, vedd ki a vajat és a sajtot a hűtőből Ha mustár kell, vagy ... paprika, az alsó polcon van a kamrában... Mi már alszunk, Marián. — Majd holnap beszélgetünk — mondta Deler. Marián sarkon fordult. — .. szakát — mormogta, s be sem ment a konyhába. Belépett a szobá-. jába, sötétben kinyitotta az erkélyajtót. Megállt az erkélyen. Belemeredt a fagyos sötétségbe. Ma csókolt először lányt. Csak a kezét csókolta meg egy sovány, barna lánynak, aki a politechnika-órán elárulta neki, hogy a szülei nem élnek együtt. Eszébe jutott az a perc, amikor a lány kitépte magát a kezéből, s ő egyedül ment tovább. Egyedül volt a csöndben, melyről nem tudta, hogy első szerelmének a kezdete. Ogy érezte, új állomáshoz érkezett, s gyöngén, nagyon homályosan sejtette, hogy valami igazságtalanság történik vele. Fordította: Veres János
